Ez nem Fair...
2009. november 24., 11:03
Színvonalas rendezvényt tartott nemrég a Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért (SZEK), tippeket adva az e-kereskedelemben érdekelteknek, a webáruházak üzemeltetőinek, hogyan növelhetik e-shopjuk forgalmát. Az egész napos eseményen volt azonban egy előadás, amelynek témája meglehetősen felháborított.
A konferencián előadást tartott Mayer Erika ügyvéd, internetjogi szakértő, akiről a szakma az elmúlt években az Infomediátor nevű fogyasztóvédelmi iroda vezetőjeként hallott, egyébként az Internetszolgáltatók Tanácsának jogi képviselőjeként a hazai domainjog kialakításában is fontos szerepe van. A hazai domainregisztrációról csak annyit, hogy ha ma Magyarországon valaki sürgősen szeretne magának egy internetcímet, akkor egyszerűbb valamilyen külföldi, például .com végződésű tartományba kezdeményeznie a regisztrációt, mint a .hu alá. Bár a hazai domainregisztrációs folyamat vitatható színvonalát nem lenne fair a jogásznőn számon kérni, a SZEK rendezvényén tartott prezentációja miatt mégis kénytelen vagyok piszkálni egy picit őt, illetve a néhány hónapja indult Fair Business nevű kezdeményt (hivatalos nevén Fair Business Minősítő Testület), amelynek ő az elnöke.
A Fair Business Minősítő Testület az Infomediátor berkein belül működik. Voltaképpen egy olyan tanúsítvány kiállítására jött létre, amit az online kereskedelemben érdekelt cégek kaphatnak meg, ha az átvilágításuk során az derül ki, hogy tevékenységük megfelel a fogyasztóvédelmi (jogi) szabályoknak, ráadásul az áruház könnyen kezelhető, felhasználóbarát és még az információbiztonsági szabályokra is odafigyel.
Mayer Erika érvelése szerint azért volt óriási szükség erre a testületre, mert az elmúlt években megszaporodott webáruházak között nagyon sok működik szabálytalanul. Mindez önmagában véve még igaz is, hiszen mint Kathi Attila, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szóvivője a rendezvényen elmondta, az általuk vizsgált magyar e-boltok túlnyomó többségénél találtak valamilyen problémát. Igaz, ebbe az olyan apróbb szabálytalanság is beleértendő, ha például az e-bolt üzemeltetője elfelejti feltüntetni, hogy az üzemeltető céget melyik cégbíróság jegyezte be, vagy a bruttó ár helyett csak a nettó szerepel. De azt a tényt mindenképpen el kell ismernünk, hogy sok webáruház követ el szabálytalanságot. Előfordul többek között, hogy nem biztosítják a vásárlónak a jogszabály szerinti elállási jogot, vagy megpróbálják azt korlátozni, például oly módon, hogy a terméket csak 24 órán belül lehet visszaküldeni.
Szóval igen, sok a kókler, de ez nem e-commerce sajátosság. Aki olvasgatja a fogyasztóvédelmi blogokat, mint amilyen a Tékozló Homár is, no meg aki valaha is megfordult már az ismert láncok „offline" nagyáruházaiban, tudja, hogy ott is előfordulnak durva trükközések. Vásárolhatunk például lejárt szavatosságú penészes húsokat, vagy a kereskedő nem akarja visszafizetni az elromlott televízió árát, holott erre jogszabály kötelezné. Ezek a cégek ugyanakkor nemcsak a meglévő vevőkör elvesztését kockáztatják az ilyesfajta magatartással, de ez Kathi Attila hivatalának elmarasztaló, akár bírságot is kiszabó határozatát is eredményezheti, és persze ott van még a Gazdasági Versenyhivatal is.
