Anno, mondjuk a kétezres évek közepe táján a kütyüforradalmat megelőző boldog békeidőkben, ha valaki elővett egy Blackberryt, még biztosra vehettük, hogy valamilyen vezető pozíciót tölt be a vállalatánál. Ma már nemcsak az mond el sok mindent egy cégről, hogy ki milyen mobilt, tablatet vagy laptopot villant, de az sem mindegy, milyen a tárgyaló technikai felszereltsége.

2007-ben az iPhone megjelenésekor kezdődött el az a valami, amit leggyakrabban a mobilok vagy az okostelefonok forradalmaként emlegetnek. Tény, hogy rohamosan nő a különféle okostelefonok száma. Tény, hogy a csökkenő árak és a készülékek egyre szélesebb skálája következtében ma már szinte bárki számára elérhetővé váltak az okos készülékek. Tény az is, hogy egyre szélesebb sávon, mind többen és egyre többet internetezünk a telefonunkról, amelynek ékes bizonyítéka az is, hogy az idei Black Friday estéjéig az IBM Smarter Commerce jelentése szerint a boltok látogatóinak 17,04%-a mobilról érkezett, és a vásárlások 9,51%-a is mobilról realizálódott, miközben ez az arány 2009-ben még kevesebb mint 1%-ot tett ki. A mobillal kapcsolatos felhasználói szokásoknak ezeket az alapvető változásait támasztja alá a PricewaterhouseCoopers (PwC) trendkutató elemzése is.

De nem csupán arról van itt szó, hogy jó üzlet ma okostelefonok gyártásába fogni. A jelenség ugyanis nemcsak a mobileszközök rohamos elterjedéséhez vezetett - a következmények ennél sokkal szerteágazóbbak. Azok a hétköznapi felhasználók, akik találkoztak az új generációs eszközökkel, ráébredtek, hogy a technológiai eszközök, amelyek körülveszik őket, nem csak a szükséges rosszat jelentik céljaik eléréséhez, nem valami olyasmit, amivel először meg kell küzdeni, hogy a végére elkészüljön az a fénykép, le tudják játszani azt a filmet, vagy éppen új eseményt vigyenek fel a naptárjukba; a könnyen használható új eszközök megszerettették magukat a felhasználókkal. És nemcsak telefonjukat, de ezáltal minden más technológiai eszközt is, hiszen világossá vált számukra, hogy ezeknek az eszközöknek a kezelése nem szükségszerűen nehézkes és nehezen elsajátítható.

A gadget vagy a kütyü szavak ma már nemcsak a „kockák", a technológia fanatikusainak bizarr játékszereit jelentik, hanem mindenki érdeklődésére számot tartó eszközökké váltak. A róluk szóló híradások ma már nem csupán szűk közönséget megcélzó szakmai kiadványokban, hanem női és férfimagazinokban, általános hírportálokon is helyet követelnek maguknak. Éppen úgy ragaszkodik a saját kütyüihez a könyvelő vagy az üzletkötő is, mint ahogy a programozó.
Ennek a ragaszkodásnak nemcsak az a következménye, hogy a hétköznapi ember - a munkavállaló - egyre többet olvas, keres, néz videót, vásárol, látogat közösségi oldalakat vagy éppen intézi ügyeit mobiltelefonjáról, hanem sokféle szempontból meg is változtatja elvárásait.

Saját eszközök a vállalatnál
Az egyik legnyilvánvalóbb elvárás, amivel a vállalatoknak már ma is szembe kell nézniük az, hogy a munkavállalók egyre nagyobb része már munkaügyei intézéséhez is szeretné saját, jól megszokott és jól bevált készülékét használni - legyen az okostelefon, tablet vagy akár notebook. Hogy ez nem csupán figyelmen kívül hagyható átmeneti hóbort, azt az alkalmazottak által hozott mobileszközök menedzsmentjének kihívásait firtató cikkek és white paperök tömkelege mellett például az IBM friss bejelentése is bizonyítja: „Hozd a saját eszközöd!" akciója keretein belül a vállalat még ez év végéig 100 ezer alkalmazottja számára teszi lehetővé, hogy saját mobileszközeivel csatlakozzon rendszereihez.

