A mindenkori kormányok gazdaságpolitikája, azaz fiskális makrogazdasági és ágazati szakpolitikái, továbbá újraelosztási elképzelései alapvetően befolyásolják az egyes gazdasági szektorok mozgásterét, lehetőségét és teljesítményét.

Mivel az egyes ágazatok gazdasági teljesítménye egyben a nemzetgazdaság fejlődésére jelentős mennyiségi és minőségi visszahatást is gyakorol, lényeges a kormányzati gazdaságpolitika környezetének megtervezése során e bonyolult hatásmechanizmus pontos ismerete és tudatos figyelembevétele.

Az európai uniós gazdasági környezetben a magyar gazdaságpolitikának elsősorban oly módon érdemes a gazdasági tevékenységek támogatását szegmentálni, hogy mely területek tevékenysége segíti legnagyobb hatásfokkal és a legoptimálisabb áttételi rátával a nemzetgazdasági célkitűzéseket. Ebben a szegmentálásban az IKT-szektor előkelő helyet foglalhat el, mivel rendkívül nagy hozzáadott értékkel rendelkező termékeket állít elő, amelyek ráadásul viszonylag csekély környezetterheléssel járnak.

Az IKT-szektor termékeinek hasznosulása összességében elősegíti a nemzetgazdaság és az állami irányítás hatékonyságának fejlődését, és nem utolsósorban az élet majd minden területén stratégiai jelentőségű ágazattá vált. Az IKT-szektor világméretű fejlődése hazánkban is megkerülhetetlen tényezővé vált, hiszen ennek hiányában az információs forradalom újabb fejezeteként mára a társadalmi aktivitás egyre kisebb szelete képzelhető el. Globalizált világunkban a digitális képességek birtoklása és hasznosítása alapvető hatással van a foglalkoztatottság alakulására, a gazdasági növekedés potenciáljára és a nemzetközi versenyképességre. Ez utóbbi nemcsak a piaci szektorra , de az államra is igaz. Hatékony, versenyképes, továbbá az adófizetők elvárásainak megfelelő állami igazgatás kiépítése alapvetően egy integrált elektronikus állami igazgatás rendszerével lehetséges.

A nemzetgazdaság számára jelentkező hasznosság tovább növelhető a tudásalapú iparágak, így az IKT-szektor további támogatásával, kedvezőbb adópolitika alkalmazásával a K+F és az innováció területén, továbbá határon átnyúló együttműködés támogatásával.

Magyarország kiválóan alkalmas lehetne például egy indiai típusú, de európai szemléletű és értékrendű IKT outsource, K+F, továbbá szolgáltatási centrumok kialakítására. Megjegyzem, hogy a magyar informatikai tudásbázis az elmúlt 20 év folyamán indokolta volna azt, hogy Magyarország a régió informatikai nagyhatalmaként geopolitikai IKT-tényezővé váljon. Sajnos több befolyásoló tényező - mint koordináció és szakmai egyeztetések hiánya - miatt erre nem kerülhetett sor.

Az uniós forrásokból megvalósuló projektek közül több jelentős értékű közbeszerzés az elmúlt években egyszerűen ellehetetlenült, vagy a kormányzati terveket és bejelentéseket követően végül nem írták ki őket. Ezeknek az amúgy megvalósításra érdemes elképzeléseknek az elmaradása, amelyeket az unió is támogat vagy éppen elvár, a gazdasági válság közepette további kedvezőtlen hatása alapjaiban érintette a hazai IKT-szektort, amely főként a magyar tulajdonú, kevésbé tőkeerős cégeket érintette hátrányosabban.

Mind az intézményi, valamint a központosított eljárások kiírásainak előkészítettsége, mind pedig a vonatkozó életszerűtlen jogszabályok - egyébként következetes - alkalmazása a szakma számára meglepőbbnél meglepőbb helyzeteket idéz elő.

Minden, az IKT-szektor fejlesztésével összefüggő kormányzati gazdaságpolitikai elképzelés alapja egy, a szakmával egyeztetett kormányzati informatikai stratégia lehet, amely a kormányzásban érintett összes ágazat számára koherens módon fogalmazza meg az elvárásokat és kötelezettségeket. Emellett az IKT-szektor stratégiai jelentőségű súlyának megfelelő támogatási rendszer újragondolása, a közbeszerzések szabályozásának egyszerűsítése és nagyobb átláthatóságának biztosítása szintén hozzájárulhat a magyar informatikai piac fejlődésének lehetőségéhez.