Mégis miért kellene egy fair kereskedőnek súlyos százezreket is fizetnie egy logóért, amely azt tanúsítja, hogy ő bizony tisztességes? Nem is két fillérről van szó. Az e-kereskedőnek nem kevesebb mint 240-400 ezer forintot kell „kicsengetnie", de ha cégének létszáma 50 fő feletti, akkor ennél is mélyebben kell a pénztárcájába nyúlnia, bár hogy pontosan mennyire, arról a fairbusiness.hu szemérmesen hallgat. Ráadásul az említett tarifán felül még költségtérítést is fizetni kell, kilométerenként 100 forintot, bár az már nem derül ki, hogy a távolság a glóbusz mely pontjáról számítandó, illetve hogy egy tanúsítvány kiadásához hányszor kell a helyszínre látogatni. Hasonló árfeltüntetési gyakorlatért talán már megbírságolnának egy e-boltot...
Kétségtelen azonban, hogy - az ismert vicc fordulatával élve - az ötlet „ügyes". A tanúsítvány mindössze két évre szól, és utána újra ki kell váltani. Igaz, akkor már „csak" a 40 százalékos upgrade díjat kell kifizetni. De ha netán drasztikusan megváltoznak a jogszabályok, akkor akár előbb is szükség lehet a tanúsítvány megújítására. A Fair Business Testület tehát gondoskodott arról, hogy ne csak időszakosan lássa el önmagát munkával és ezáltal bevétellel, de akár hosszú évtizedekig profitáljon néhány jogász meg szakértő abból, hogy egy kereskedő tisztességes.
Azt persze nem akarjuk eltagadni, hogy a testület a tanúsítvány kiadásának díjáért valóban szolgáltat, hozzáadott értéket is ad, hiszen egy szakértői csapat vizsgálja át az auditálandó honlapokat, no meg vita esetére vitarendezési eljárás is van, de ha már a tisztességes kereskedőnek kell bizonyítania, hogy tisztességes, akkor nehogy már ilyen horribilis összeget kelljen letennie az asztalra! Persze ha valamelyik e-kereskedő tagja a fentebb már említett SZEK-nek, akkor a két szerveződés közötti személyi átfedésnek is köszönhetően adnak neki némi kedvezményt a borsos árból, sőt pályázaton elnyerhetünk némi közpénzt az auditálásra, amire a Miniszterelnöki Hivatallal láthatóan jó viszonyban lévő testület még biztatja is a potenciális megrendelőket.
A legdühítőbb az egész Fair Business tanúsítvány ügyben egyébként a neve. Arról ugyanis a kezdeményezők egy szót sem szólnak, hogy mi van azokkal a kereskedőkkel, akik maximálisan betartják a jogszabályokat, a fogyasztók érdekeit is figyelembe véve korrekten működnek, ám nem akarják a nagy nehezen összegyűjtött profitjukat egy ilyen minősítő testületnek átadni. Akinek nem lesz Fair Business tanúsítványa, az talán nem fair kereskedő? Egyébként úgy tűnik, az e-kereskedők egyelőre nem szaladnak tanúsítványt szerezni maguknak, profitjukat inkább a site-juk fejlesztésére fordítják. A fairbusiness.hu tanúsága szerint eddig mindössze 5 honlap kapott ilyen tanúsítványt. Köztük olyan webáruház is, amely erős jóindulattal sem nevezhető felhasználóbarátnak - pedig az a tanúsítvány kiadásának egyik feltétele -, és oldalán mindössze három termék szerepel. Szaladok is, hogy rendeljek tőlük valamit...
A Fair Business Minősítő Testület az Infomediátor berkein belül működik. Voltaképpen egy olyan tanúsítvány kiállítására jött létre, amit az online kereskedelemben érdekelt cégek kaphatnak meg, ha az átvilágításuk során az derül ki, hogy tevékenységük megfelel a fogyasztóvédelmi (jogi) szabályoknak, ráadásul az áruház könnyen kezelhető, felhasználóbarát és még az információbiztonsági szabályokra is odafigyel.Mayer Erika érvelése szerint azért volt óriási szükség erre a testületre, mert az elmúlt években megszaporodott webáruházak között nagyon sok működik szabálytalanul. Mindez önmagában véve még igaz is, hiszen mint Kathi Attila, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szóvivője a rendezvényen elmondta, az általuk vizsgált magyar e-boltok túlnyomó többségénél találtak valamilyen problémát. Igaz, ebbe az olyan apróbb szabálytalanság is beleértendő, ha például az e-bolt üzemeltetője elfelejti feltüntetni, hogy az üzemeltető céget melyik cégbíróság jegyezte be, vagy a bruttó ár helyett csak a nettó szerepel. De azt a tényt mindenképpen el kell ismernünk, hogy sok webáruház követ el szabálytalanságot. Előfordul többek között, hogy nem biztosítják a vásárlónak a jogszabály szerinti elállási jogot, vagy megpróbálják azt korlátozni, például oly módon, hogy a terméket csak 24 órán belül lehet visszaküldeni.
