Magyarországon jelenleg 10 ezerre tehető a betöltetlen informatikusi állások száma, amelyek évi 150-250 milliárd forinttal növelhetnék a nemzetgazdaság teljesítményét. Az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) szeptember 17-18-án zajló, idei Menedzsertalálkozója, a MENTA 2014 konferencia az ágazati stratégia, az infokommunikációs trendek és a jövőkutatás, az innováció kontextusában kiemelt figyelmet szentel az oktatás kérdésének.
Computerworld: Az informatikai oktatás minősége és teljesítménye immár két évtizede folyamatosan napirenden szerepel, de a probléma a gazdasági környezettel és a technológiával együtt maga is szüntelenül változik. Miért került éppen most az IVSZ Menedzsertalálkozó fókuszába?
Major Gábor: Szervezetünk 22 éve képviseli az infokommunikációs szakma érdekeit, igyekszik ráirányítani a figyelmet a problémákra és a lehetőségekre, és elősegíteni a megoldások megtalálását. Ez idő alatt az informatika is gyökeresen átalakult, a technológiai fejlődésen túl is, a hozzá fűződő tudás zárt körben fejlesztett szakmai kompetenciából az élet minden területét átszövő készséggé vált, amelyet egyesek professzionális, míg mások felhasználói szinten művelnek.
Elmúltak azok az idők az üzlet világában is, amikor a vállalati informatikusok oldották meg a többi munkavállaló problémáját, ma már a fehér galléros munkahelyek mellett egyre inkább a kékgalléros munkahelyeken is valamilyen szintű informatikai jártasság szükséges a napi feladatok elvégzéséhez. Régóta hangsúlyozzuk, hogy az informatika az üzleti versenyképességet fokozó tényező, de napjainkban már sok esetben az informatika eggyé válik az üzlettel, mint például a kereskedelemben, míg más területeken szakmák szűnnek meg, illetve korábban nem létező, új szakmák születnek a technológiai fejlődés következtében.
A nagy horderejű és dinamikus átalakulásra az oktatási rendszer nem tud kellő gyorsasággal reagálni, ezért a munkaerőpiacon hiány keletkezik a megfelelő informatikai tudással rendelkező szakemberekből. Problémái ellenére nem kell ezért mindjárt a magyar felsőoktatást kárhoztatnunk, mivel európai, sőt világszintű jelenségről beszélünk. Mindez éles kontrasztban áll a világ számos térségét sújtó munkanélküliséggel, amely különösen sok fiatalt érint hátrányosan.
Kezdenünk kell az oktatás problémájával valamit azért is, mert az informatika világszinten a legdinamikusabban fejlődő ágazat, és Magyarországon is nagyon hasonló a helyzet, ha csupán tartjuk az eddigi ütemet, akkor is a magyar gazdaság nagyon gyorsan növekvő területe maradunk.
Szükséges mindenekelőtt felismernünk, hogy a növekedés csak úgy lesz szinten tartható, még inkább fokozható, ha több szakembert képzünk. Az informatikának ugyanis szellemi tőkére van a legnagyobb szüksége – megfelelő, kurrens tudás birtokában egy fejlesztő, egy tanácsadó egyetlen laptopon is nagy üzleti értéket teremthet. Más szóval az, hogy az IKT-ágazat milyen mértékben lesz képes növelni a bruttó hazai terméket, az elsősorban az ágazatban dolgozó szakemberek számától függ, ami pedig az oktatás kimenetén múlik. Az autodidakta képzés aránya ugyanis aligha éri el a 20 százalékot.
CW: Ezért amikor az oktatás kérdéskörével foglalkoznak, akkor nemcsak az ágazat, hanem a nemzetgazdaság egyik problémájának gyökerét ragadjátok meg?
MG: Pontosan. Jobb oktatás, több informatikus, nagyobb bruttó hazai termék. Ilyen egyszerű a képlet. Szerencsére vagy sajnos, attól függ, hogy melyik oldalról közelítünk a problémához. Szerencsés a helyzet annyiban, hogy a probléma könnyen azonosítható, azonban az oktatást nem könnyű úgy átalakítani, hogy több és jobb informatikust bocsásson a munkaerőpiacra. Ez ugyanis nem csupán pénz kérdése – a finanszírozás a probléma legkönnyebben megoldható része. Az informatikai tudás öt év leforgása alatt teljesen elévül, ezért nemcsak több, frissen végzett szakembert kell képezni, hanem a meglévők folyamatos továbbképzését is szükséges megoldani.
