A hazai vállalkozások többsége még nem ismeri az informatika eszközrendszerét, a magyar informatikai fejlesztők még nem hódítanak Európában és a világon: a hazai eredmények alig egytucatnyi magyar cég sikerét bizonyítják. Az informatikai képzés megint hanyatlóra fordult. A társadalom fele nem látott még internetes oldalt, ezért ők nem lehetnek a modernizáció haszonélvezői.

Ahhoz, hogy az IKT hozzájáruljon a fejlődéshez, szerepet és lehetőséget kell kapnia három fő területen.

Az egyik az informatikai ágazat versenyképességének, nyereségességének növelése, amelyhez az oktatás, az IT-felhasználás, az exportlehetőségek és a K+F területén kell alapvető változást elérni. Az informatikai szolgáltatások és eszközök piacát hazán belül is bővíteni kell, nem lehet elmenni a kevésbé fizetőképesnek tekintett csoportok mellett. Nemcsak vasat, hanem szolgáltatást is kell kínálni, egyszerűt, hasznosat, és ehhez mindent el kell követni a lakosság, a vállalkozások mozgósítása, képzése terén. Miért fizetne elő bárki arra, amiről nem tud, és amire nincs szüksége? Tehát a hazai IKT-nak sokkal inkább a mindennapok problémamegoldása felé kell fordulnia. Az iparágnak be kell bizonyítania, hogy képes GDP-növelő tényezővé válni, exportképes termékekkel, innovatív megoldásokkal, nemzetközi szolgáltatásokkal, devizában realizált extraprofittal. Amíg ennek nincs számottevő eredménye, addig a magyar informatika csak örök ígéret marad. Emellett a hazai multinacionális cégeknek fel kell karolni azokat a hazai partnervállalkozásokat, amelyek nélkül itthon ők is képtelenek lennének értékesíteni termékeiket.

A másik hatalmas terület a lakosság életminősége. Az internet az a stabil alap, amellyel növelhető a társadalmi kohézió és szolidaritás. A társadalom tagjai nem tekinthetők pattogatott kukoricát majszoló fogyasztónak: az internet önszerveződő, új, friss közösségeket alakít ki. A hazai internethasználók 25 százaléka vezet blogot a neten, tehát keresi az értelmes hatásgyakorlás mechanizmusait. Talán ez az egymillió főnyi mag mégis megérne egy röpke gondolkodást: lemondhat-e róluk a nyersanyagszegény Magyarország? A hazai internet fehér foltjai akár a közösségek, települések, kulturális-társadalmi értékeink és még sorolhatnánk. Ha Magyarország központi üzenete az életminőség lenne, akkor a wellness- és egészségközpontokkal bíró országban, amely figyel a környezetére, érdemes lenne informatikával foglalkozni, hiszen a "zöld IT", az e-egészségügy problematikájáról írnak naponta az európai lapok. Egy ilyen irányt a hazai informatikának is erősíteni kellene.

A harmadik csomópont a kormányzat és gazdaság viszonya. Eddig minden kormányzati erő felismerte az informatika hasznosságát a közigazgatás irányításában. De még egyik sem költött rá annyit, hogy annak valóban jelentős társadalmi-gazdasági hatása lett volna. Ha csökkenteni kellett a kiadást és a létszámot, akkor az informatikával kezdték - lásd az IHM esetét. A másik problémakör: mintha a bürokrácia még mindig ellenállna annak, hogy a folyamatok egy-egy terület, tárca esetében áttekinthetővé váljanak. Az informatika pedig tiszta folyamatokat teremt. A kormányzat nagy kérdése az is, hogy csupán infrastruktúraként kezeli-e az informatikát, vagy információs társadalmi problémakörként is. Ha infrastruktúraként tekint rá, akkor várhatóan nem lesz áttörés, annak ellenére, hogy még itt is jócskán vannak hiányok, például a frekvenciák kérdésének megoldatlansága. Egy ilyen megközelítésben ugyan épülget NDK, néhány új kormányzati portál, de a modernizációs folyamatok nem lesznek széles körűek. Ha viszont az IKT információs társadalmi hatását kezeli az új kormányzat, akkor képes lesz választ adni az e-demokráciától, a hátrányos helyzetűek bevonásán át a szerzői jogok kérdésén keresztül a fogyasztóvédelemig. Ez esetben az informatika az innovációval és a K+F-fel a gazdaság fellendítő erejeként képes viselkedni.

A közelmúltban mutatta be az Európai Bizottság a fejlesztési tervét, amelyben gazdasági növekedést elősegítő három kulcsterületen jelölt ki uniós, illetve nemzeti szinten elvégzendő konkrét feladatokat. A tudást, az innovációt, az oktatást és a digitális társadalmat középpontba helyező "intelligens növekedést", a hatékonyabb erőforrás-felhasználást elősegítő és a versenyképességet növelő "fenntartható növekedést", valamint a munkaerő-piaci részvételt fokozó, a készségek elsajátítását ösztönző és a szegénység elleni küzdelmet elősegítő "inkluzív növekedés" területén.

Ez a terv és a novemberben megjelent informatika-központú Visby Agenda mutatja, nem vagyunk egyedül gondjainkkal. De ahhoz, hogy élni tudjunk az európai lehetőségekkel, el kell érnünk azt a minimumot, azt a küszöböt, amire felállva kilátszunk az európai mélységekből.

Beck György véleménye a Computerworld hetilap XLI. évfolyamának 12. számában jelent meg.