Szóval igen, sok a kókler, de ez nem e-commerce sajátosság. Aki olvasgatja a fogyasztóvédelmi blogokat, mint amilyen a Tékozló Homár is, no meg aki valaha is megfordult már az ismert láncok „offline" nagyáruházaiban, tudja, hogy ott is előfordulnak durva trükközések. Vásárolhatunk például lejárt szavatosságú penészes húsokat, vagy a kereskedő nem akarja visszafizetni az elromlott televízió árát, holott erre jogszabály kötelezné. Ezek a cégek ugyanakkor nemcsak a meglévő vevőkör elvesztését kockáztatják az ilyesfajta magatartással, de ez Kathi Attila hivatalának elmarasztaló, akár bírságot is kiszabó határozatát is eredményezheti, és persze ott van még a Gazdasági Versenyhivatal is.
Mégis miért kellene egy fair kereskedőnek súlyos százezreket is fizetnie egy logóért, amely azt tanúsítja, hogy ő bizony tisztességes? Nem is két fillérről van szó. Az e-kereskedőnek nem kevesebb mint 240-400 ezer forintot kell „kicsengetnie", de ha cégének létszáma 50 fő feletti, akkor ennél is mélyebben kell a pénztárcájába nyúlnia, bár hogy pontosan mennyire, arról a fairbusiness.hu szemérmesen hallgat. Ráadásul az említett tarifán felül még költségtérítést is fizetni kell, kilométerenként 100 forintot, bár az már nem derül ki, hogy a távolság a glóbusz mely pontjáról számítandó, illetve hogy egy tanúsítvány kiadásához hányszor kell a helyszínre látogatni. Hasonló árfeltüntetési gyakorlatért talán már megbírságolnának egy e-boltot...
Kétségtelen azonban, hogy - az ismert vicc fordulatával élve - az ötlet „ügyes". A tanúsítvány mindössze két évre szól, és utána újra ki kell váltani. Igaz, akkor már „csak" a 40 százalékos upgrade díjat kell kifizetni. De ha netán drasztikusan megváltoznak a jogszabályok, akkor akár előbb is szükség lehet a tanúsítvány megújítására. A Fair Business Testület tehát gondoskodott arról, hogy ne csak időszakosan lássa el önmagát munkával és ezáltal bevétellel, de akár hosszú évtizedekig profitáljon néhány jogász meg szakértő abból, hogy egy kereskedő tisztességes.
Azt persze nem akarjuk eltagadni, hogy a testület a tanúsítvány kiadásának díjáért valóban szolgáltat, hozzáadott értéket is ad, hiszen egy szakértői csapat vizsgálja át az auditálandó honlapokat, no meg vita esetére vitarendezési eljárás is van, de ha már a tisztességes kereskedőnek kell bizonyítania, hogy tisztességes, akkor nehogy már ilyen horribilis összeget kelljen letennie az asztalra! Persze ha valamelyik e-kereskedő tagja a fentebb már említett SZEK-nek, akkor a két szerveződés közötti személyi átfedésnek is köszönhetően adnak neki némi kedvezményt a borsos árból, sőt pályázaton elnyerhetünk némi közpénzt az auditálásra, amire a Miniszterelnöki Hivatallal láthatóan jó viszonyban lévő testület még biztatja is a potenciális megrendelőket.