A jelenlegi modell, amelyben a műegyetemet végzett fiatalokból lesznek az informatikusok, nem fog bennünket előbbre vinni. A létszám, amelyet a magyar műszaki felsőoktatás ma ki tud bocsátani, nagyságrendekkel kisebb annál, amire a piacnak szüksége van. Évente 5 ezer fiatal jelentkezik informatikai szakra, és közülük minden második szerez diplomát. Azaz évente 2500 frissdiplomás informatikus lép a munkaerőpiacra, feleannyi, mint 10 évvel ezelőtt, jóllehet az ágazat dinamikusan fejlődik, és az informatikusok foglalkoztatottsága 100 százalékos. Mi több, különböző felmérések alapján mi a szakemberhiányt Magyarországon 10 ezer főre tesszük, de ez a szám nagyobb is lehet, mert a piaci keresletet ennél tágabban kell értelmeznünk. Az informatikai tudás nem áll meg az országhatároknál, ágazatunkban sok szakember dolgozik Magyarországról külföldre, van, aki külföldre megy, míg mások külföldről dolgoznak Magyarországra. A szakemberhiány globális probléma, ezért a megoldást Magyarországon is ebben az összefüggésben érdemes keresnünk.
CW: A nyugati világ számos országában problémát okoz, hogy kevés fiatal választ műszaki pályát annak ellenére, hogy az biztosabb megélhetést ígér, mint amilyen kilátásokkal egy frissdiplomás jogász vagy kommunikációs szakember számolhat. Mi a népszerűtlenség oka?
MG: A jelenség tudományos magyarázatára még várunk, egyelőre csak feltételezéseink vannak. A mérnöki szakokat azonban a közvélemény nehéznek tartja, és ez sokakat elbátortalaníthat. Mindebben szerepe lehet annak is, hogy a curriculum túl nagy hangsúlyt fektet az elméleti alapozásra, így kevesebb idő és energia marad a gyakorlati tudás átadására, amit alighanem több diák találna vonzónak. Ez az aránytalanság, ha úgy tetszik, elitizmus, tudományfétis, amely körbelengi ma Magyarországon a műszaki és természettudományi oktatást, sajnos kétszeresen is káros, mert egyáltalán nem biztos, hogy az elméleti tárgyakban jeleskedő diákokból lesznek például a jó szoftverfejlesztők. Viszont az elméleti tárgyak túlsúlya miatt sok olyan diák nem szerez végül diplomát, akiből egyébként kiváló informatikus válna.
Módot kell találni arra, hogy a felsőoktatás kevésbé a status quo fenntartását, és sokkal inkább a munkaerőpiacon keresett tudás átadását célozza, szorosabban lépést tartson például az informatika fejlődésével, és az új területekre fókuszáljon. Más szóval erősíteni kellene a piaci szemléletet a felsőoktatásban, amire Palkovics László felsőoktatásért felelős államtitkár nyilatkozatai alapján most nagyobb reményünk lehet, legalábbis így gondoljuk többen, akik a munkaerőpiac oldaláról tekintünk a felsőoktatásra. Nagyon fontos lenne, hogy ne a diplomákat termeljük, hanem a piacképes munkaerőt.
CW: Kizárólag a felsőoktatásra számíthat az ágazat az informatikai szakemberhiány megoldásában?
MG: Növelni szeretnénk az informatikai pálya vonzerejét, hogy a jelenleginél sokkal több fiatal és még több nő válassza a területet, és ebben, a természettudományi-műszaki orientáció erősítésében a közoktatás fontos szerepet játszhat. Valahogyan a szülők körében is el kellene érni, hogy egy anyuka például jó érzéssel mondhassa a lányának, menjen matematika szakkörre, mert később, informatikusként rugalmas foglalkoztatási modellben, otthonról, részmunkaidőben végezheti majd a munkáját, ami egy nő, egy család életének bizonyos szakaszában különösen fontos és előnyös lehet. A nemek aránya a szakmában másutt sincs egyensúlyban, Magyarországon meg egyenesen lesújtó a helyzet, ezért a női front különösen erős utánpótlásbázis lehetne az ágazat számára.
