Az e-Skills Week hete kapcsán a szervezésben nagy szerepet vállaló IVSZ részéről Klotz Tamás, az IVSZ főtitkára némileg csalódottan nyilatkozott arról, hogy a magyar vállalkozók nem érzékelik az IT jelentőségét. Mi ennek az oka és hogyan lehetne ez ügyben áttörést hozni? - kérdeztük Drajkó Lászlótól.

- Sajnos számolnunk kell a realitásokkal: a hazai vállalkozók, vállalkozások jelentős része számára nem saját maga és alkalmazottjai továbbképzése, hanem a túlélés az elsődleges cél. A hozzánk 2008 végén megérkező gazdasági válság olyan súlyos hatással volt a hazai kis- és középvállalkozásokra, hogy többségüknek teljes egészében át kellett rendezniük prioritásaikat. Ez ugyan valamilyen szinten érthető, de közben nem lett volna szabad szem elől téveszteniük azt sem, hogy ezek a képzések elengedhetetlenül szükségesek a túlélésükhöz, felzárkózásukhoz, fejlődésükhöz. Ezzel például a cseh vállalkozók sajnos sokkal inkább tisztában vannak: amíg nálunk minden második cég hisz a képzés jelentőségében, addig ott négyből három. Úgy gondolom, hogy e problémákat több lépcsőben lehetne megoldani. Szükséges egyrészt egy képzésre sarkalló állami ösztönző rendszer, amelyhez dedikált vállalkozóbarát támogatásoknak kellene társulniuk, valamint egy, az érdekeltek összessége által közösen szervezett marketingkampány. És persze ne feledkezzünk meg arról, hogy a MEFIT két évvel ezelőtt elindított egy kezdeményezést, a TITAN-t (Tréning-keretprogram az információs társadalomhoz történő alkalmazkodóképesség növelésére), amely a piacképes felnőttképzés módszereivel és élethosszig tartó tanulásra akar tömegesen ösztönözni. Ezen eszközök együttes használata esetén biztos vagyok benne, hogy jelentős mértékben javíthatnánk a helyzetünkön.

- Hogyan lehet mérni az e-Skills Week eredményességét? Mi az az eredményességi mutató, amivel már elégedett lenne?

- Akkor lennék a legboldogabb, ha a munkavállalók teljes egészében meg tudnának felelni a munkaadók elvárásainak - utóbbiak már ma is európai szinten állnak. Az ma még csupán utópia, hogy mondjuk Svédországhoz hasonlóan okafogyottá váljon az e-Skills képzés - nálunk sajnos még elég súlyos lemaradások tapasztalhatók e tekintetben. Sok erőforrást kell erre a területre fordítanunk, ha fel akarunk zárkózni az európai átlaghoz, vagy akár csak meg akarjuk szüntetni a sok esetben 2000 óta tartó negatív trendeket. Jelenleg le vagyunk ugyan maradva, de minden csak elhatározás kérdése: Szingapúr például sereghajtóból lett 30 év alatt ICT-nagyhatalom.

- Nem azzal van-e gond, hogy valójában alig vannak még e-szolgáltatások? Mondjuk Finnországhoz képest mi még meglehetősen gyerekcipőben járunk, szinte alig lehet ügyeket intézni elektronikusan.

- Úgy látom, hogy ez valahol a tyúk és a tojás kérdéséhez hasonló problémakör. Valóban, egyelőre kevés e-szolgáltatás érhető el hazánkban, de ahhoz, hogy ezek számát növeljék, funkcióikat továbbfejlesszék, fontos lenne, hogy a meglévő lehetőségeket minél többen használják. Viszonylag lassan, de szerencsére folyamatosan nő itthon az internetpenetráció - ma már 4 millió ember internetezik Magyarországon változó rendszerességgel. Az infrastrukturális beruházások és kábelfektetés primátusán túl a tömeges tudásbővítésre kellene koncentrálnunk. Biztos vagyok benne, hogy ez az e-szolgáltatások fejlődésével fog együtt járni, hisz egyetlen állam sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy állampolgárainak közel fele elérhető már ezen a platformon. Egyébként azért is lenne fontos jelentős összegeket befektetni a készségfejlesztésbe, mert ennek az élet és a munka minden területén tartalom- és szolgáltatásfejlesztés lehetne a következménye.

- Van azonban egy másik probléma is. Az elmaradottabb térségekben élő hátrányos helyzetű emberek lehetőségei nagyon korlátozottak. Ott alapvető gond az is, hogy számítógépük legyen, aztán ha megvan a gép, akkor még ott a kérdés, hogy legális, de a minimálbérhez viszonyítva drága, számukra nem megfizethető Windows-uk lesz-e, vagy illegálisan beszerzik valahonnét, esetleg Linuxot használnak. Velük mi lesz? Ők hogyan szerzik meg az e-készségeket? Számukra milyen lehetőségeket biztosítanak?

- Valóban, a halmozottan hátrányos helyzetű állampolgárok lehetőségei ezen a téren is sokkal korlátozottabbak - hisz többek között éppen ezért halmozottan hátrányos helyzetűek. Úgy gondolom, hogy az ő felemelkedésüket is nagyban segíthetnék ezek a programok, amelyekkel versenyképesebbé válhatnának a munkaerőpiacon. Érdemes megjegyezni, hogy a MEFIT Alapítvány partnerei és tanácsadói között számos olyan szervezet található, amely ilyen térségekben, nehezen motiválható emberek körében fejti ki tevékenységét. Az általuk elindított programok között vannak nagyon sikeresek is - ilyen például a Wi-Fi falu -, most a megvalósulás különböző fázisaiban. A Wi-Fi falu célja, hogy Magyarország legelmaradottabb térségeinek lakóit Wi-Fi hálózatokon keresztül közösségi internethez juttassa.

Magunk is folyamatosan keressük a lehetőségeket új partnerek bevonására, hisz a legfontosabb azoknak a személyeknek a megtalálása, akik meg tudják győzni az ott élőket, hogy lépniük kell az önképzésben. Mára elmondható, hogy a „kábel" már szinte mindenhová elér, majdnem minden faluban van valamilyen közösségi internetkapcsolat és az ehhez kötődő tájékoztató munkát végző emberek. A kihívás az, hogy tömegesen tudjuk motiválni az embereket a tanulásra, ehhez pedig az kell, hogy mindenkit lakóhelyén és közérthetően szólítsunk meg. A fentiekhez összefogásra van szükség, mindenkiére, aki ezen a területen él és mozog. Elsősorban erre az erőforrás-összehangolásra hoztuk létre a MEFIT Alapítványt. Célunk eléréséhez már csak az elkötelező nyilatkozatokon felül az állami partnerség élővé válására lenne szükség, hogy a létrehozandó munkahelyeket legyen esélyünk képzett munkaerővel feltölteni.