A legdühítőbb az egész Fair Business tanúsítvány ügyben egyébként a neve. Arról ugyanis a kezdeményezők egy szót sem szólnak, hogy mi van azokkal a kereskedőkkel, akik maximálisan betartják a jogszabályokat, a fogyasztók érdekeit is figyelembe véve korrekten működnek, ám nem akarják a nagy nehezen összegyűjtött profitjukat egy ilyen minősítő testületnek átadni. Akinek nem lesz Fair Business tanúsítványa, az talán nem fair kereskedő? Egyébként úgy tűnik, az e-kereskedők egyelőre nem szaladnak tanúsítványt szerezni maguknak, profitjukat inkább a site-juk fejlesztésére fordítják. A fairbusiness.hu tanúsága szerint eddig mindössze 5 honlap kapott ilyen tanúsítványt. Köztük olyan webáruház is, amely erős jóindulattal sem nevezhető felhasználóbarátnak - pedig az a tanúsítvány kiadásának egyik feltétele -, és oldalán mindössze három termék szerepel. Szaladok is, hogy rendeljek tőlük valamit...
A bejövő számlák, szállítólevelek hatékony feldolgozása, rendszerezett kezelése, ellenőrzése minden szervezet számára nélkülözhetetlen, csak úgy, mint a számlafeldolgozás költségeinek minimalizálása. Szakértői cikkünkben ezúttal az automatizált számlafeldolgozás előnyeit mutatjuk be.
11 hozzászólás
Végre valaki ráérzett, miről is szól ez.
Addig, amíg nem kötelező ennek a méregdrága logoizének a beszerzése a webáruház működtetéséhez, nincs akkora gond. Úgyis csak az fizet érte, aki "klubon" belül van, és érdeke a haverokat megfizetni... Akkor lesz a baj, ha kötelezővé teszik. És még ki is tüntetik a kitalálóját "Előre az információs társadalomért" cimű oklevéllel. Egyébként marhára divatba jöttek ezek a mindenféle érdektelen tanúsítványok..
Irigyek vagytok, hogy nem ti találtátok ki az ötletet? Elolvastátok, miről szól a dolog, vagy könnyebb fikázni? De ezt kérdezem a szerzőtől is. Tisztára úgy éreztem magam (mint általában manapság sajtóterméket olvasgatva), hogy lássuk, mibe lehetne belekötni. Persze, manapság ez hozza az olvasószámot... Lássuk egyenként, mivel van problémám. "Szóval igen, sok a kókler, de ez nem e-commerce sajátosság." És? Az a baj, hogy egy web-lapok minősítésére szakosodott társaság nem értékel off-line cégeket? Ezt marketinges körökben specializációnak hívják, és pozitívan hat a vállalat cash-flow-jára. "Mégis miért kellene egy fair kereskedőnek súlyos százezreket is fizetnie egy logóért". Ki mondta, hogy kellene? Ez (egyelőre) egy szabad ország, ha akarod, fizetsz, ha akarod, nem. A baj csak akkor lenne, ha kötelező lenne. A költségtérítésről: "nem derül ki, hogy a távolság a glóbusz mely pontjáról számítandó". Majd megbeszélik szerződéskötéskor, vagy legkésőbb a költségtérítés elszámolásakor. "A tanúsítvány mindössze két évre szól, és utána újra ki kell váltani. Igaz, akkor már „csak" a 40 százalékos upgrade díjat kell kifizetni" Mutass nekem egyetlen olyan tanúsítványt, amit ennél hosszabb időre állítanak ki. De még ha van is ilyen, az se kötelezné egy másik vállalkozás kiállítóját arra, hogy hosszabb időre tanúsítson. Megjegyzem, a jelen vállalkozási környezetben én már a két évet is felelőtlen ígérgetésnek tartom. 