Egyesek szerint Richard Stallman meglehetősen végletes nézeteket vall a szoftverszabadalmakkal, a szerzői jogokkal, a digitális jogkezelő rendszerekkel (DRM) és az általánosságban vett felhasználói jogokkal kapcsolatban. Mások úgy vélik, hogy a szolidaritást, a társadalmi igazságosságot és a kooperációt hangsúlyozó eszméi ellenpólust jelentenek egy individualista világban. Stallman budapesti előadására a Free Libre Open Source Software Farm rendezvénysorozat záróakkordjaként került sor a Millenáris Teátrumban. A hozzávetőleg 500 főnyi közönség ezúttal csak érintőlegesen hallhatott a szabad szoftverek kérdéseiről, a fő téma a szerzői jog, a DRM, valamint a másolásvédelmi eljárások voltak - mint az előadás címéből (Community vs Copyright in the Age of Network Computing) sejthető is volt.

Stallmantől nem szokatlan, hogy a szellemi tulajdon jogi rendszerével szemben morális, etikai alapon fogalmazott meg kritikát. Felfogása szerint elengedhetetlenül fontos a felhasználói szabadságjogok tudatosítása, hasonlóan a polgári szabadságjogokhoz. Hangsúlyozta az állam szerepét abban, hogy a szoftvercégektől való függőség legalább a közszférában csökkenjen. Az alárendelt helyzetet az oktatási rendszer még inkább elmélyíti azáltal, hogy nem általánosan hasznosítható ismereteket ad át a hallgatóknak a szövegszerkesztés vagy például a táblázatkezelés tárgykörében; egy adott szoftvergyártó specifikus alkalmazásának használatát tanítják anélkül, hogy felhívnák a figyelmet az alternatív megoldásokra. Az oktatás időtartama alatti ingyenes szoftverhasználat szerinte függőségbe taszítja a diákokat, akik az iskola elvégzése után jobb híján fizetni kezdenek a szoftverért.

A szerzői jogok kapcsán a védelmi idő radikális csökkentését sürgette - meg nem feledkezve a szerző elismeréséről -, hogy a szellemi alkotások minél előbb köztulajdonba kerülhessenek, ami elősegítené az információ szabad áramlását, vagyis a tudáshoz való hozzáférést. Ezen elvek megsértése kapcsán emelt szót az olyan technikák ellen, amelyek ellehetetlenítik a szabad szoftverek legális alkalmazását egyes jogvédett médiaformátumok lejátszása, illetve az azokba való mentés esetén. Arra buzdította a hallgatóságot, hogy magánemberként ne támogassák vásárlásaikkal olyan eszközök (DVD, Blu-ray stb.) elterjedését, amelyek bármilyen módon korlátozhatják a felhasználók szabadságát.

Az előadás tanulsága, hogy a digitális média megjelenésével járó változásokra a jog egyelőre még nem tudott érdemben reflektálni. Az elhangzott javaslatok természetesen vitathatók és vitatandók, ugyanakkor hozzájárulnak egy újszerű nézőpont megismeréséhez, egy szélesebb látókör megszerzéséhez.

A szabadszoftver-mozgalomban RMS-ként ismert Richard Matthew Stallman aktivista. Radikalista? Talán. Kommunista? Nem hinnénk. Számos megnyilvánulása különcségnek tetszhet, és talán az is. Való igaz, hogy nincs mobiltelefonja, és nem használ RFID technológiát alkalmazó eszközöket, mondván, hogy ezek alkalmasak a nyomkövetésre, csorbítva az emberi szabadságjogokat. Való igaz, hogy járja a világot, terjeszti nézeteit, és többre becsüli, ha egy vendéglátója otthonában lakhat, mint hogy szállodában töltse idejét. Való igaz, hogy egyszerűen öltözködik, öltöny, nyakkendő nélkül, mezítláb tartja az előadásait. Való igaz, hogy külön felhívja az újságírók figyelmét bizonyos fogalmi buktatókra, és tétovázás nélkül ki is javítja őket, ha összekevernek egymással össze nem függő gondolatokat. De nem vádolhatná-e bárki hiteltelenséggel, ha a közösségi hozzájárulásról kitűnően szabott öltönyben szónokolna, ha olyan eszközöket használna, amelyek ellen tiltakozik, és ha nem ragaszkodna hozzá, hogy beszédeinek anyagát szabad szoftverek segítségével jogszerűen lejátszható formátumban terjesszék? Többen állítják, hogy nem több, mint egy prédikátor. Meglehet, de vizet iszik, miközben vizet prédikál...

A Computerworld Richard Stallmannal készített interjújának teljes szövege a cikk második oldalán olvasható.

