Fekete Gábort, az IFUA Horváth & Partners Kft. üzletiintelligencia-rendszerek
bevezetési projektjeiért felelős ügyvezető partnerét kérdeztük.

Computerworld: Az üzletiintelligenciaprojektek milyen okokból vallanak kudarcot a leggyakrabban?

Fekete Gábor: Az esetek többségében a kudarc a célok változására vezethető vissza. Ami hat hónapja fontos volt az üzletnek, az lehet, hogy fél év elteltével már nem az. Néhány pontatlanság, félreértés az üzleti igények felmérésekor is azt eredményezheti, hogy a felhasználó teljesen mást kap, mint amit szeretett volna. Még ha a termék (riport vagy elemzés) formailag jól is közelíti az elvárást, ez még nem eredmény - a valódi hasznot a tartalom adná, ezt azonban a hiányzó vagy elfogadhatatlan minőségű adatok miatt sok esetben nem sikerül előállítani. Az sem ritka, hogy a végfelhasználó számára legfontosabb kiaknázó, elemző eszköz nem felel meg az elvárásoknak - túl bonyolult, vagy éppen legfontosabb funkciói hiányoznak. A hosszú várakozás elbizonytalanítja az üzleti megrendelőket, arról nem is beszélve, hogy ezalatt az igényeket saját maguknak kell valahogy kiszolgálniuk. Hónapok elteltével erről a pontról már szinte lehetetlen visszalépni, pontosítani a célt és átalakítani az alkalmazást.

CW: Az agilis módszertant a szoftverfejlesztésben közel tíz éve alkalmazzák sikeresen. Miben jelent ez előrelépést az  adattárház-építés terén?

F.G.: A projekt kezdetén a célkitűzések tisztázását követően a feladatot önállóan is értelmezhető modulokra, megvalósításukat párhuzamosítható munkacsomagokra bontjuk. Ezeket a várható üzleti haszon és a megvalósítás kockázata alapján priorizáljuk, majd megállapítjuk, melyek férnek bele a megadott időés erőforrás-keretekbe. Az így elfogadott munkacsomagok mindegyike egy kis projekt, amely belátható időtávon (heteken, néha napokon) belül eredményt kell, hogy hozzon. Ezen eredmények integrációjáról is folyamatosan gondoskodunk.

CW: A rendelkezésre álló kereteket hogyan lehet a leghatékonyabban felhasználni?

F.G.: Három kulcstényezőt fontos kiemelni: együttműködés az üzleti oldallal, folyamatos iteráció és újrapriorizálás, vizuális design. A munkacsomagokhoz rendelt teamekben szoros együttműködésben dolgoznak a megrendelői és fejlesztői oldalt képviselő szakemberek. A tervezés és megvalósítás kis lépésekben, gyors iterációkkal történik, a hangsúly nem a specifikáció és a fejlesztés végletekig részletes dokumentálásán, hanem a folyamatos kommunikáción van. A követelmények rögzítésekor és a közös tervezési lépéseknél komoly szerepet szánunk a vizualizációnak. Amit csak lehet, úgy dokumentálunk, ahogy az a felhasználó számára megjelenik majd. Az egyes munkacsomagok előrehaladását a teljes projekt szintjén folyamatosan monitorozzuk, nehézségek vagy a cél megváltozása esetén újraértékeljük a prioritásokat, és döntést hozunk a továbblépésről. Így a lecsökkent fontosságú vagy a vártnál nagyobb erőforrás-igényű (esetleg megvalósíthatatlannak bizonyult) munkacsomagok leállításával erőforrásokat és időt szabadíthatunk fel üzletileg fontosabb, kisebb kockázatú feladatok megvalósítására. Természetesen az agilis módszertan sem csodafegyver, nem alkalmazható minden esetben, és nem helyettesíti az adattárházak tervezésében és megvalósításában már bevált egyéb módszereket. Ha azonban jól érezhetően szorít az idő, és forrásaink korlátosak, érdemes megfontolni az alkalmazását.