240-400 ezer forintot kérnek a minősítésért, és 40 %-ot a frissítésért? Ha neked drága, akkor ne rendeld meg. De ez a te véleményed, szavazz a pénztárcáddal (ha úgy tetszik), de ne szervezz rá tömegtüntetést! Még egy flekket sem ér meg. "De ha már a tisztességes kereskedőnek kell bizonyítania, hogy tisztességes, akkor nehogy már ilyen horribilis összeget kelljen letennie az asztalra!" Ne kavarj, ne kavarj! Ki mondta, hogy csak így bizonyíthat? Bízhat a jószerencsében, hogy előbb-utóbb felismeri a világ a korrektségét (mi is így csináljuk, és igen, lassan változtatni kellene rajta, de nem hibáztatjuk miatta a világot. Ez van, ezt kell elfogadni, ehhez kell alkalmazkodni). Feladhat hirdetést, hogy ő mennyire korrekt. A legköltséghatékonyabb (imádom ezt a szót, kész állatorvosi ló) megoldás, ha kitesz egy mondatot a weblapjára: "Mi piszkosul korrektek vagyunk". Apró hibája, hogy nem elég forrásértékű, nem elég hihető... Talán ha valami jól hangzó nevű társaságot vagy celebet kérne meg, hogy ezt mondja róla (testimonials-nak hívják újmagyarul). De azért érzitek, hogy ez nem annyira ütős, mintha egy olyan brancsba tartozna, amelyeket a piac egyébként általában korrektnek tart, és ezt bizonyítandó a banda totemjét rátetoválná a vállára - akarom mondani, kitenné az oldalára. Ja, hogy ez pénzbe kerül? Hát, mint mondják, Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. "mi van azokkal a kereskedőkkel, akik... nem akarják a nagy nehezen összegyűjtött profitjukat egy ilyen minősítő testületnek átadni" Azok hoznak egy üzleti döntést, és szépen nem rendelik meg a tanúsítást. "Akinek nem lesz Fair Business tanúsítványa, az talán nem fair kereskedő?" Már hogyne lehetne az! Csak más módon kommunikálja. Ezzel az erővel fikázhatnátok (mondjuk) az ISO minősítéseket is. BTW, azok a bizonyítványok nagyságrendekkel többe kerülnek. "Szaladok is, hogy rendeljek tőlük valamit..." Kösz a tippet! Megyek én is, és rendelek egy Fair Business tanúsítványt. Összefoglalva, a fenti cikk nem tekinthető másnak, mint egy csúsztatásokkal, demagógiával teli "véleménynek", aminek egyetlen haszna, hogy felhívta a figyelmem a Fair Business tanúsítványra. Bocs ha hosszú voltam, de felszaladt bennem a pumpa.
Ma Magyarországon gyakorlatilag semmilyen tanúsítványnak sincs értéke a vevők többségének szemében. Az ISO egy nemzetközi "bizonyítvány", ahol még az ember el tud képzelni szabályokat és azok betartását. De ennek a "Fair Business" c. plecsninek - meg sok hasonlónak - semmi tekintélye nincs, mert mindenki tudja, hogy megfelelő összegért bárki megkaphatja. Megnéztem a bizottsági névsort, abból látszik, hogy az NJSZT, az Inforum és egyéb ingyenélő lobbiszervezetek nyúlványa az egész. Ez egy kockázatmentes, ügyes, pénzlenyúló üzleti vállalkozás, nem több. A vevőket baromira nem fogja érdekelni, engem legalábbis nem.
palipali: "manapság ez hozza az olvasószámot". Megnéztem a Webauditot nov 25-re: 3925. az itbusinessé meg 1528. Bakker, hát egy jobbfajta blognak több a napi látogatója.
