Adatgyűjtés, adattárolás, elemzés, előrejelzés, jó döntés - nagyon leegyszerűsítve így vázolható az a folyamat, amelynek végén az üzleti intelligencia (Business Intelligence, röviden: BI) megoldásai és eszközei segítségével olyan döntések születnek, amelyek előbbre lendítik az üzletet vagy éppen megakadályoznak nagy bukásokat.
Még e végletekig leegyszerűsített leírással is órákat tölthetnénk el, ha az egyes elemeiről kívánnánk elmondani, hogy mit is tudunk, gondolunk róluk. Most azonban kikerülöm e csapdát és inkább arra a keresem a választ, hogy vajon milyen ütemben, milyen platformon, milyen szolgáltatók dominanciájával terjed majd el, ha elterjed, a BI a mindennapokban.
Az ugyanis számomra nem kérdés, hogy hatalmas adatmennyiségekből, akár hatalmas strukturálatlan adathegyekből is, valamikor képesek leszünk értelmes információkat, vagyis jó döntések megalapozására alkalmas összefüggéseket kinyerni.
Mielőtt továbbhaladnánk, a "valamikor képesek leszünk"-et értelmezem. Itt azt igyekszem kifejezni, hogy szerintem nem holnap lesz az, amikor a BI az üzleti életben olyan elterjedt lesz, mint mondjuk a szövegszerkesztés vagy a táblázatkezelés. A többes szám első személyben írt ige pedig az elterjedtség széleskörűségét hivatott nyomatékosítani.
Saját infrastruktúrán futtatott BI-megoldásokat a dolgok jelenlegi állása szerint nagyvállalatok, nagyon tehetős intézmények engedhetnek meg maguknak, ám még a kis és közepes vállalatokhoz képest óriásnak mondható szervezetek esetében is legfelsőbb szintű döntés szükséges az ilyen rendszerek megvásárlásához.
Azt állítom, hogy a BI az egyik legfelhősebb megoldás, egyike azoknak a feladatoknak, amelyeket igen kézenfekvő a felhőben, valamely felhőszolgáltató infrastruktúráján megoldani - érdemes, mert kifizetődő. Viszont azon nyomban azt is állíthatom, hogy a BI tipikusan olyan megoldás, amelyet nem ajánlott felhőben működő idegen - nem saját - infrastruktúrán futtatni.
Megmagyarázom.
Ha komolyan vesszük, amit a BI felkent hívei ígérnek, akkor mindenképpen nagy kapacitásokkal (tároló- és számítási kapacitásokkal) rendelkező alapra van szükség, amelyet csak nagyon nagy cégek spendírozhatnak meg, olyanok, amelyek számára egyébként kellően hamar - mostanság az elvárás: egy-két éven belül - megtérül a befektetés. A felhőben elérhető, igény szerint rendelkezésre álló kapacitás tehát olyan cégek számára ideális, amelyeknek nem gazdaságos saját BI-rendszert fejleszteni, építeni.
Ha viszont komolyan vesszük azoknak az intelmeit, akik az IT-biztonság felől közelítenek e kérdéshez, akkor százszor is meggondoljuk, hogy cégünk adatvagyonát mások fennhatósága alatt lévő rendszerekbe juttassuk el, azokat ott tároljuk és elemezzük. (Az idei ITBN-en eltöltött két intenzív nap után azt mondom, a fenyegetésekkel kapcsolatos félelmek rendkívül megalapozottak, de az a benyomásom, hogy úgy vannak ezzel a szakemberek: vannak dolgok, amik elkerülhetetlenek. Szerintük kétfelé oszthatók az üzleti, intézményi organizációk: az egyik részébe már betörtek a rosszfiúk, a másik rész pedig majd ezután veszíti el érintetlenségét. A lényeg, hogy felkészüljünk rá, minimalizáljuk a kárt és készüljünk a kármentésre.)
Mindenki, minden felelős üzleti, szakmai vezető döntse el majd maga, hogy a felhős megoldás vagy a BI-talanság mellett teszi le a voksát.
Végül, de nem utolsósorban azt állítom, hogy szolgáltatóban, felhős BI-megoldásokat ajánló cégekben térdig járunk majd néhány éven belül. Mindazon szolgáltatók, amelyek eleve is jeleskednek a felhőben, nem hagyják ki a BI kínálta ziccert.
S hogy jobb lesz-e nekünk a BI-nak köszönhetően? Nem tudom. Az ember változatlanul tényező marad: kérdéseinket továbbra is mi fogalmazzuk meg és a válaszok időhorizontját továbbra is mi adjuk majd meg.