Computerworld: A szabadság szót oly sok összefüggésben lehet hallani és oly sok hangzatos kifejezéssel párosítják össze. Mit jelent a szabadság egy szoftver esetében?
Richard Stallman: A szabad szoftver olyan szoftverek csoportját jelenti, amelyek tiszteletben tartják a felhasználók szabadságjogait és a közösségük tagjaival szemben érzett szolidaritásukat. Ez teszi ezeket a szoftvereket etikussá és ez különbözteti meg őket azon társaiktól, amelyek terjesztése a felhasználókat elszigeteltté és kiszolgáltatottá teszi. Elszigeteltté tesz a közösségen belül azáltal, hogy tiltja a szoftverek megosztását (másolását) barátainkkal, szomszédjainkkal vagy bárki mással, akinek szüksége van rá, és kiszolgáltatottá azáltal, hogy nem adják közre a programok forráskódjait.
Mindazokban, akik egyszerűen csak használni kívánják számítógépeiket, futtatni a megvásárolt szoftvereket, joggal merül fel a kérdés, mit is jelent ez a misztifikált kifejezés: forráskód. Miért kell törődni ezzel, és ha birtokukban lenne, mihez kezdhetnének vele egyáltalán. Haladjuk fordított sorrendben. A forráskód az a nyelv, amit a szoftverfejlesztő megért, míg az ebből előállított futtatható állomány az, amit a számítógép megért. Így tehát adódna a válasz, hogy a felhasználónak ezekhez nem szükséges érteni és nem is kell foglalkoznia velük.
Ez mindaddig így is van, amíg a program pontosan azt és pontosan úgy csinálja, ahogy és amit szeretnénk. Ha azonban nem pont ez a helyzet áll fenn, vagy akár csak valamilyen fejlesztést szeretnénk eszközölni programunkon magánszemélyként, vagy üzleti vállalkozásként, csupán egyetlen lehetőség áll előttünk, ha nem szabad szoftvert használunk: megbízni a fejlesztő(ke)t, hogy végezzék el az általunk áhított változtatást. A forráskód birtokában azonban bárkit megbízhatunk ezzel a munkával, sőt az is lehetséges, hogy ezt a munkát már elvégezték és az eredményéhez ingyenesen hozzáférhetünk. Ez az, ami a kiszolgáltatottságot megszüntetheti.
Ez a rendszert etikátlan, hisz jogtalan hatalmat ad a fejlesztőknek a felhasználók felett. Ha szabadon akarunk élni egy jól működő társadalomban, bojkottálnunk kell a nem szabad szoftverek használatát, ez az, amit mi is próbálunk megtenni. Hogy ez megvalósítható legyen, elkezdtem fejleszteni a GNU operációs rendszert. Persze úgy is bojkottálhatunk, hogy nem használunk számítógépeket -, amit akkoriban még meg lehetett tenni. De ma ez nem győzelem, ez csak száműzetésbe való menekülés. Azt szeretném elérni, hogy egyszerre élvezhessük a szabadságot és használhassunk a számítógépeket.

CW: Milyen feltételeknek kell teljesülniük, hogy egy szoftvert szabad szoftvernek nevezhessünk?
R. S.: Ehhez négy alapvető szabadságjognak kell teljesülnie. Először: a program bármilyen célra való felhasználhatóságának joga. Másodszor: a forráskód tanulmányozásának és megváltoztatásának joga. Harmadszor: a másokon való segítés joga azáltal, hogy megosztjuk velük a program változtatás nélküli verzióját. Negyedszer: a közösségi hozzájárulás joga azon keresztül, hogy a szoftver módosított (javított) változatát közreadjuk.
Amennyiben mind a négy szabadságjog adott egy program esetén, akkor mondhatjuk rá, hogy szabad, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a terjesztés és a használat társadalmilag etikus. Ha e jogok közül akár egy is részben vagy egészben nem teljesül, nem beszélhetünk szabad szoftverről, hiszen így a társadalmi rendszer etikátlanná válik. A nem szabad szoftverek létezése szociális probléma, amelyről reméljük, hogy kiküszöbölhető. A szabadszoftver-mozgalom épp azt célozza, hogy ennek a szociális problémának véget lehessen vetni. Azt kívánjuk elérni, hogy minden szoftver és ezáltal minden felhasználó szabad legyen. Ha egy nem szabad szoftver valamilyen oknál fogva kényelmesebb számunkra, nem válik ettől morálisan jobbá. Ez csak csapda, amelybe valaki, aki törődik a szabadságával, nem eshet bele.

CW: Mit gondol, a jelenlegi gazdasági válság lesz valamilyen hatással a "free software"-ek elterjedésére?
R. S.: Nem igazán tudom, milyen hatás várható. Azt gondolom, véleményt nyilvánítani nem volna egyéb, mint puszta spekuláció, amely nem volna sem hasznos, sem informatív.

CW: Mégis, egy ilyen nehéz gazdasági helyzetben talán nyitottabbak a döntéshozók az alternatív, költségcsökkentő megoldások iránt.
R. S.: Az igazán fontos kérdés a szabad szoftverek kapcsán nem az ingyenesség, hanem a szabadság, amit minden felhasználó megérdemel, függetlenül attól, hogy szegény vagy gazdag, hogy jó vagy rossz időket élünk. Általában persze az is igaz, hogy a szabad szoftverekhez ingyenesen hozzá lehet jutni, de nem mindig. Ez csupán egy másodlagos haszon, amely a jelen gazdasági helyzetben segíthet a vállalkozásoknak meghozni azt a döntést, hogy szabad szoftvert válasszanak.

