Képzetlenül a PC előtt
A vállalati dolgozók felkészültségét vizsgáló legutóbbi, 2008-as GKIeNet munkaerő-piaci kutatás szerint a 10 vagy annál több embert foglalkoztató cégek alig negyedénél beszélhetünk magas vagy kiemelkedő informatikai intenzitásról, ami azt jelenti, hogy az ilyen cégek száma nem éri el a 8 ezret. A GKIeNet felmérése megállapította, hogy a vállalatok 2007-ben átlagosan 300 ezer forintot fordítottak alkalmazottaik továbbképzésére, ami országos szinten 10,2 milliárd forintot tett ki. A kutatás elkészítésekor a vállalatok kevesebb mint negyede (23 százalék) foglalkoztatott informatikust. Kiderült, hogy a 10 fő feletti cégeknél a számítógépet használó dolgozók 70 százalékának semmilyen informatikai jellegű képesítése nincs. Még sötétebb a kép, ha figyelembe vesszük, hogy a képesítettek több mint fele „csak ECDL-vizsgával vagy egyéb képesítéssel rendelkezik. Ez összefügghet azzal is, hogy a számítógéppel dolgozó beosztott pozícióknál a vállalatok négyötöde nem támasztott elvárást a jelöltekkel szemben. 4 százalékuk vár el ECDL-vizsgát, 10 százalékuk OKJ-s képesítést, 9 százalékuk pedig informatikai szakközépiskolai végzettséget, míg a fejlesztői állásoknál már az egyetemi végzettség dominál az elvárások között. A vállalatok általános véleménye, hogy a különböző típusú informatikai képzésben részt vevők nem kapnak megfelelő minőségű képzést, valamint nem minden esetben a szoftverek aktuális változatának használatát tanulják. A cégek egyértelműen a főiskolai, egyetemi képzéssel vannak leginkább megelégedve, ugyanakkor még messze nem tartják megfelelőnek a felsőfokú informatikai képzések minőségét. Egyébként a legjobb egyetemnek a BME-t nevezték.
- A legnagyobb probléma az - mondja Fóti -, hogy a számítógépüket nap mint nap használó, sokszor akár kritikus üzleti információkkal dolgozó munkatársak biztonsági értelemben teljesen érintetlennek számítanak. Csak egyetlen példa a száz közül: egy átlagos dolgozónak fogalma sincs arról, mi a különbség a belső és a külső hálózat között, így bátran beállítják céges jelszavukat publikus weboldalakon is. Ugyanazt a jelszót küldik ki nyílt, olvasható formában az internetre, amit a belső, vállalati hálózaton a rendszergazdák gondosan titkosítva kezelnek. De ilyen felhasználás mellett minek egyáltalán titkosítani? - teszi fel a kérdést a szakember. Fóti szerint az előbbieket támasztja alá az is, hogy bár az IT-biztonsági képzéseikre jelentős kereslet mutatkozik, a felhasználók biztonsági képzése „egyelőre eladhatatlan". Az oktatóközpont vezetője szerint ez abból is fakad, hogy más büdzséből kerül ki és más döntéshozók hatáskörébe tartozik az informatikusok és a felhasználók képzése. Előbbiről elsősorban az informatikai vezető, a CIO dönt, míg utóbbiról például a HR-igazgató vagy az ügyvezető. Fóti ezzel kapcsolatban megjegyzi: „Ez utóbbi körben nem ártana valakinek komoly felvilágosító tevékenységet végeznie."Egyébként Fóti Marcell tapasztalataival nagyon hasonló eredményeket hozott a Business Solutions Report, a BellResearch idén elkészült elemzése is, amelynek adatfelvételét 2009 őszén végezték el 760, tíz vagy annál több főt alkalmazó hazai vállalatnál. E szerint a legalább 10 főt foglalkoztató hazai vállalatok kétharmada, 22-23 ezer cég tart képzéseket munkavállalói számára, és a nagyvállalatok ebből a szempontból aktívabbak: körükben 88 százalékos a munkahelyi képzést szervezők aránya, míg ugyanez az arány körülbelül 10 százalékponttal alacsonyabb a középvállalatok körében, a kisvállalatok esetében pedig 63 százalék. A szervezett képzést folytató vállalatoknak összességében bő egyharmada (35 százalék) oktatja dolgozóit szoftverek használatával kapcsolatban, ami nagyjából megegyezik az általános iparági ismeretekre, illetve a cég termékeire-szolgáltatásaira vonatkozó oktatás elterjedtségével. Amíg azonban az utóbbi területeken az egyes vállalati szegmensek gyakorlata hasonló, az informatikai oktatás területén jelentősek a különbségek: a nagyvállalatoknál 61 százalékos az arány, a középvállalatok fele, a kisvállalatoknak pedig alig 30 százaléka képzi munkavállalóit az informatikai alkalmazások használatára.
