A szkeptikusok azt mondják, hogy a jövendőmondók csupa olyan általánosságot jósolnak a jól fizető páciensnek, amelyet az bele tud illeszteni konkrét vágyaiba. Nem szeretnénk a jósok babérjaira törni, de gyanítjuk, hogy a következő esetleírásba sokan, sok konkrétumot beleképzelnek majd. Adott X cég, ahol Z főnök egy üzleti célú csúcsnoteszt elefántcsont tornyában leginkább arra használ, hogy Excel táblákat töltögessen ki. A cellák kitöltéséhez jobbára nem képleteket használ, hanem egy számológépet -, mert sznobéri(ájá)ból megvették neki a legdrágább gépet, ami kapható, teljesen feleslegesen. A kereskedők, üzletkötők meg memóriahiányos, mobil-internetelérést sehogy vagy csak külső USB-s modemmel működő gépekkel próbálnak dolgozni. Ismerős a helyzet? Nem hisszük, hogy egyetlen cikkel meg lehet reformálni bármit is, de azt gondoltuk, hogy hasznos lehet átvenni, mi a lényege az üzleti laptopnak, hol érdemes ilyenbe ruházni és hol pénzkidobás.

Az üzleti noteszgép kvintesszenciája
Az üzleti célú laptopokat egyrészt beépített hardveres extrák, másrészt a járulékos, gyakran extraként megvásárolható szolgáltatások különböztetik meg a végfelhasználóknak szánt társaiktól. Az az érdekes, hogy ezek többsége külön-külön felbukkan a consumer gépekben is, de olyan együttállásban és sűrűségben, mint egy üzleti gépben, szinte soha. A régebben jól elkülönülő kategóriák határai mára teljesen összemosódtak. Semmiképpen sem a méret, a kijelző nagysága, a kommunikációs képességek vagy a gépben megbúvó lóerők különböztetik meg a végfelhasználóknak való noteszeket az üzleti felhasználóknak szántaktól. Például egy kis teljesítményű netbook is könnyű és vékony. Netbookot is vásárolhatunk 3G-s kommunikációs modullal, egy játékosoknak szánt laptop is bivalyerős, tehát nem ezektől a paraméterektől kapja meg egy noteszgép az üzleti jelzőt.

A modern, üzleti noteszgéppel szembeni alapkövetelmény a következő: úgy legyen beilleszthető a céges infrastruktúrába, hogy az úton lévő vagy otthoni irodából dolgozó felhasználó számára a teljes céges infrastruktúra, minden erőforrás rendelkezésre álljon, mintha az irodából dolgozna. Ugyanez igaz visszafelé is: a céges IT-infrastruktúrában a gépnek pontosan úgy kell látszódnia, mintha ott volna az irodában. Ugyanakkor biztosítani kell a noteszgépen tárolt kényes üzleti adatok védelmét is. Ha a gépet ellopják vagy elveszítik, ezek nem kerülhetnek illetéktelen kezekbe még akkor sem, ha a gépet nem lehet visszaszerezni. A noteszgép motorházában elég lóerőnek kell lapulnia ahhoz, hogy képes legyen virtualizációra, illetve streamelt applikációk kezelésére. Ezzel el is érkeztünk egy nagyon fontos ponthoz: a válaszhoz arra a kérdésre, hogy szükségünk van-e kifejezetten üzleti célú noteszre! Ha ezek közül a szolgáltatások közül ilyen vagy olyan okból - például a cégnél nincs ilyen szintű IT-infrastruktúra, és nem is várható, hogy bevezetésre kerül - nincs szükségünk egyre vagy többre, akkor egyszerűen nem kell szolgáltatásokkal teletömött, ezért drága üzleti noteszgép!

Előny az Intelnél
Ha megvizsgáljuk az üzleti noteszek kínálatát, azt fogjuk tapasztalni, hogy az Intel-alapú termékek egyeduralkodónak tekinthetők. Az ok, hogy az Intel kifejlesztette a vPro-technológiát - olyan processzortechnológiák, menedzsmentszolgáltatások és biztonsági technológiák együttesét, amelyek lehetővé teszik a PC-k távoli elérését - beleértve a távoli ellenőrzést, karbantartást és menedzsmentet -, függetlenül a telepített operációs rendszertől, annak működésképes vagy éppen működésképtelen állapotától, illetve attól, hogy a gép kikapcsolt vagy bekapcsolt állapotban van-e. A cég az eredetileg asztali gépekben debütáló technológiát a Centrino 2 család egyes tagjaiba is beépítette. A vPróval felvértezett noteszgépek vezeték nélküli, Wi-Fi hálózaton keresztül csatlakoztatva is képesek arra a trükkre, mint vezetékes Ethernet hálón keresztül csatlakoztatott társaik. A vPro hasznáról a cégek rendszergazdái tudnának bővebben mesélni, például, hogy mennyi idő és pénz takarítható meg azzal, hogy ennek révén távolról megoldható a diagnosztizálás és a hibaelhárítás, a szoftverfrissítések eljuttatása a felhasználóhoz, illetve a noteszgépek merevlemezén lévő adatok elérésének letiltása, ha a gépet ellopják vagy elvesztik.