Biztonsági szempontból a mobileszközök menedzsmentje már akkor is jelentős kihívást támaszt az IT-val szemben, ha mindössze egyetlen gyártó termékeinek felügyeletét kell megoldani, különösen akkor, ha az adott platform a vállalati igények kiszolgálására még nincs kellőképpen felkészítve. De ebben az esetben a platformválasztás legalább a vállalat hatáskörébe tartozik. A különböző gyártmányú hozott készülékek azonban nemcsak biztonsági szempontból jelentenek kihívást a vállalatok számára. Ebben az esetben meg kell oldani azt is, hogy az alkalmazottak munkavégzéséhez szükséges vállalati szoftverek minden platformon elérhetők és jól használhatók legyenek. A saját eszközök támogatása tehát további fejlesztési terheket is ró a vállalatokra.

Miért teszik meg mégis egyre többen?

Munka az élet?
A kütyükultúra nemcsak a magánéletünkre, de a munkakultúránkra is jelentős hatást gyakorol, s ennek előnyeit talán éppen a vállalatok tudják legkönnyebben a maguk javára fordítani. Az alkalmazottak saját, egyre tökéletesebben mobilizálódó eszközei mindig ott vannak a kezük ügyében: telefon a zsebben, tablet a táskában, GPS az autóban. Miközben a céges eszközöket kikapcsoljuk, a munkaidő lejártával akár bent is hagyhatjuk a munkahelyünkön, saját eszközeinkkel ezt nagyon ritkán tesszük meg. Ha kijövünk a moziból, bekapcsoljuk a telefonunkat és megnézzük, milyen üzenetek kaptunk. Ha ekkor nemcsak a magán, de a céges e-mail címünkre érkező leveleket is látjuk, sokkal kevésbé érezzük problematikusnak, ha a fontosabb céges e-maileket is gyorsan megválaszoljuk.

Emellett munkavállalóként nemcsak könnyebben mozgósíthatóvá, de - a legalitás keretein belül? - nyomon követhetőbbé, ellenőrizhetőbbé is válunk. Mindezt pedig még csak zokon sem vesszük igazán! Rugalmas munkaidőre és kisebb helyhez kötöttségre vágyunk például azért, hogy ne kelljen feltétlenül szabadságot kivennünk, ha magánéletünk hivatalos ügyeit szeretnénk elintézni, vagy éppen ápolnunk kell a beteg gyerekünket, miközben egy sürgető határidő miatt éppen a munkahelyünkön sem tudnak minket nélkülözni.

Ha azt látjuk, hogy az egyre szabadabb és sokrétűbb kommunikáció a magánéletben könnyebbé teszi az életünket, ugyanezeket a lehetőségeket elvárásként fogalmazzuk meg a munkahelyünkkel szemben, még akkor is, ha sok esetben csak látszólagos marad a szabadság, amit adni tudnak.

Ezek a felhasználói elvárások pedig a vállalatok számára számokban is kimutatható eredményeket jelentenek. A nagyobb munkakedv, a megnövekedett rendelkezésre állási idő profitot termel.

Kommunikáció határok nélkül
Ráadásul a vállalatok mindezt úgy tudják megvalósítani, hogy a technikai fejlődés következtében a szóba jöhető hátrányok egyre kevésbé éreztetik hatásukat. A régi félelem, hogy a távolság a kommunikáció rovására megy, ma már egyre kevésbé tűnik indokoltnak, hiszen napról napra jelennek meg az újabb és újabb megoldások, amelyek segítségével pillanatok alatt csatlakozhatunk virtuális meetingekre, akár video- és képernyő-megosztási lehetőségekkel is, mobileszközökről. Miközben gyorsabban jut el hozzánk a kívánt információ széles sávon, mintha át kellene sétálnunk érte a szomszéd szobába, és egyre kevésbé veszik el a metakommunikációban rejlő információtöbblet is.

Ugyanakkor a kommunikációs megoldások egyre kevésbé korlátozódnak az ember és ember közötti közvetlen kapcsolat támogatására. Az M2M (Machine to Machine), azaz a gépek közötti kommunikációt szolgáló technológiák összessége szép lassan - vagy nem is olyan lassan - elvezet az Internet of things világába. A telefonunk, az óránk, a futócipőnk..., a kütyüink egymással beszélgetnek egyre gyakrabban úgy, hogy a mi közbeavatkozásunkat már nem is igénylik. Mindez persze egyszerre jelenti azt, hogy egyre több információt szolgáltathatnak ki rólunk, olykor akár a tudtunk nélkül is, és azt is, hogy sok-sok adminisztratív terhet vesznek le ezáltal a vállunkról. A vállalatokat a drasztikusan növekvő adatmennyiség kezeléséhez szükséges erőforrásokért az ellenőrizhetőség és az egyre több humán erőforrás megtakarítása kárpótolja.