A felsőoktatás bemeneti oldalának erősítése mellett azokról sem szabad megfeledkeznünk, akik menet közben lemorzsolódnak, mert bár nem szereztek diplomát, még értékes munkát végezhetnek az informatika területén.
Fontos szerepet tölthet be a felnőttképzés, a nem informatikai végzettséggel vagy előtanulmányokkal rendelkező munkanélküliek átképzése is. Szerencsére ez már működik a gyakorlatban, ahogyan azt például az IT Services Hungary budapesti és debreceni tanfolyamai is példázzák. A cég bölcsészek százait képezi át, akik azután supportközpontokban vagy tesztelőként, belépő szinten, de informatikai munkakörben helyezkednek el. Ezt követően ki-ki élhet a továbbképzés lehetőségével. Olyan példa is van már, hogy bölcsész végzettségű ember pár hetes tanfolyam elvégzésével váltott pályát, és ma már nemzetközi SAP-projektet vezet.
Ha figyelembe vesszük, hogy az európai országok némelyikében a 30 év alattiak körében a munkanélküliek aránya 50-60 százalékra rúg, és a fiatalabbak eleve nyitottabbak az informatikai eszközök és szolgáltatások használatára, akkor aligha lehet kérdéses, hogy az átképzésben rejlő lehetőséget meg kell ragadnunk.
De ne feledkezzünk meg az idősebbekről sem. Sok olyan informatikus van, aki annak idején Cobol-, Fortran-, Pascal-fejlesztőként dolgozott, ám az élete úgy alakult, hogy valamilyen okból nem frissítette tudását. Őket is vissza kellene terelni valahogyan az informatika területére, annál is inkább, mert eleve birtokában vannak egy olyan algoritmikus szemléletnek, amely nem évül el. A felnőttképzés keretében szaktudásuk ismét piacképessé tehető, ebben mindenki egyetértett, akivel eddig egyeztettünk a kérdésben. Állami támogatással, munkaügyi központok bevonásával akár már jövő nyáron indulhatnak olyan programok, amelyek keretében például volt rendszergazdákat képezhetünk át felhőszolgáltatásokat adó adatközpontokban nyíló munkahelyek betöltésére.
Mindehhez azonban részletesebben és pontosabban kell látnunk a számokat. Jelenleg azon dolgozunk, hogy a betöltetlen IT-munkahelyek számát, szerkezetét és dinamikáját pontosan feltérképezzük. Ez lehet a kiindulópont ahhoz, hogy az érintett felek, a kormányzat, az oktatási intézmények és a munkaadók bevonásával konkrét programokat dolgozzunk ki a szakemberhiány csökkentésére.
CW: Az együttműködés előmozdítása mellett kötelezte el magát az IVSZ, amikor idén nyáron felvállalta a Nemzeti Összefogás a Digitális Munkahelyekért elnevezésű program hazai koordinálását. Milyen konkrét lépések várhatók a továbbiakban, és milyen mérföldköveket jelöltetek ki, miként méritek majd a megvalósítás eredményességét?
MG: A Grand Coalition for Digital Jobs néven futó, európai szintű kezdeményezés abból a felismerésből indul ki, hogy az Unió Észak-Amerika után Ázsiával és Dél-Amerikával szemben is versenyhátrányba került. Lemaradásunkat be kell hoznunk, és az informatikai ágazat ebben kulcsszerepet játszhat. Jelenleg azonban ott tartunk, hogy félmillió IT-munkahelyet nem tudunk betölteni, és ha nem teszünk semmit, ez a szám az évtized végére 900 ezerre ugrik. A szakemberhiány felszámolásához társadalmi szintű összefogásra és akciótervre lesz szükség, és a kezdeményezés ezt célozza.
Hazai programunkat is ezzel összhangban valósítjuk meg. Hivatalos bejelentésére és a csatlakozó nyilatkozatok aláírására terveink szerint november 7-8-án, az Infotér Konferencián kerül sor. Addig az érintett felekkel, a gazdaság-, a foglalkoztatás- és az oktatáspolitikáért felelős vezetőkkel, valamint az informatikai ágazat szereplőivel egyeztetünk, hogy a program hivatalos startjára olyan akciótervet készíthessünk, amely már konkrét elvárásokat és számon kérhető határidőket is tartalmaz, de az előkészítés szakaszában minden érdeklődő jelentkezését, javaslatait szeretettel várjuk az IVSZ elérhetőségein.