Természetesen a vPro előtt is léteztek olyan megoldások, amelyek hasonló szolgáltatásokat kínálnak, de a vPro előnye, hogy a fentieket a hardverbe beágyazott szinten tudja, nem kell az operációs rendszer és egy rajta futó kliens segítsége a működéshez. Ezenkívül a vPro-s gépet kikapcsolt állapotában is eléri a céges IT-részleg, azaz például munkaidőn kívül is el tudják küldeni a különböző szoftverfrissítéseket a gépekre. Nem csoda, hogy valamennyi vezető noteszgépgyártó kínálatában találunk vPro-s Centrino 2 gépeket.

Nem állítjuk, hogy csak a vPro-s Centrino 2-alapú gépeket lehet üzleti noteszgépnek tekinteni, de azt igen, hogy jelenleg ezek képezik ennek a piaci szegmensnek a csúcsát. Csak akkor érdemes ilyen képességű gépeket vásárolni, ha ki tudjuk használni a vPro nyújtotta előnyöket. De ha a megfelelő infrastruktúra rendelkezésre áll, akkor azoknak a kollégáknak, akik sokat vannak úton, otthoni irodából vagy a központi telephelytől távoli irodából dolgoznak, mindenképpen jó és indokolt befektetés egy ilyen gép.

Kommunikáció mindenekfelett
Mára az összes noteszgépben alapáras extrának számít a "g" szabványú Wi-Fi vezérlő. Az üzleti noteszekben sincs ez másként - bár megjegyzendő: egyelőre még az "n" szabványú sem ritka ebben a szegmensben. E gépek esetében azonban nem elégszenek meg a gyártók azzal, hogy feltételezik: Wi-Fi kapcsolat áll rendelkezésre az internetre csatlakozáshoz. A mobiltelefon-hálózaton keresztüli nagy sebességű internetelérést lehetővé tevő HSDPA/3G modemek ugyan nem számítanak alapáras extrának, de az előkészítésük - azaz a SIM-kártya helye, illetve az LCD-kijelző mögött elhelyezett antenna - mindenképpen. Hiszen az üzleti noteszről feltételezik, hogy gazdájának minden körülmények között eléréssel kell rendelkeznie az internethez, el kell érnie elektronikus leveleit, a céges hálózaton tárolt adatokat és így tovább. Az már nyilvánvalóan egyedi elbírálás alá esik, hogy a gép kiszemelt tulajdonosának valóban szüksége van-e a Wi-Fin túl valódi mobilinternet-elérésre. Természetesen még mindig be lehet szerezni utólag egy külső, USB-s modemet szükség esetén, de a gépekbe építettek azontúl, hogy praktikusabbak - nem lógnak ki a gépből egy vezeték végén -, jobb rádiós kommunikációt is biztosítanak a jellemzően a noteszgépek kijelzője mögé épített, nagyobb antennáiknak köszönhetően. Viszont nem árt, ha tudjuk, hogy mit nyerhetünk egy ilyennel a "mindig becsatlakozva" előnyén kívül (lásd alább).

Az adatok védelme
A noteszgépek gyártói már régóta törik a fejüket azon, hogyan lehetne elérni, hogy ne legyen érdemes ellopni a noteszgépeket; de miután erre még senkinek sem született használható ötlete az évek során, az egykor oly hangzatos "annyit érjen, mint egy tégla" irányba való fejlesztések teljesen elhaltak. Viszont előtérbe került a noteszgépeken tárolt adatok védelme. Hihetetlennek tűnő szám, de egy felmérés szerint csak az Egyesült Államok repterein egy hét alatt 12 000 noteszgép tűnik el! A közelmúlt egyik nagy botránya volt az Egyesült Királyságban, hogy egy ilyen elveszett laptopról több ezer polgár összes, identitáslopást lehetővé tévő személyes adata került rossz kezekbe. Ezért a noteszgépeken tárolt kényes üzleti adatok védelme létfontosságú.