CW: Ez egyúttal a felhasználók számának növekedését is jelentené, ami hatékonyabb érdekérvényesítést tenne lehetővé.
R. S.: Nyilvánvalóan előny, ha minél többen alkalmaznak szabad szoftvereket, elsősorban azonban olyan felhasználókra van szükség, akik szabadságjogaik tudatában választják ezeket az eszközöket. Gyakran szembesülünk azzal a helyzettel, hogy egy hardver gyártója titkolja, miként működik az eszköz, és ahelyett, hogy lehetőséget biztosítana a tanulmányozására, egy nem szabad szoftvert (proprietary software) nyújt úgymond, megoldásként, amelyről nem árulja el, milyen módon vezérli az eszközt.
Ha szabadságuk védelme érdekében a felhasználók nem ezeket a gyártókat választanák, nyomást gyakorolhatnának rájuk, hogy hozzák nyilvánosságra termékeik specifikációit. Ez azonban nem lehetséges, ha azok a felhasználók vannak többségben, akik nem az elvek ismeretében választották ezt a rendszert, hanem valamilyen más ok miatt. Szóval, a felhasználók számának növekedése nem feltétlenül visz minket előre. A hangsúlyt arra kell fektetni, hogy a szabadságról beszéljünk, és megtanítsuk ez embereket értékelni azt.

CW: Gondolja, hogy a világ megérett egy ilyen filozófia befogadására?
R. S.: Vannak, akik tudnak azonosulni a szabadság ezen értelmezésével, és vannak, akik nem. Ez persze attól is függ, hogy úgy tárjuk-e eléjük ezeket az elveket, hogy csak egy programozó legyen képes megérteni. A magam részéről próbálom a szabadság és az erkölcs általános fogalmai és kifejezései révén leírni a nézeteimet. Talán nem mindig sikerül maradéktalanul, de igyekszem. A legfontosabb kérdés, hogy ki gyakorolhat ellenőrzést a számítógépünk felett, és kit szolgál az valójában. Akarnánk-e, hogy a számítógépünket, telefonunkat vagy egyéb technikai eszközeinket valaki más kontrollálja, és csak addig tegyék azt, amit mi szeretnénk, amíg ez ennek a valakinek érdekében áll? Nem? Pedig épp ez történik, amikor nem szabad szoftvereket használunk.
Az elektronikai eszközök azt teszik, amire utasítják őket. De ki legyen az, aki ezeket az utasításokat kiadja? A Microsoft, az Apple, az Adobe? Ezek a cégek nem értünk vannak. Megpróbálnak minket annyira függésgben tartani, hogy méricskélhessék, hol van az a pont, ahol azt mondjuk: Ne tovább! Én azt szeretném, hogy azt tudjuk mondani: Ne tovább! Mivel sem ezeknek a cégeknek, sem másoknak nem volna szabad hagynunk, hogy ekkora hatalmuk legyen felettünk.

CW: Ma már nem csupán az operációs rendszerek, illetve a felhasználói programok jelenthetnek veszélyt a szabadságunkra, személyes adataink biztonságára, hiszen az interneten számos olyan webhely található, amelyet mint szolgáltatást használunk.
R. S.: Azt gondolom, ezeket a szolgáltatásokat külön-külön kell megvizsgálnunk. Ha a Google keresőjét vesszük példaként, abban nem látok semmi kivetnivalót, hiszen soha nem kell felfednünk személyazonosságunkat, így nem lehet tudni, ki az, aki valójában a keresést végzi.

CW: Ez így van, de mi a helyzet az olyan szolgáltatásokkal, amelyek privát adataink - fényképeink, dokumentumaink - tárolását teszik lehetővé, adott esetben teljesen ingyen?
R. S.: Ezeket kifejezetten rossznak tartom. Ez teljesen más ügy, különbözik az előzőtől. Az olyan szoftvereket - mint amilyen a Google Docs is - szolgáltatásként használjuk, amelyek elsődleges feladata az, hogy a mi adatainkat dolgozzák fel. Azáltal azonban, hogy ezt nem mi tesszük meg - mondjuk, egy szabad szoftver segítségével -, átadjuk az ellenőrzést jogát saját dokumentumunk felett valaki másnak. Ezt egyáltalán nem volna szabad megtennünk.

CW: Mi a véleménye a nagy összegű állami szoftvervásárlási tenderekről?
R. S.: Önmagában a vásárlás ténye nem probléma. Hogy fizetnek egy adott operációs rendszer egy példányáért, azzal nem törődnék különösebben, azzal viszont már igen, hogy ez a szoftver tiszteli-e az állam szuverenitását. Az államnak amiatt kell ragaszkodnia szabad szoftverek beszerzéséhez, mert ez az egyetlen út, amelynek segítségével biztosítani tudja az ellenőrzést saját rendszere felett. Az államnak ez nem csak joga, de kötelessége, felelőssége is. Ez az, ami miatt csak szabad szoftvert használhat.