Két komoly kihívást támaszt a virtualizáció a fizikai szerverektől távolodni vágyó szervezetek számára, melyekkel mindenképpen foglalkozni kell, ha felelős, átgondolt döntést akarunk hozni a migrációra vonatkozóan.

Amire nem árt odafigyelni

Az első kihívást az alkalmazásteljesítmény optimális szinten tartása jelenti. Az elmúlt nagyjából két évtizedben teret nyert, majd kiteljesedett a decentralizált számítástechnikai modell, mely trendet elsősorban az IT erőforrások felhasználók közelében való tartásának igénye indukálta. Ennek köszönhetően lehetett a legnagyobb teljesítményt kicsikarni a számítógépekből, munkaállomásokból - ám az utóbbi néhány év lendületes fejlődésével elérkeztünk arra a pontra, amikor a centralizáció (bizonyos helyzetekben) ismét több előnnyel jár, mint amennyi hátrányt okoz.

A szerverkonszolidáció azonban egyúttal teljesítményproblémákhoz is vezethet, melyet nem feltétlenül lehet pusztán a rendelkezésre álló sávszélesség növelésével orvosolni. A késleltetési időket ugyanis nem (vagy csak alig) befolyásolja a megnövelt sávszélesség, a WAN protokollok kialakításából és a fizikai közeg térbeli kiterjedéséből adódóan. Ráadásul a sávszélesség növelése jelentős költségemelkedéssel is jár, ami akár megközelítheti - rosszabb esetben meg is haladhatja - a virtualizációval önmagában elért költségcsökkentés szintjét.

Második, megoldandó feladatként pedig említést kell tennünk a megbízhatóság kérdéséről is. A szerverkonszolidációval együtt jár az fizikai hardverek kihasználtságának drámai mértékű megugrása - voltaképp ez a lényege a virtualizációnak, a maximum (közelében) „járatott” kiszolgálók révén lehet költséget megtakarítani, például a felesleges hardvervásárlások kiiktatásával. Ekkor azonban egy esetleges hiba jóval több felhasználót is érint, így a virtualizált adatközpontoknak a korábbiakhoz képest sokkal nagyobb rendelkezésre-állási időt, azaz megbízhatóságot kell felmutatniuk.

A feladatok tehát adottak: olyan WAN optimalizációs megoldásokat kell rájuk találni, amelyek javítják az alkalmazásteljesítményt és az információ folyamatos elérhetőségének, rendelkezésre állásának szintjét.

Nehézkesen használható alkalmazások

Vitathatatlan, hogy minél távolabb vagyunk az erőforrástól, annál inkább megnő az eléréshez szükséges idő. Nincsen ez másként az informatikai infrastruktúrák esetében sem, így a virtualizált adatközpontokra szavazó vállalatoknak szembe kell nézniük azzal a problémával, hogy vagy felhagynak konszolidációs erőfeszítéseikkel, vagy ugyan keresztülviszik elképzeléseiket, ám a felhasználói élmény negatívba fordulása miatt jelentősen romlik a hatékonyság.

Napjainkban még erősebben jelentkezik a probléma, hiszen egyre gyakoribb a nagyméretű e-mailcsatolmányok, állományok és a hálózati illetve webalapú alkalmazások használata. Nem csoda, hogy a rendszergazdák egyre gyakrabban találkoznak a hálózat lassúságára panaszkodó, elégedetlen - és ezért nem elég hatékony - felhasználókkal. Az a kliens-szerver alkalmazás, ami a helyi hálózaton akadozás nélkül futott, WAN-ra „ültetve” már jóval gyengébben muzsikálhat (ha egyáltalán működésre bírható); a LAN-on azonnal elvégezhető feladatok az interneten keresztül percnyi hosszúságúra nyúlhatnak.

Ez nem csak a fizikai távolság megnövekedéséből adódik, hanem az adott hálózat kihasználtságának magasabb szintjéből is. Míg LAN-on jóval ritkábban adódik torlódás, addig egy mindenki által hozzáférhető közegben értelemszerűen nagyobb terhelés is jelentkezik. Ha a „vonalak” telítetté válnak (mert például az adott internetszolgáltató ügyfelei közül sokan osztanak meg nagyméretű file-okat), az általánosan rontja a „külső” hálózat használhatóságát.

A megnövekedő késleltetési idők és a hálózati torlódás mellett pedig egy harmadik probléma borzolja a kedélyeket, az alkalmazásprotokollok alacsony hatékonysága. Ez magasabb kommunikációs igényt gerjeszt, ami LAN-on keresztül nem feltétlenül jelentkezik problémaként, ám az adatok „vadonba” való kijutásával már jelentősen visszafoghatja a teljesítményt.

WAN-optimalizálás

A jelenség régóta létezik, jelentőségét jól mutatja, hogy már 2008-ban is egymilliárd dollárosra becsülték (Enterprise Routers and WAN Optimization Appliances, Infonetics Research) piacát, a Gartner prognózisa szerint pedig évenkénti átlagos 13 százalékos bővülésével az erre szánt költések 4,4 milliárd dolláros szintre emelkednek 2014-ig. Noha a piacon minden nagyobb hálózati szereplő jelen van, hárman - a Blue Coat Systems (Blue Coat MACH5), a Riverbed Technologies (Riverbed Optimization System, RiOS) és Cisco Systems (Cisco WAAS) - uralja a szegmenst.