Hozzá nem értésből adódó károk
Az e-learning az üzleti döntéshozók jelentős része számára ma már egyre kevésbé tűnik „titokzatos dolognak - ezt a Bell Research adatai is alátámasztják. A minimum 10 fős vállalati körben négyből három vezető legalább fogalmi szinten tisztában van a fogalom jelentésével. A tisztánlátáshoz persze az is hozzátartozik, hogy az e-learning pontos mibenléte - a részletek - ennél azért kisebb hányaduknak, mindössze 46 százalékuknak világos. A nagyobb cégeknél - vélhetően az eredendően magasabb szintű kompetenciák miatt - a többség számára ismert e terület. Az előbbiek tükrében a gyakorlat mindenképpen jelentős kontrasztot mutat: a BellResearch adatai szerint a legalább 10 fős hazai cégek mindössze 7 százaléka alkalmazza ténylegesen az e-learninget. A nagyvállalatok láthatóan előrébb járnak ezen a téren, körükben több mint kétszeres az arány. Jelenleg mintegy 2500 hazai 10+ fős cég él az e-learning adta előnyökkel. A hazai gyakorlat nem nyúlik vissza hosszú időre, a cégek többsége még csak néhány éve alkalmazza. Az e-learning témáit tekintve a szoftverek használatához kapcsolódó IT-oktatás népszerűnek számít, az érintett vállalatok fele ezen a területen is alkalmazza ezt a módszert. A BellResearch kutatási eredményei szerint az e-learning legfontosabb drivereit a vállalatok számára a rugalmasság, az információk elektronikus elérhetősége, a költséghatékonyság és a munkavállalói produktivitás növelése jelenti. Ugyanakkor a cégek négyötödénél mutatható ki valamilyen konkrét indok arra vonatkozóan, hogy miért nem alkalmazzák egyáltalán vagy nagyobb arányban az e-learninget. A leggyakoribb elutasítási indoknak - minden harmadik cégnél - a munkatársi igények [vélt] hiánya számít. Ezek a döntéshozók úgy gondolják, hogy a munkatársak számára valójában nem jelentene értéket, vagy csak marginális hasznot hozna az online oktatás, továbbképzés. Egyébként a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy jóval nagyobb arányban igényelnék a munkatársak az e-learninget, mint azt a vállalatvezetők feltételezik. A vállalati döntéshozók részéről magával a megoldással kapcsolatos szkepszis érződik akkor is, amikor arra hivatkoznak, hogy a tudás ilyen módon nem adható át, vagy nem hatékony, illetve drága. Fontos azonban, hogy e vélekedések többsége alapvetően csak percepció, jellemzően hiányoznak az alátámasztó tárgyi elemek, hatásvizsgálatok, tanulmányok, elemzések.
