- Valamilyen konkrét szakmai eredményét ismerték el a díjjal?

- A díjat 2008 augusztusában kaptam meg, az indoklás nem kapcsolta egy adott, jelentős projekthez vagy egyedi teljesítményhez. Úgy érzem, ez az elismerés inkább a CIO szerepfelfogásomnak szólt és annak, hogy ezt hogyan próbálom alkalmazni a mindennapi munka során. Az IT egy relatíve fiatal szakma, még keressük az utat, hogy a vállalati környezetben pontosan hol is a helyünk, mi is a feladatunk. Nagyon fontos a szakmabeliek közötti kommunikáció fenntartása és erősítése annak érdekében, hogy az IT szakma, ezen belül a CIO szerepkör önmagáról alkotott képe tisztuljon, ismertebbé és elfogadottabbá váljon nemcsak maguk a CIO-k, hanem a vállalati felsővezetők körében is. Megpróbálok minél többet tenni ezért a folyamatért.

- Milyen hatása volt a díjnak az életére? Érezte-e utána valamilyen pozitív hatását?

- A díj nagyon jólesett. Mindig hangsúlyoztam, hogy ez nem az én egyéni teljesítményem elismerése volt, hanem a mögöttem álló egész csapaté is. Úgy láttam, hogy a csapat is nagyra értékelte a díjat, ezt tekintem az elismerés legnagyobb pozitív hatásának. Örömmel látom, hogy a díjazottak egyre több sajtómegkeresést és nyilvános érdeklődést kapnak, így a díj egyre ismertebbé válik.

- Van-e értelme az efféle díjaknak? 

- Természetesen van. Egy díj, éves értékelési folyamat és közös átadási ceremónia mutatja, hogy egy szakma él, a benne dolgozók figyelnek egymásra, működik egy szakmai közösség. A szakma közössége azt is jelzi, hogy van egy cégeken, iparágakon átívelő idea arról, hogy egy IT vezető, CIO szerep miről kell, hogy szóljon, és ez nagyon fontos dolog.

- Változtak-e az elvárások a főinformatikusokkal szemben az elmúlt években?  

- Ez egy nagyon messze vezető kérdés. Mint arra előbb is utaltam, a vállalati informatika fiatal szakma, mind az egyéb vállalatvezetési diszciplinákhoz - például pénzügy, hr- , mind pedig a többi mérnöki-műszaki területekhez - építészet, autóipar - képest. Évente legalább egy olyan felmérésben veszek részt, illetve különböző tanulmányok jutnak el hozzám azzal kapcsolatban, hogy mi is az IT, illetve a CIO helyzete, munkája, szerepe. A válasz cégenként, iparáganként, országonként, időszakonként változó lehet. Annak megértése, hogy mi az IT-val szembeni elvárás egy konkrét környezetben, alapvető képesség a sikeres CIO számára. Ezenkívül kiválóan kell látni az iparági trendeket, meg kell tudni ítélni, milyen technológiákra teszi le az ember a voksát. Mindezek mellett pedig a hasonlóan fontos vezetői tulajdonságok közül kiemelném a csapatépítést és a meggyőzés valamint akiváló kommunikáció képességeit, amelyek elengedhetetlenek az üzleti vezetéssel történő mindennapos együttműködésben. Ebből a szemszögből a CIO-val szembeni elvárás nem sokat változott, ugyanez azonban nem mondható el az üzleti környezetről, amelyhez a CIO-nak folyamatosan hozzá kell igazítania az IT működését.

- Milyen hatása volt az ön szakmai életére a válság?

- Bár az év elején valóban sokan kijelentették, hogy vége a válságnak, újra növekedési pályára állt a világ, a napi hírek alapján nem biztos, hogy indokolt a múlt idő használata... Lehet, hogy napjaink történései csupán egy átmeneti gyengülést jelentenek a lassan beinduló növekedésben, de az is lehet, hogy arra figyelmeztetnek bennünket, hogy még nem messze nem oldottuk meg az alapproblémákat. Mindenesetre nagyon fontos dolgokat tanultunk meg az utóbbi nehéz évek során, és nem szabad magunkat abba az illúzióba ringatni, hogy minden olyan lesz, mint azelőtt - hogy vissza fogunk térni a válság előtti gondolkodásmódhoz. Semmi nem lesz olyan, illetve nem szabad olyanná tennünk! A válságban más képességek kerültek előtérbe. Míg a válság előtt a CIO-val szemben a piacnyerés és termékfejlesztés gyors támogatása volt a fő elvárás egy „nem túl magas" költségszinten, addig a válság során az erős költségcsökkentés és - a szigorodó szabályozói környezetnek való gyors megfelelés kerültek előtérbe.

A rossz hír a CIO-k számára az, hogy a válság után mindezt együtt kell csinálni, egy nagyon alacsony költségszintre törekedve. Az IT számára többé nem állnak rendelkezésre külső források olyan mértékben, mint azelőtt, belülről kell kigazdálkodni a növekedéstámogatás és a költségcsökkentés forrásait. A fő kérdés: hol tudunk fenntartható módon hatékonyságot növelni, hogy a felszabaduló erőforrásokat a növekedéstámogatásra tudjuk fordítani. Úgy gondolom, személyes szakmai életemre a válság több szempontból is pozitív hatással volt. Ezek közül azt emelném ki, hogy a válságban változni kellett, meg kellett felelni az új kihívásoknak. Ez mindig jó dolog, mert teszteli az ember változási, fejlődési képességeit. A bank és a bank IT csapata megfelelt a változó elvárásoknak, hozta az elvárt teljesítményt és hitem szerint mindannyian megerősödve kerültünk ki a válságból, eredményesebbek vagyunk, mint valaha bármikor.

- Milyen kihívásokkal szembesül jelenleg?

- Mint arra előbb is utaltam, a legfőbb kihívás, hogyan tudunk többet adni úgy, hogy kevesebb az erőforrásunk. A konkrét témákat nézve, kiemelném a szabályozói elvárások változását, és azt a jelenséget, hogy a felhasználói oldalon az IT egyre inkább a fogyasztói elektronikával szembeni elvárások szerint működik. A válság többek közt megerősítette a bankok szigorúbb állami szabályozásának igényét, amelynek a kormányok - így a magyar kormány is - egyre inkább meg kívánnak felelni. Nemzetközi vállalatként számunkra nemcsak a magyar, de az amerikai és az EU előírások is mértékadóak. Nehezíti a helyzetet, hogy előfordul, hogy a különböző előírások ellentmondanak egymásnak, illetve a szabályozó hatósági sztenderdek nem egységesek. Igazi kihívás egy hatékony, ugyanakkor a szabályozói elvárásoknak is megfelelő IT-t működtetni. A GE-ben (General Electric, a Budapest Bank anyavállalata) mindkettő egyértelmű elvárás. A felhasználói oldalon a teljes mobilitás és az új, felhasználók számára roppant vonzó eszközök - tablet-ek, okostelefonok - elterjedése jelent igazi kihívást. Technológiai oldalról fel kell nyitnunk az eddigi zárt vállalati világot, lehetővé kell tennünk nemcsak a „bárhonnan-bármikor" történő munkavégzést, hanem a „bármivel" történő munkavégzést is. Humánpolitikai oldalról is egyre nagyobb az igény erre a vállalatoknál, hisz a munkavállalók új generációját úgy lehet megnyerni, ha a munkahelyen ugyanúgy a legújabb technológiákat használhatják, mint otthon.