De miből is áll a WAN-optimalizálás? Például az adatfolyamat racionalizálásból, mellyel a TCP protokollt használó alkalmazások sávszélesség-igénye az adatdeduplikáción keresztül jelentősen, akár 60-95 százalékosan is csökkenthető. A latency, azaz a késleltetés csökkentéséből, mellyel mérsékelhető az adattovábbítás megkezdéséhez szükséges automatikus egyeztetések mértéke. A közkedvelt vállalati alkalmazások ésszerűsítéséből: az alkalmazásprotokollok megregulázásával jelentősen növelhető például az olyan tevékenységek teljesítménye, mint a file-megosztás, az Exchange használata, a web és az adatbázisok elérése, csoportmunka környezetek használata, ERP alkalmazások - és a sor még sokáig folytatható.

Mindezt a fent említett vendorok többnyire a lehető legegyszerűbben kínálják ügyfeleiknek, akik szó szerint alig néhány perc alatt juthatnak hozzá a WAN-optimalizálás előnyeihez. A forgalom és az egyes csomópontok automatikus felmérésével, a kliensek, szerverek és routerek konfigurálásának szükségtelenségével nagy mértékben felgyorsítható a folyamat.

Virtualizáció ÉS megbízhatóság

A Fibre Channel Industry Association 2010-es kutatása szerint az Egyesült Államokban egy, a mainstream ipari szektorok valamelyikében tevékenykedő vállalat egy órás leállása dollármilliókban mérhető költséget jelent. A brókercégek átlagosan közel 8 millió zöldhasút vesztenek 60 perc alatt, a hitelkártya-tranzakciókat feldolgozó szervezetek és az energiafejlesztéssel, -továbbítással foglalkozó cégek közel 3 millió dolláros, a gyártóipar pedig átlagosan 1,6 millió dolláros költségekkel kénytelen számolni. Ezek az összegek pedig csak nőnek, ahogy a világ egyre nagyobb mértékben támaszkodik az informatikai infrastruktúrákra. Ha tehát baj van, az nagyon komoly veszteségeket okozhat az üzletmenetben, ezért értelemszerűen törekedni kell az adatvesztésből és -sérülésből következő leállások lehető legminimálisabbra szorítására.

Voltaképp kijelenthető, hogy a katasztrófa-helyreállítás és üzletfolytonosság biztosítása nem választható lehetőség, amire kellő erőforrások birtokában áldozni lehet, hanem megkerülhetetlen szükségszerűség. Ezek a feladatok a tavalyi fukushimai katasztrófasorozat - a víz alatti földrengés okozta szökőár, illetve az ennek nyomán bekövetkezett atomerőmű-meghibásodás - illetve a thaiföldi merevlemez-gyártást tönkretevő áradások tükrében különösen aktuálisak.

Szerencsére mára a vállalatok többsége tesz lépéseket a kockázatok csökkentésére illetve a bekövetkező események okozta károk enyhítésére. Az adatvédelem tekintetében a biztonsági mentések (backup) készítése dominál, napjainkban egyre többen alkalmazzák a szofisztikált megoldásokat. Ilyenek például a szinkron és aszinkron adatreplikáció és a távoli site-ok folyamatos adatvédelme (continuous data protection, CDP).

WAN-optimalizálás - újra

Itt lép a képbe ismét a fent már említett technika, amely nem csak javítja a virtualizált környezetben futó alkalmazások teljesítményét, de támogatást is nyújt az üzletfolytonosság-fenntartás számára. A biztonsági mentési és helyreállítási stratégiák megkövetelik az offsite adatreplikációt, ám ha a WAN nem képes támogatni ennek forgalmát, az igen megnehezíti vagy el is lehetetleníti a feladat végrehajtását. Az adatmentés és -visszaállítás jelentette forgalom korábban már ismertetett „forgalmi dugókat” okozhat, amiből kifolyólag utóbbi esetén elhúzódhat a helyreállítás, előbbi során pedig létfontosságú adatok válhatnak el nem mentetté.

Végül még egy fontos dolgot nem szabad elfelejteni. A backup folyamatokra szánt sávszélesség növelésével igencsak elszaladhatnak a költségek: az adatmentéssel kapcsolatos kiadások harmada közvetlenül a sávszélesség bérléséből származik. WAN-optimalizálás révén nem csak a feladat gyorsabb végrehajtása érhető el, hanem a költségek megszaladásának megelőzésére is lehetőség nyílik.

Látható tehát, hogy a virtualizációnak, a szerver- és infrastruktúra konszolidációnak habár megvannak a maga árnyoldalai, azok közel sem jelentenek kezelhetetlen kérdést. WAN-optimalizálással hatékonyan eliminálható a virtualizált alkalmazások teljesítményproblémája, és ellenőrzés alatt tarthatók a megbízhatósággal kapcsolatos kihívások. Emellett a már jól ismert előnyök - költségtakarékosság, könnyebb adminisztráció, az erőforrások jobb kihasználása - is megmaradnak. A CIO-knak „csupán” azt kell szem előtt tartani, hogy a migrációt mindig körültekintő tervezésnek kell megelőznie.