beenged egy crackert, onnantól a károkozás mértéke csakis a támadó hozzáállásán múlik." Szerinte azért is lenne fontos odafigyelni a megfelelő képzettségre, mert „nincs kisember és nagyember", vagyis ugyanolyan „nehéz" a portás számítógépéről és felhasználói szintjéről domain adminisztrátorrá válni egy crackernek, mint amilyen „nehézséget" egy vezérigazgatói hozzáférés megszerzése jelentene. „Ha egy támadónak bármilyen szintű hozzáférése van, az emelt szintű jogosultság megszerzése rutinfeladat, ezért félmegoldásokra, féloktatásokra semmi értelme pénzt kidobni" - figyelmeztet Fóti Marcell, aki szerint ideje kimondani: logikátlan, hogy csak a kiemelt „nagyvadak" (vezetői szintek) részesüljenek biztonsági oktatásban, mert ettől még a gyenge láncszemek megmaradnak a hálózatban. „Igaz, megtakarítottuk pár száz dolgozó oktatását, de kidobtunk egy csomó pénzt feleslegesen egy szűk kör oktatására"- mondja. Az oktató szerint súlyos gond, hogy mégis ez a bevett gyakorlat.Az oktatásra fordított erőforrás
Egyébként a minimális képzési elvárás a biztonsági ismeretek karbantartása lenne, méghozzá valamennyi dolgozó számára - vélekedik Fóti Marcell. Ez szerinte 2-3 munkanap alatt teljes körűen elvégezhető. Ezenfelül szükség lesz az új szoftvermegoldások használatának elsajátítására, ami további 2-3 napot vehet igénybe, de már csak azoknak a dolgozóknak, akiknek ez a munkájához tartozik. Az IT-részleg képzése pedig ennél is több időt vesz igénybe, hiszen számukra mérnöki szintű magas fokú tudást kell átadni, amelynek időigénye 5 nap. Ugyanakkor az időráfordítás és a költségek ellenére azt mondhatjuk, hogy a dolgozók képzése még mindig kevesebbe kerül, mint a tudatlanság miatt előidézett károk, adatkiszivárgások. Ideális esetben dolgozónként az éves képzés néhány tízezer forintba kerül, és csak az informatikusok oktatása „húzósabb" - ez dolgozónként néhány százezer forintos tételt jelent. A továbbképzéseket egyébként akár a szakképzési hozzájárulás terhére is igénybe lehet venni, és az informatikusok oktatásának finanszírozásába sokszor a nagy gyártók is beszállnak, ahogy például a Microsoft is teszi oktatási kuponok, úgynevezett SA voucherek formájában.
Rossz kifogás a létszámhiány
A cégek részéről - ahonnan ritkábban vagy akár soha nem küldik továbbképzésre a dolgozókat - gyakran hangoztatott érv a tanfolyamok ellen, hogy azok sok időt vesznek igénybe, és ezalatt nélkülözniük kell az érintettek munkáját. A válság persze ennek az indoknak a hangoztatásához még alapot is adott, hiszen a vállalatok nemcsak a tanfolyamokra költhető összegeken próbálnak takarékoskodni, de a dolgozói létszámon is. Vagyis ott, ahol a létszámleépítések miatt két ember látja el három munkáját, nemigen akad szabad munkanap oktatási célra. Ugyanakkor ma már az oktatóközpontok is rugalmasabbak: készek akár a cég székházában vagy akár interneten keresztül, távoktatással képezni a „hallgatókat". Ilyen esetben a dolgozóknak nem kell sehová eljárniuk, s ha időnként ki is esnek a képzés ritmusából, a teljes tanfolyam rendelkezésükre áll videón, vagyis mindent pótolni tudnak. Ezeket a tanfolyamokat akár munkaidő utánra is megszervezik. Fóti Marcell ezzel kapcsolatban azt mondja: az online tanfolyamok esetében általában ki is derül, hogy valójában megvannak az oktatásra szánható összegek, csak éppen hagyományos, nappali tantermi oktatásra egyre nehezebb elkérni ezeket.
Az IBM Magyarország és a CNW Zrt. közös szervezésében "Vállalati közösségi és mobil megoldások az üzlet szolgálatában" címen megrendezésre kerülő konferencia kapcsán Mészáros Tamás, a CNW értékesítési igazgatójával nyilatkozott a hazai tapasztalatokról.
1 hozzászólás
ez nem újdonság, a vezetők folyamatos képzése és a kiváltságosoké. a cégek nagy része nem is akarja, hogy dolgozója a munkáját még körültekintőbben lássa el, mert akkor több bért kellene számára fizetni. amennyiben pedig mégis szánnak valami képzést a dolgozó felé, akkor elkötelezettséget kérnek tőle, akár évekre, miközben nagy valószínűséggel a dolgozó szellemi termékeit melyek akár a vállalat termelését jelentősen növeli, a cég a sajátjának vallja, amiért külön pénzt nem is akar fizetni a dolgozó felé.