Az Ipsos nemzetközi kutatása szerint minden ötödik alkalmazott (17%) távmunkában tevékenykedik: 7 százaléknyian naponta folyamatosan jelentkeznek be otthonukból, míg további 10 százaléknyian ennél ritkábban (esténként vagy hétvégenként) dolgoznak online módon. Ehhez képest Magyarországon csak a foglalkoztatottak 3 százalékát érinti az ügy. Az alkalmazottak többsége szerint a munkahellyel számítógépen történő kapcsolattartás és munkavégzés a foglalkoztatási piacon tartja a tehetséges nőket, csökkenti a stresszt, valamint segít megtalálni a munka és magánélet egyensúlyát.

A távmunka leginkább a feltörekvő piacok jellemzője: Közép-Kelet és Afrika (27%), Latin-Amerika (25%) és az Ázsia – Csendes-óceáni térség (24%) inkább foglalkoztat rendszeres jelleggel online munkaerőt, mint Észak-Amerika (9%) és Európa (9%).

Megállapítható továbbá, hogy India (56%), Indonézia (34%), Mexikó (30%), Argentína (29%), Dél-Afrika (28%) és Törökország (27%) azok a területek, amelyek leginkább élnek ennek a formának az alkalmazásával. A másik véglet Magyarország (3%), Németország (5%), Svédország (6%), Franciaország (7%), Olaszország (7%) és Kanada (8%).

Leginkább felsőfokú végzettségűek (25%), 35 év alattiak (20%), magas jövedelemmel rendelkezők (20%), több férfi (19%), mint a nő (16%) tevékenykedik ilyen formában.

Erősödő tendencia

Nemzetközi viszonylatban minden harmadik (34%) munkavállaló jelezte, hogy boldogan kapna az alkalmon, ha teljes munkaidőben távmunkában az otthonából, vagy más, az irodáján kívül eső helyről végezhetné a munkáját. Ez a vélekedés Közép-Keleten és Afrikában (49%), Latin-Amerikában (45%), az Ázsia – Csendes-óceáni térségben (33%) a legerősebb, míg a nyugati régiókban mérsékeltebb ez a a fajta hozzáállás, Európában tízből három munkavállaló (31%), Észak-Amerikában negyednyien (26%) jelenleg ugyan nem ilyen formában dolgoznak, de szívesen kipróbálnák, ha a munkaadójuk felajánlaná, mint válaszható lehetőséget.

A feladatukat az internet segítségével végzők közül Oroszországban (54%) és Dél-Afrikában (54%) választanák legtöbben a – ha tehetnék - a távmunka formáját. Őket Argentína (53%), Mexikó (44%) és Indonézia (44%) követi. Kevésbé jelemzi ez Japánt (12%), Svédországot (16%), Nagy-Britanniát (19%), Ausztráliát (20%) és Kanadát (21%). A számítógépen dolgozók közül tízből ketten (21%) nem támogatják ezt a formát, mert álláspontjuk szerint a munkájuk megköveteli, hogy az irodájukban töltsék a munkaidejüket. Leginkább az Egyesült Államok (38%), Kanada (37%), Nagy-Britannia (37%), Svédországban (36%) és Ausztráliában (31%) vélik így.

A magyar munkavállalók az átlagoshoz hasonló (37 százalékos) arányban említették, hogy szívesen dolgoznának teljes munkaidőben távmunkásként. Ugyancsak átlagos a véleményük abban is, hogy a munkájuk megköveteli, hogy az irodájukban dolgozzanak.

Érvek

24 ország válaszadóinak nagy többsége (83%: 36% nagyon, 46% valamelyest) egyetért azzal, hogy a távmunka piacon tartja azokat tehetséges nőket, akik a gyermekvállalás miatt átmenetileg vagy végleg kiesnének onnan, s hogy a távmunkában foglalkoztatottakat kevesebb stressz éri, minthogy nem kell időt tölteniük a munkahelyükre történő bejutásukkal.