A védelem első vonalát a BIOS-jelszavak, ujjlenyomat-olvasók vagy chipkártyaolvasók jelentik. Az előbbi kettő szinte minden üzleti noteszgépen megtalálható, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a felhasználók szeretik ezeket kikapcsolni, nem használni. A chipkártyaolvasókkal a Fujitsu Siemens laptopjain találkozhatunk leggyakrabban a hazai piacon. Ezek a megoldások "csak" a rendszerbe való beléptetést, a céges hálózathoz való csatlakozást teszik biztonságosabbá. A következő lépcső a merevlemezen tárolt adatok titkosítása. Erre egyfelől szoftveres megoldások léteznek, amelyek a noteszgép típusától függetlenül képesek a merevlemez tartalmának titkosítására, de a Seagate már 2005-ben bejelentette első FDE (Full Disc Encirption - teljes lemeztitkosítás) meghajtóit. Az első darabok mégis csak 2007 márciusában jelentek meg az ASI laptopjaiban.

A rivális szoftveres megoldásokkal szemben az FDE meghajtók firmware szinten végzik a titkosítást. A felhasználónak mindössze a rendszerindításkor kell megadnia egy jelszót, s attól kezdve a titkosítás folyamatát teljes egészében elintézi a firmware. A folyamat átlátszó a rendszer felé, még a rendszerindításkor történő jelszómegadás is az operációs rendszertől függetlenül működik, a felhasználó gyakorlatilag észre sem veszi, hogy a meghajtó titkosítja az adatokat. 2008 novemberétől a Dell számos laptopjához kínálja opcióként a Seagate Momentus FDE meghajtóit, de rajtuk kívül a Lenovo, a Fujitsu és az NEC is kínál ilyennel szerelt noteszgépeket. Jó, ha tudjuk, hogy a Seagate ezeket a merevlemezeket nem csak az OEM-eknek kínálja, így egy noteszgép utólag is felszerelhető ilyen védelemmel!

Harakiri - távirányítással
Az előbbiekben már utaltunk rá, hogy egy mobiltelefonos hálózaton keresztüli interneteléréssel ellátott noteszgép más előnyöket is kínál, mint a netelérés. A Lenovo Constant Secure Remote Disable szolgáltatás az egyik ilyen. Ez lehetővé teszi, hogy a felhasználó egy SMS-üzenet elküldésével, távirányítással lekapcsolja a noteszgépet. A BIOS-ba ágyazott szolgáltatás - melyet a Lenovo a Phoenixszel közösen fejlesztett ki - a noteszgép merevlemezén lévő bizalmas, céges adatok védelmét szolgálja. A Lenovo gépeiben használt merevlemez-titkosítási technológia csak akkor fejti ki hatását, ha nem hibernálják a gépet, ezért kell azt teljesen kikapcsolni. Így újraindításkor a merevlemezen lévő adatok nem lesznek elérhetők az elvesztett vagy ellopott noteszgépen.

A "harakiri" parancs kiadása lehet azonnali hatású, amikor bármit is csináljon éppen a gép, azonnal kikapcsol. Így elveszhetnek bizonyos adatok, és a telepített operációs rendszer is megsérülhet, de a kényes adatok biztosan titokban maradnak. Arra is lehet utasítani a gépet, hogy a következő újraindításkor aktiválja a védelmet. Ha az elveszett gép mégis megkerül, akkor a felhasználó a merevlemez-titkosítás funkció használatához megadott jelszóval felélesztheti a tetszhalott noteszt.

A CSRD-technológia csak azokban a gépekben elérhető, amelyek beépített modemjük vagy valamilyen WAN-kártya segítségével, mobilhálózaton keresztül csatlakoznak az internetre. Bár a Lenovo kifejlesztett már olyan technológiát is, amely hasonló módon védi az adatokat, ha a noteszgép Ethernet vagy Wi-Fi hálózaton keresztül csatlakozik a világhálóra. Természetesen a CSRD működéséhez az is kell, hogy a gépben lévő SIM-kártya aktív legyen, a gép olyan helyre kerüljön, ahol rendelkezésre áll egy használható GSM-hálózat, illetve - ad absurdum - a kártyához tartozó előfizetés is éljen. Minden egyes géphez tíz különböző szám társítható, amelyekről elfogadja az "öngyilkosságra" felszólító parancsot. Így lehetővé válik, hogy a gép használója és a céges rendszergazdák is reagálhassanak a helyzetre, ha a noteszgép eltűnik. Ugyanakkor az is biztosított, hogy illetéktelenek ne kapcsolhassák ki azt.

A Dell szintén elindított egy, a Lenovójéhoz nagyon hasonló szolgáltatást Dell Remote Data Delete Service néven. A különbség annyi, hogy a Dell távirányítással kiadható "szeppuku" parancsára a merevlemez teljes tartalma törlődik.

