Kihívásokkal kell szembenéznie az Intelnek, mióta eldöntötte, átáll a Microsoft új operációs rendszerére, a Windows 7-re; problémáik adódtak a kompatibilitással és a rendszer válaszkészségével. Az Intel még tavaly jelentette be, hogy a Vistát átlépve áttér Windows 7-re a kilenc éves Windows XP operációs rendszerről; az átállás most indul.

Az Intel szorosan együttműködött a Microsofttal, hogy a Windows 7 egy stabil operációs rendszer legyen, de saját háztán belül meggyűlik a baja az OS-sel. Roy Urbi, az Intel egyik mérnöke blogján részletezi is a problémákat, amelyek közül a régi alkalmazások kompatibilitását, a webböngésző-támogatást, a 64-bites feldolgozást és az adatvédelmi funkciókat emelte ki első helyen.

Lesz itt munka, sok

Ubry szerint "jelentős mennyiségű munkaerő befektetést kíván, hogy a Windows 7 fogadni tudja" a vállalati alkalmazásokat. A szakember szerint a legnagyobb kihívás, hogy miként futtassák régi, Windows XP alatt tökéletesen működő alkalmazásainkat az új, 64-bites Windows 7 operációs rendszeren közvetlenül (natívan). A Windows 7 nem támogatja a 16-bites alkalmazásokat, viszont az Intel még mindig sok ilyennel rendelkezik, ami megköveteli az IT-tól, hogy régebbi operációs rendszereket is támogasson.

Először azt gondolnánk, hogy ez nem nagy ügy, hiszen már évek óta általános a 32-bites rendszerek használata és a legtöbb alkalmazást ez idő alatt már portoltak 32-bitre, de ez nem egészen így van. Maradtak még 16-bites szoftverek, és ha a cég teljesen át szeretne állni Windows 7-re, akkor ezeket újra kell fordítani 32- vagy 64-bites változatban.

A másik probléma a 64-bites Windows 7 viselkedése a 32-bites programokkal. Utóbbiak a Program Files (x86) mappába kerülnek, a megszokott elnevezésű Program Files könyvtárban pedig csak 64-bites alkalmazásokat találunk. Ez sok gondot jelenthet, amikor a programok keresik saját mappájukat a merevlemezen; ha egy alkalmazásba belekódolták, hogy szó szerint a Program Files mappát keresse - nem elegáns, de elterjedt fogás - akkor 64-bites környezetben működésképtelen lesz, nem találja saját állományait.

Az átállás nem zökkenőmentes, de végre kell hajtani

Ubry szerint akármekkora kihívást is jelentsen a váltás 64-bitre, itt az ideje. Annál is inkább, mert a lépés nyomán az Intel 11 millió dollárt spórolhat meg az elkövetkezendő 3 évben. Urby bízik a sikerben és beszámolt arról is, hogy a Microsoft részéről biztosított a technikai támogatás az átálláshoz, ami felkészíti az Intelt a jövőben felmerülő számítástechnikai kihívásokra és biztosítja, hogy kihasználhassák a 3 GB-nál több RAM-ot tartalmazó (ma már gyakori) konfigurációk tágasabb memóriáját.

Még mindig Internet Explorer 6

Késlelteti az Intel az Internet Explorer 7, illetve az Internet Explorer 8 bevezetését is, mivel ezek nem kompatibilisek számos kiegészítővel, amelyeket kifejezetten IE6-hoz fejlesztettek ki. Sok Office kiegészítő és a régebbi Java-verziók (szoftverteszteléshez szükséges ezeket is fenntartani) miatt nem szakadhatnak el csak úgy az IE6-tól, de valahogy majd szükséges enyhíteni a problémákon.

A rendszergazdáknak neki kell gyürkőzniük a Windows 7 megújult UAC-rendszerének is. Az UAC (User Account Control) ugyanis jóváhagyást kér, mielőtt egy program hozzáférhetne a Windows rendszer bizonyos szolgáltatásaihoz, de némely program ezt nem váltja ki, csak szimplán leáll, figyelmeztetés nélkül. A Microsoft legutóbbi tanácsa ez ügyben az volt, hogy futtassák az ilyen szoftvereket adminisztrátor módban (megjegyeznénk, hogy ott és akkor vége is a biztonságnak).

Az Intel saját alkalmazásleltárt és tesztkörnyezeteket állított fel az átállás tesztelésére. A 16-bites rendszerek kompatibilitását virtualizációs szoftverekkel és a Windows 7 saját XP Mode szolgáltatásával próbálják megoldani, amely natívan futtatja az XP alatt működő alkalmazásokat.

Waggener Edstrom, a Microsoft pr-ügynökségének képviselője úgy nyilatkozott, hogy szívesen megnevezne egy Microsoft szóvivőt, hogy az Intel átállás problémáiról beszéljen, de mindeddig senkit nem jelölt ki erre a feladatra a szoftveróriás.