Konszolidáció várható

Fejlesztések nélkül a régebbi adatközpontok nem vehetik fel a versenyt az utóbbi években épültekkel. Zöldmezős beruházásokról csak elvétve hallani, a nagy nemzetközi szolgáltatók magyarországi beruházásai még váratnak magukra. Hajmási Gergely, az IVSZ Adatközpont és Felhő munkacsoportjának vezetőhelyettese válaszolt a Computerworld kérdéseire.

Computerworld: Milyen irányban fejlődtek a hazai nagy adatközpontok az elmúlt egy-másfél évben?

Hajmási Gergely: Mivel a nagy beruházásokat igénylő, hosszabb távra tervezett infrastruktúrák már évekkel ezelőtt kiépültek, az elmúlt időben inkább apróbb fejlesztésekről beszélhetünk. Az adatközpontok többsége elég nagy területi tartalékkal bír, így jellemzően nincs szükség újabb termek megnyitására. Ugyanezen okból zöldmezős beruházásokat sem sokan indítottak; csupán egy ilyenről, az MVM NET gödi projektjéről van tudomásom. Az adatközponti szolgáltatók manapság inkább kisebb fejlesztéseken, az infrastruktúrák karbantartásán dolgoznak.

CW: Van ezeknek a kisebb fejlesztéseknek valamilyen általános irányuk?

HG: Annak dacára, hogy a világban folyó összes szerverfejlesztés az energiafogyasztás csökkentése irányába hat, az adatközpontok összesített energiafogyasztása folyamatosan nő. A jelenség fő oka az egységnyi fizikai területre jutó szerverszám és teljesítménysűrűség növekedése. Elég csak a pengeszerverekre gondolni, amelyekből akár százat is el lehet helyezni egy rackszekrényben, szemben a hagyományos szerverekkel, amelyekből már húsz-huszonkettő is megtölt egy rackszekrényt. Az áramellátás és a hűtés tehát továbbra is az adatközponti infrastruktúra kritikus pontja.

konszolidacio_varhato_screenshot_20170706101415_1_nfh.jpg
Hajmási Gergely vezetőhelyettes, IVSZ Adatközpont és Felhő munkacsoport


CW: Milyen technikákat alkalmaznak e problémák kiküszöbölésére?

HG: Az egyik ilyen technika az úgynevezett hideg-meleg folyosós rackszekrénysor-kiépítés, amit manapság egyre többen használnak a légkondicionálás hideg és meleg részének szeparálására. Így próbálják meg koncentráltan megoldani a hűtést és növelni a teljesítménysűrűséget.

CW: Minden adatközpontnál találkozhatunk ezzel vagy hasonló megoldással?

HG: A régebben készült - eredetileg nem adatközpontnak tervezett és épült -, már meglévő fizikai adottságokkal rendelkező adatközpontoknál az áramellátással és

hűtéssel kapcsolatos problémák korlátokat jelenthetnek, ellentétben azokkal, amelyeket az utóbbi öt-tíz évben, már a látható fejlődési irányokat figyelembe véve terveztek. Bizonyos adatközpontokban például előfordul, hogy nem tudják megtölteni a rackszekrényeket, és csak úgy kerülhetik el a nem kívánatos meleg pontok kialakulását, ha új rackszekrényt nyitnak. A kihasználatlan elemek veszteséget okoznak az adatközpont üzemeltetőjének, ráadásul a bérleti díjat is növelik.

CW: Kimondható tehát, hogy az adatközpontok között komoly különbségek vannak a technológia, a hűtés vagy az áramellátás terén?

HG: Igen, ez kijelenthető. Az alapinfrastruktúra, tehát azok az alapok, amelyekre az adatközpont épül - ilyen az áramellátás, a klimatizálás, vagy például a hálózati alapinfrastruktúra -, nagy technikai különbségeket mutatnak a magyarországi szolgáltatóknál.

CW: Területben tehát bőven van kihasználatlan kapacitás. Sok zöldmezős beruházás nem látszik. Milyen piaci folyamatok várhatók a közeljövőben?

HG: A 15-20 éve épített szervertermek fölött lassan technológiai és egyéb szempontból is eljár az idő. Ezért a jövőben két út látszik járhatónak az ebben érintett adatközponti szolgáltatók számára. Vagy komoly fejlesztéseket hajtanak végre ők is, vagy beolvadnak más, nagyobb cégekbe. Másképpen fogalmazva: a piac további konszolidációja várható.

CW: Ez tapasztalható tehát az adatközponti szolgáltatók piacán. Mi a helyzet azokkal a nagy szervezetekkel, amelyek saját adatközpontot üzemeltetnek?

HG: Itt is érdekes folyamatok tapasztalhatók. Egyes nagyvállalatok bezárják saját adatközpontjukat, és átköltöztetik egy szolgáltatóhoz. A GE-hez tartozó Budapest Bank például ezt az utat választotta. Az is gyakran felmerül a nagyvállalatoknál vagy akár a bankoknál, hogy szükség esetén - például a meglévő infrastruktúra elavulásakor vagy új telephely megnyitásakor - indítsanak-e saját, nagy beruházással járó adatközponti fejlesztéseket. Bevett gyakorlat, hogy a kérdés felmerülésekor a cég alaposan körbejárja a piacon lévő magyarországi adatközponti lehetőségeket, ahova bérlőként beköltözhetne. Ilyenkor jellemzően rendkívül szigorú elvárásokat támasztanak az adatközponttal szemben. Magyarországon jelenleg alig néhány szolgáltató van, amelyik megfelel ezeknek a követelményeknek.