A Fujitsu Siemens az Esprimo és egyes Lifebook modelljeihez kínál hasonló megoldásokat. A SystemTrack alkalmazás feladata pedig a számítógépek nyomon követése. Amennyiben a felhasználó regisztrál a Computrace-hez, azon keresztül bejelentést tehet notebookjának eltűnéséről. A támogató személyzet és az ügyfél ezután együtt hajtják végre a regisztrációkor meghatározott védelmi intézkedéseket. Amikor a SystemTrack működésbe lép, akkor megpróbálja a lehető leghamarabb megadni a számítógép pontos helyét. Ahhoz azonban, hogy a helymeghatározás megtörténhessen, a notebook megtalálójának vagy a tolvajnak csatlakoztatnia kell a "zsákmányt" az internethez. A DataProtect feladata pedig a már említett példákéhoz hasonlóan az adatok védelmének biztosítása: segítségével elérhető a rendszer és központilag elmenthetők vagy teljes egészében törölhetők a bizalmas adatok, de a segítségével "használhatatlanná" is tehető a noteszgép. A "halálos tabletta beadása után" a BIOS a számítógép bekapcsolásakor egy jelszót kér. Ha az eszköz visszakerül a jogos tulajdonosához, speciális jelszóval feloldható a védelem.

A már említett vPróval felvértezett Centrino 2 noteszek ezen a téren is kínálnak extra szolgáltatást. Az Intel Anti-Theft PC Protection (ATPP) platformszinten elérhető, így gyakorlatilag bármelyik noteszgépgyártó használhatja termékeiben. A Lenovo az előbbiekben leírt szolgáltatásához hasonlóan, ha a szöveges üzenetben postázott "méregtabletta" bevétele után mégis visszakerülne jogos tulajdonosához az elveszett noteszgép, akkor egy jelszó megadásával visszaállítható annak működése. Az ATPP a noteszgép merevlemezének tartalmát is titkosítja.

Extra jótállás
Nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a legtöbb gyártó extraként kínál különböző garanciakiterjesztéseket. Ezek jelenthetnek a hazai törvények által előírt időszakon túli időre való kiterjesztést, a felhasználó telephelyére való kiszállást a hiba bejelentésétől számított különböző reagálási idővel, illetve világgaranciát is, amely nyilvánvalóan azt jelenti, hogy akárhol is tartózkodjon a felhasználó, a gyártó szervizhálózata ingyen kezeli a problémát. Ezeknek a szolgáltatásoknak az igénybevételével kapcsolatban negatív és pozitív tapasztalatokról is be tudunk számolni, egyrészt személyes, másrészt a különböző vásárlói érdekvédelmi fórumokon olvasható információk alapján.

Még a legismertebb noteszgépgyártók hazai weboldalairól is nagyon nehezen, gyakran egyáltalán nem szerezhető be információ a garancia kiterjesztéseiről, mert az oldal vonatkozó része gyakran az anyacég központi oldalára mutat. Ilyenkor az ember csak találgathatja, hogy az ott olvashatók vonatkoznak-e Magyarországra, és ha igen, akkor mi mennyibe kerül. Üdítő kivétel például a HP Care Pack vagy az AcerAdvantage. A Toshiba elmondja, hogy mely gépéhez milyen kiterjesztés vásárolható, de a "mennyiért" kérdés megválaszolásához már telefont kell ragadnunk, hogy megkérdezzük a minket kiszolgáló kereskedőt.

Az esetek többségében sajnos az internetről nem fogjuk tudni maradéktalanul beszerezni a megfelelő mennyiségű információt, de mindenképpen érdemes - ha mást nem hát - "telefonos segítséget" kérni az ügyben, hogy a kiszemelt gépre milyen jótállás vonatkozik, és milyen szolgáltatásbővítési opciók vehetők igénybe. Egyes gyártóknál a csúcskategóriás üzleti noteszekhez gyakran többéves, néha a felhasználó telephelyén érvényes garancia tartozik, ezért nem árt a vásárlás előtt tájékozódni még akkor is, ha ez nem mindig vihető végbe a legegyszerűbb módon, az internetről. A Magyarországra látogató, elvben világgaranciás üzleti notesszel rendelkező felhasználóktól is kaptunk már olyan visszajelzést, hogy több patinás márka szervize is pénzt kért tőlük az elvben garanciás gép javításáért. Akinek nem inge, ne vegye magára, de az a rossz tapasztalatunk, hogy több gyártó hazai képviselete is védi a hazai értékesítést, és csak a saját maga értékesítette gépekkel hajlandó az elvben egész világra érvényes, extra garanciális szolgáltatásokat adni. A hazai, itthon vásárló cégeket ez nyilván nem érinti, de nem árt, ha tisztában vagyunk ezzel, és ellenőrizzük a garanciális feltételeket, mielőtt külföldről szereznénk be gépeket.