Kedves Palipali! Ellentétben veled én névvel vállalom a véleményemet. Nekem is gondom van a FairBusiness tanusítvány mögötti szervezettel. Nem a tanusítvány szellemével mert azt üdvözlöm és jónak tartom, viszont a kivitelezésnek van egy kis szaga. Ráadásul nem is az ár miatt. Mindenki annyit kér a szolgáltatásért amennyit akar, aztán vagy megveszik azt, vagy nem. Egy kicsit távolabbról futok neki a dolognak, hogy pontosan érthető legyen mi a problémám. Ma magyarországon az én adóforintjaimból fenntartunk egy törvényhozó, végrehajtó és ellenőrző testületeket amelyek nagyon helyesen a piaci szereplő viselkedésre bizonyos előírokat alkotnak és azt számon is kérik rajtuk. Ebben a tevékenységben a következő grémiumok vesznek részt: - a törvényhozás azaz a parlament - a minisztériumok - a minisztériumok alá rendelt hatósági jogkörrel rendelkező szervezetek A törvényalkotónak és ellenőrző szervezeteknek nem csak és kizárólag a törvények és rendeletek megalkotása, majd a későbbi betartatása a feladata, hanem a tájékoztatás is. A törvény és rendelet alkotás olyan amilyen, nem is érdemes most ezzel foglalkozni. Azok betartatása és a tájékoztatás színvonala viszont már igenis olyan dolog amivel itt és most foglalkozni kell. Nem vitatom, hogy a fenti szervezetek sokat tettek eddig a tájékoztatás magasabb színvonalúvá tételéért, de nem eleget. Az elvárható minimum szint alsó felé teljesítenek. Nem voltam rest és megnéztem, hogy ezek a szervezetek milyen tájékoztató anyaggal látják el az Istenadta népet. A fogyasztók tájékoztatása már megfelelőnek mondható, ellenben ha egy KKV szemszögéből nézzük a tájékoztatás minőségét akkor azt tapasztaljuk, hogy az érdeklődő csak a normaszöveggel találkozik tájékoztatás gyanánt. Gyakorlati iránymutatásra egy bitet sem pazarolnak ezek a szervezetek. Pedig a szaktudás megvolna hozzá. Ha a gazdasági élet valamely szereplője nem tartja be a rá vonatkozó előírásokat, akkor azok egy ellenőrzés során büntetésre számíthatnak. Sokszor ezek a büntetések teljesen jogosan arányban állnak a normasértéssel. Sokszor pedig a hatósági jogkörrel felruházott ellenőrző testületek olyan kiemelten fontos dolgokért is büntetnek mint például azért ha valaki nem írta ki internetes kereskedőként, hogy melyik cégbíróság jegyezte be a céget. Igaz, hogy kint van minden más adat de konkrétan ez nincs. Ilyen esetben is jár a büntetőrúgás a cégen. Jogszerű? Igen. Morálisan rendben van? Nincs. Ugyanis ez nem olyan mértékű jogsértés amely a társadalom többi szereplőjének komoly érdeksérelmével járna. A FairBusiness minősítését adó gazdasági társaság segít az őt felkérő szervezetknek, hogy átvilágítva őket és segítséget adva, azok megfelelhessenek a jogszabályokban rögzített feltételeknek. Akinek igénye van erre és hajlandó a piaci szereplőnek kifizetni a szolgáltatási díjat az tegye meg. Ez egy üzleti döntés. Ha csak eddig tartana a történet akkor a fenti cikk sem született volna meg valószínűleg, vagy nem így. Miért? Azért mert ha megnézzük, hogy ennek a gazdasági szereplőnek az elnökségében kik ülnek akkor azt lájuk, hogy a törvényalkotók és ellenőrző szervezetek vezető szakemberei. Ezt pedig úgy hívják, hogy összeférhetetlenség. A törvényalkotóknak és ellenőrzőknek ha annyi idejük van, hogy gazdasági tevékenységként el tudják látni a tanácsadói és felvilágosító szerepüket, akkor ezt az én adóforintjaimból abban a szervezetben amiben egyébként ez is a kötelességük lenne miért nem teszik meg? Mi történik akkor ha egy ellenőrzés során a FairBusiness emblémát jogosan viselő szereplő ellenőrzést kap? A hatóság megnézve a honlapot látja, hogy ott díszeleg az érinthetetlenséget jelentő jelzés? Az ISO minősítési rendszert hogyan is lehetne összehasonlítani egy FairBusiness tanusítvánnyal? Valahol nyilvánosan fellelhető az az objektív követelményrendszer egységes formában, amit ha teljesít valaki akkor megkapja a FairBusiness tanusítványt? Kedves Palipali! Nem csak tisztességesnek kell lenni, hanem annak is kell látszani. Márpedig a fentiek alapján az a véleményem, hogy összeférhetetlen a FairBusiness tevékenységében sok szereplőnek a jelenléte. Ezért nem fair a FairBusiness. Veled együtt bennem is felszaladt a pumpa, de nem ugyanaz volt a kiváltó ok, hanem az, hogy egy nagyon nemes cél álcája mögött egy újabb nemkívánatos összefonódás alakja rajzolódik ki. Kicsit homályos, nem tiszta a kép, de aki ebben az országban élt legalább egy évet az tudja, hogy ilyen véletlenek nincsenek.
