Három évvel ezelőtt a „Szezám utca" show mögött álló nonprofit Sesame Workshop kénytelen volt szembenézni egy, webes, multimédiás és adattárolási igényei által előidézett, 3 millió dollárosra becsült adatközponti bővítéssel. Ám ahelyett, hogy kinyitották volna pénztárcájukat, a szervezet alternatív utat választott. Kisebbre „préselte össze" adatközpontját: 100 fizikai szerver konszolidációjával 45 Novell Suse Linux Enterprise Server gépre váltott, majd 25 adatközponti szerverének virtualizációjával 5-re csökkentette fizikai számítógépeinek számát.

„Ennek eredményeként nem csak kibővült az adatközpontban levő hely, de kevesebbet is fizetünk a hűtésért" - árulta el Noah Broadwater, a new yorki Sesame Workshop alelnöke. Ezzel a szakember követte a többi előrelátó IT-vezetőt, akik kiaknázzák a virtualizáció előnyeit. A virtuális gépekre való átállással egyszerre elégíthetők ki a terhelés jelentette igények, miközben drasztikusan csökkenthetők a hardverek, tárolórendszerek jelentette költségek és a hűtéssel kapcsolatos kiadások.

Nincsen rózsa tövis nélkül
A fenti előnyök azonban a menedzsment komplexitásának megugrásával járnak, ami gyorsan teljes káoszt okozhat, ha az átállást és az üzemeltetést nem tervezték meg alaposan. Az eszközkészletet fel kell térképezni, a cserére megérett hardverelemeket (vagy akár komplett gépeket) pedig nyugdíjba kell küldeni.

Mindez csak akkor működhet megfelelően, ha a virtuális gépek előre tervezett életciklussal rendelkeznek. Mert például mi a teendő abban az esetben, ha egyes virtuális alkalmazások olyan szervereken futnak, melyeket már ki kellene vonni az üzemeltetésből? Az ehhez hasonló kérdések késztetik az IT infrastruktúrát virtualizáló vezetőket arra, hogy legalább egy (de inkább több) alkalmazottat kifejezetten az ilyen menedzsment feladatok ellátásárhoz rendeljenek, illetve rendszer- és hálózati szinten át/továbbképezzék az IT részleget.

Életciklus menedzsment
Egy, a Network World olvasói körében nyáron végzett felmérés rávilágított, hogy a felhasználók jellemzően több szinten kezelik ezeket a kihívásokat. A virtualizált rendszerekhez életciklus-menedzsmentet alkalmazó 335 válaszadó 61 százaléka nyilatkozott úgy, hogy kettő-öt eszközt használ erre a feladatra, a megkérdezettek mindössze kevesebb mint ötöde (18 százalék) rendelkezik egyetlen megoldással. A tanulmány alapját adó teljes, 522 fős minta megállapításai szerint 48 százalékuk a Citrix Systems XenSource, a Microsoft Hyper-V vagy a VMware ESX hypervisor natív menedzsment-képességeire támaszkodik, 10 százalékuk használ külső, harmadik fél által fejlesztett megoldásokat. A válaszadók 31 százaléka semmilyen monitoring eszközzel nem bír e téren.

Utóbbi érték igazán megdöbbentő, hiszen a virtuálisgép-infrastruktúra tervezésekor a menedzsment kérdését alapvető kérdésként kellene kezelni. Különösen akkor, ha földrészeken átívelő rendszerekről beszélünk, márpedig a multinacionális cégek esetében gyakran ez a helyzet. Ha egy vállalat indiai alkalmazottja éppen nyugovóra tér, akkor amerikai kollégája éppen nekikezd a munkának; ezt az igényt pedig tudnia kell követnie a virtuális infrastruktúrának. Ismerni a fizikai gépek helyét; a rajtuk levő virtuális gépeket; tudni azt, hogy ki hozta létre őket; mire használják; ki konfigurálhatja át őket; tudatában lenni annak, hogy kell-e (és ha igen, mikor) törölni őket; hol kell tárolni a VM-eket - ezen információkra mind rá kell, hogy lásson a szervezet. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha az alapoktól megtervezetten zajlik a rendszer menedzselése.

Lássuk mindezt egy példán keresztül! A világ minden tájékán tevékenykedő Nixon Peabody jogi vállalat nagyjából 1700 felhasználóval rendelkezik. Központosított, de több rétegű virtuálisgép-életciklus menedzsmentet alkalmaz. A cég ezzel foglalkozó IT-sei a VMware saját eszközeit használják a munkafeladatokat kiszolgáló, SQL és fejlesztési szerverek működésének nyomon követésére és ellenőrzésére. Emellett a VMware Certified Professional (VCP) segítségével végzik el a new yorki adatközpontban levő 13 fizikai szerveren futó 140 virtuális szerver átfogó felügyeletét. Ennek Fortisphere Virtual Essentials eszközével feltárható egy környezet összes virtuális gépe, azok előélete, illetve lehetőség nyílik a változtatásokra, átkonfigurálásra, teljesítménymenedzsmentre - anélkül, hogy minden egyes VM-hez külön ügynököt kellene rendelni.

Automatizálás nélkül nem megy
A Fortisphere ugyanakkor nem alkalmas arra, hogy megtalálja a készenléti állapotban levő vagy kikapcsolt gépeket, tehát nem univerzális megoldás. Ez egyébként általános kihívás; a virtuálisgép platformeszközei manuális felügyelet mellett képesek egy adott VM életciklusának lezárására - addig, amíg a rendszergazda rendelkezik a szükséges információkkal és figyelmet is fordít a virtuális gépekre. Ez azonban csak korlátozottan alkalmazható, hiszen több száz virtuális gépnél már létfontosságú valamilyen szintű automatizálás.

Ilyen például az automatizált életciklus-menedzsmentet nyújtó FastScale Composer Suite. Az amerikai Informatica cég 350 virtuális gépet használ, melyek manuális, egyenkénti kezelése átláthatatlan káoszt eredményezne. Ezért a fenti eszközzel a fejlesztők beállíthatják, hogy melyik alkalmazást menny időre szeretnék igénybe venni. Amikor ez az idő lejár, automatikusan felteszi a rendszer a VM megszüntetésére vonatkozó kérdést a fejlesztő számára.

Mindazonáltal mindenki számára jó, egységes megoldás nem létezik a virtuális környezetek felügyeletére. Különösen akkor nem, ha heterogén virtualizációról van szó; ennek megfelelő kiszolgálása igen komoly, minden esetben egyedi kihívást jelent a tervezés során.