CW: Tapasztalható szektorális különbség abban a tekintetben, hogy a cégek a saját vagy inkább a bérelt adatközpont mellett teszik le a voksukat?

HG: Egyértelműen igen. A saját adatközpont létesítése elsősorban a multinacionális vállalatoknál, valamint azoknál a szervezeteknél jön szóba, ahol szigorú a törvényi szabályozás. Ez utóbbiak közé tartoznak például a bankok és a pénzintézetek. A saját adatközpontnál azonban nem csupán tetemes beruházási költséggel kell számolni. A létesítmény fenntartása is komoly kiadással jár. A folyamatos karbantartás, a szünetmentes tápegységek, dízelgenerátorok, klímaberendezések tesztelése egyaránt elengedhetetlen a biztonságos működéshez. Saját adatközpont esetében e költséges eljárások a tulajdonos teendői. Nem véletlen tehát, hogy adott esetben felmerülhet a saját adatközpont kontra szolgáltatói modell kérdése.

CW: Miként vélekednek manapság a nagyvállalatok a felhőalapú szolgáltatásokról?

HG: A BellResearch, a Microsoft és az IVSZ már két alkalommal - 2015-ben és 2016-ban - készített ilyen irányú felmérést a nagyvállalatok körében. A tavaly év végén, 75 vezetővel folytatott beszélgetés legfőbb tanulsága, hogy a felhő ismertsége továbbra is nő. A korábbi aggodalmak azonban tartják magukat. Első helyen a jogszabályi és adatvédelmi előírásoknak való megfelelőség, magyarul az adatbiztonság kérdése szerepel. A vezetők a külső szolgáltatótól függőség miatt is aggódnak. A harmadik helyre a bevezetés költségeitől való félelem jött fel. Többen említették akadályként a szerződéskötés nehézségeit is. Felvetették, hogy szolgáltatóváltáskor vajon miként garantálható, hogy a felhőbe korábban kihelyezett adatokat a szolgáltató valóban megsemmisíti. Ez utóbbi kérdéssel egyébként már komolyan foglalkoznak a témára szakosodott ügyvédi irodák, de maga a Magyar Nemzeti Bank is vizsgálódott, és adott iránymutatásokat a bankok részére. Egyértelműen látszik, hogy az aggodalmak eloszlatása hosszabb folyamat, mint ahogy korábban a szolgáltatók gondolták.

CW: A Safe Harbor egyezmény felmondását követően felmerült a lehetőség, hogy több nagy, ismert egyesült államokbeli felhőszolgáltató adatközponti kapacitást épít Európában, így esetleg Magyarországon is. Láthatóak ilyen irányú lépések?

HG: A Külgazdasági és Külügyminisztérium irányítása alatt működő Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) az IVSZ bevonásával készített egy komoly szakmai anyagot, amely bemutatja, hogy Közép-Európa, azon belül is Magyarország milyen kedvező földrajzi, adózási és informatikai hátteret nyújt adatközpontok létesítéséhez. A tanulmányt bemutatták a márciusi londoni Data Center Worldön. Az anyagból feketén-fehéren kiviláglik, hogy Magyarország, a többi országgal összehasonlítva, a legtöbb paraméter tekintetében számos előnyt tud felvonultatni. Egyelőre azonban nem látom, hogy ennek nyomán valaki magyarországi zöldmezős adatközpont-építési beruházásban gondolkozna. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy rendkívül nagy projektekről van szó. Az ilyenek beindítását hosszabb idő, alapos megfontolás előzi meg.

CW: Voltak az elmúlt egy-másfél évben olyan pályázatok, amelyek pozitív hatást gyakoroltak a hazai adatközponti piacra, amelyek támogatták az adatközponti és felhőszolgáltatásokat fejlesztő és használó szervezeteket?

HG: Már egy évvel ezelőtt küszöbön állt a felhőinfrastruktúra építését és üzemeltetését támogató GINOP 3.2.4 pályázat kiírása. A pályázati anyag végül csak idén február végén jelent meg, de még májusban is jöttek ki hozzá módosítások. A pályázat a közép-magyarországi régión kívül eső kis- és középvállalatokat célozza, gyakorlatilag az összes, Budapesten működő nagy adatközpontot viszont nem érinti. A beruházást tehát a hátrányosabb helyzetű régiókban kell megvalósítani. A pályázat keretében összesen 2 milliárd forint vissza nem térítendő támogatás és 2,5 milliárd forint kedvező kamatozású hitel áll rendelkezésre. Egy-egy pályázó 17,5 és 175 millió forint közötti vissza nem térítendő összegre pályázhat 2019 márciusáig. A hitelfelvétel kötelező, 20 és 300 millió forint között mozoghat, és az összegnek meg kell haladnia a vissza nem térítendő támogatás mértékét. További kikötés a 25 százalékos önerő.

Az majd csak a gyakorlatban dől el, hogy e feltételek mellett milyen cégek, illetve hány jelentkező él majd a lehetőséggel.

Kommentek

comments powered by Disqus