A Transparency International kiadványából szemezgetve: Bribery: the offering, promising, giving, accepting or soliciting of an advantage as an inducement for an action which is illegal or a breach of trust. A forrásanyag: http://www.transparency.org/global_priorities/private_sector/business_principles Ehhez remélem nem kell semmit hozzátennem.
A webáruház csak reklám a fogyasztóvédelmi hatóság szerint Ez a nem FAIR! http://richardhampuk.wordpress.com/2009/11/25/a-webaruhaz-csak-reklam-a-fogyasztovedelmi-hatosag-szerint/
"Az elnökségi tagok közül többen olyan helyen dolgoznak, amely szervezetek hatósági jogkörüknél fogva akár büntetés kiszabását is megtehetik azokért a hiányosságokért amikre egy esetleges minősítési eljárás során felhívnák az érintett figyelmét" No comment
@Borek András Kedves András! Amiket leírtál, megengedem, akár még igaz is lehet. Nem néztem utána a Fair Business tagjainak, melyikük, milyen egyéb szervezetben tag. Én sem szeretem az etikátlan összefonódásokat, amelyeknek sajnos manapság annyi jelét tapasztaljuk. De bennem nem is emiatt "szaladt fel a pumpa", bár ez is megérne egy misét. Ha jobban elolvasod a cikket, egy-két célozgatáson kívül meg sem említi a dolog ezen (etikai) vetületét. Ezzel szemben amit ír, az zavaros, demagóg, és (ezek szerint) nem is a lényegre koncentrál. Én igyekeztem válaszomban pontról-pontra a cikkben felhozottakra reagálni (nem válaszolni, mert az nem az én tisztem). Egy (költői) kérdés felmerült bennem: ha az általad említett összefonódásbeli problémákról hangsúlyosan, és nem csak célozgatva írt volna a szerző, vajon megkérdezte volna a másik felet? Nem tudom, és nem is akarok sejtetni semmit. Elmesélnék viszont egy történetet a mi életünkből. Nálam már járt úgy újságíró, hogy egy, a cégünkre nézve terhelő adatról kérdezett. Elbeszélgettünk, elláttam háttéranyaggal, és barátsággal elbúcsúztunk. A tervezett, és megjelenése esetén hírnevünket romboló cikk sosem készült el. Amivel nem azt akarom sugallni, hogy amit a FB tesz, azért valamikor szentté fogják őket avatni, de máglyára sem küldeném őket. Legalábbis addig nem, mielőtt elmondanák az ő álláspontjukat. Mondom, én csak a cikkben leírtakhoz szóltam hozzá.
Kedves Palipali! Valószínű máshogy olvasunk. Én szeretek a célozgatásoknak utána nézni így jutottam arra a véleményre amit fent leírtam. Nem kellett sokat keresnem hozzá neten. A FB-szel nem is kívánok többet foglalkozni érdemben ha csak arról nem lesz szó, hogy az összeférehetlenséget megszüntetik. Én a magam részéről elhatároztam, hogy tenni fogok aktívan azért, hogy a FB által megfogalmazott eredeti célok megvalósuljanak mégpedig olyan módon ami a társadalom igazságérzetét a legkisebb mértékben sem borzolja. Szeretnék példát mutatni, hogyan is kell egy ilyen dolgot megvalósítani úgy, hogy az valóban mindenki javát szolgálja. Ehhez nem fogok állami pénzeket kalapozni, hanem a saját adózott erőforrásaimból fogok áldozni. Lehet majd utánam csinálni, csatlakozni, támogatni. A szabályok mindenki számára átláthatóak lesznek. Még csak köszönetet sem várok érte. Ez lesz az én ajándékom mindenkinek.