· Akik leginkább egyetértenek a fenti állítás első felével, Törökország (64%), Oroszország (62%), Lengyelország (53%), Magyarország (51%) és Indonézia (50%) válaszadói. Svédországban (14%), Kanadában (22%), Dél-Koreában (22%), Nagy-Britanniában (24%), az Egyesült Államokban (26%) és Japánban (26%) gondolják legkevésbé ezt

· A kevesebb stresszre vonatkozó megállapítással Oroszországban tízből hatan (60%) értenek leginkább egyet, őket Törökország (53%), Magyarország (51%), Argentína (45%) és Mexikó (45%) követi. Kevésbé gondolják így a svédek (19%), ausztrálok (21%), britek (22%), amerikaiak (24%) és a kínaiak (25%) – a maradéktalanul egyetértők aránya, mindkét kérdés esetében 36 százalék.

Tízből nyolcan (78%: 29% nagyon, 49% valamelyest) értenek egyet azzal, hogy a távmunkában foglalkoztatottak könnyebben megtalálják az egyensúlyt a munkájuk és a magánéletük között. Oroszország (47%), Spanyolország (42%), Magyarország (41%) és India (41%) polgárai látják így, míg Svédosrzág (13%), Japán (15%), Dél-Korea (16%) és Nagy-Britannia válaszadói szerint igaz ez legkevésbé.

Hátrányok

Tízből hatan (62%: 15% nagyon, 48% valamelyest) úgy vélik, elszigelő nem látni nap mint nap a kollégákat. Akik leginkább osztják ezt az álláspontot, India (27%), Szaúd-Arábia (25%) és Franciaország (24%) polgárai.

Két kérdésben közel döntetlen a válaszadás: 56 százalék szerint (12% nagyon, 44% valemelyest) ez a fajta foglalkoztatás rontja az előléptetés esélyét, 53%( 12% nagyon, 41% valamelyest) szerint pedig több családi konfliktust okoz, mert összemossa a határokat munka és magánálet között. Oroszországban (27%), Indiában (25%) és Törökországban (21%) gondolják leginkább azt, hogy rontja ez a fajta foglalkoztatás az előléptetés esélyét, míg Indiában (32%), Szaúd-Arábiában (18%) és Törökországban (17%) tartanak leginkább attól, hogy családi konfliktusok okozója lehet.

A magyarok véleménye ezekben a kérdésekben az átlagnak megfelelő.

Egyébként kétharmadnyian (65%) válaszolták azt, hogy hatékonyabbak a távmunkában foglalkoztatottak, mert a rugalmasság lehetővé teszi, hogy jobban összpontosítsanak a feladatukra és/vagy nagyobb befolyásuk van a munkakörülményeikre, s a szabadabb szervezés elégedettséghez és boldogsághoz vezet. A fennmaradó harmad (35%) szerint ez a fajta munkavégzés nem olyan hatékony, mert kevésbé érvényesül a felettesi ellenőrzés és/vagy zavar a család és az otthoni környezet. Argentína (77%), Lengyelország (75%), Magyarország (74%), India (74%), Indonézia (74%) és Mexikó (74%) válaszadói vélik leginkább úgy, hatékonyabbak a távmunkában foglalkoztatottak, míg Japán (44%), Dél-Korea (51%), Szaúd-Arábia (74%), Nagy-Britannia (56%) és Kanada (56%) képviselik az ellentétes álláspontot, amely szerint a munkahelyen végzett tevékenység a hatékonyabb.

A Reuters News számára tavaly októberben készített Ipsos felmérés 24 ország 11 383 távmunkában foglalkoztatott munkavállalóját kérdezte.

Figyelmébe ajánljuk korábbi cikkeinket a távmunka jogi oldaláról, valamint a távmunka gyakorlati megvalósulásáról, melyben igazgatók számolnak be tapasztalataikról a témával kapcsolatban!