Buzzword: usability
Annak, hogy jelentős változáson megy keresztül a felhasználók IT-hoz való viszonya, egyik legmeghatározóbb oka a használhatóság és az ergonómia előtérbe kerülése a szoftverek és talán egyre inkább a hardverek frontján is. Korunk egyik legfontosabb hívószava az intuitív felhasználói felület: ma már nemcsak az a cél, hogy az adott eszköz betöltse a funkcióját, de az is, hogy használata könnyű és gyors, sőt lehetőleg szórakoztató legyen, és elsajátítása se tartson túl sokáig. Ha egy eszközzel kapcsolatban azt az elvárást fogalmazzuk meg, hogy könnyen használható legyen, már nem érjük be annyival, hogy az előző verzióhoz képest fél órával kevesebb időt vesz igénybe alkalmazásának megtanulása. Ehelyett azt várjuk, hogy a majdhogynem technikai analfabétának számító felhasználó is minimális útbaigazítással percek alatt birtokba és használatba tudja venni.

Bár még mindig állíthatjuk, hogy ez a terület - talán az okostelefonok és a tabletek, valamint a webergonómia frontját leszámítva - gyerekcipőben jár, a trend egyértelmű: világszinten egyre nagyobb erőforrásokat és figyelmet szentelünk a cél elérése érdekében. Az elmúlt évek során tucatnyi szakma önállósodott vagy fejlődött ki az interakció-tervezőtől a komplex felhasználói tapasztalat tervezőjén át a használhatósági tesztek specialistájáig; konferenciák szerveződnek és kutatási beszámolók jelennek meg a témában nap mint nap.

Miközben a felhasználói élmény növelésével járó előnyök nyilvánvalók a vállalati célok elérése szempontjából is, a kütyükultúra összes vonatkozása közül talán éppen ez jelenti a legingoványosabb talajt a vállalatok számára.

A megnövekedett munkakedv, a felgyorsult munkatempó és betanulási időszak számszerűsíthető és jelentős javulása - és persze a versenybeli pozíció megőrzésének kényszere - mind-mind egyértelművé teszik, hogy a használhatóságra fordított költségek indokoltak. Ugyanakkor a trendi jelenségek esetében általánosan is jellemző, hogy hajlamosak vagyunk túlértékelni a jelentőségüket, a vállalat számára pedig sok esetben jóval bonyolultabb feladatot jelent az optimális egyensúly megtalálása funkcionalitás és könnyű használhatóság között, mint ahogy az a konzumer piacra jellemző. Ez a feladat fokozott odafigyelést igényel a megfelelő szaktudás megtalálását és a vállalaton belüli prioritások meghatározását illetően is.

A felhasználói élmény témaköréhez kötődik - bizonyos értelemben felfogható annak egy extremitásaként is - egy másik trend, amely jól illusztrálja a fenti nehézségeket. A gamification, avagy játékosítás jelenségéről van szó, amelyet számos IT-nagyvállalat karolt fel az utóbbi időben. A gamification alapvetően a játékbeli mechanizmusok alkalmazását jelenti nem játékcélú területeken annak érdekében, hogy ezeken is hasznosítani tudják a játékokban rejlő motiváló erőt. Természetes, hogy a vállalatok számára is óriási előnyt jelentene, ha oly mértékig tudnák motiválni az alkalmazottjaikat, mint ahogy például a Farmville vagy az Angry Birds fejlesztői a játékosaikat. Könnyen belátható viszont, hogy a játékok élvezetében kiemelkedő szerepet játszik maga az a tény, hogy esetükben tét nélküli tevékenység gyakorlásáról van szó. Így aztán a gamification - különösen vállalati környezetben - csak akkor vezethet célra, ha nem a játékmechanizmusok (pontozás, ranglisták) mechanikus alkalmazásával próbálunk eredményt elérni, hanem gondosan mérlegelünk olyan szempontokat is, mint például a munkatársakra ható egyéb pszichológiai hatóerők. Ellenkező esetben nagyobb bakot lőhetünk vele, mint gondolnánk.

Mit hoz a jövő?
Ma még nehéz megítélni, hogy meddig tud még tobzódni a gadgetkultúra, és főleg, hogy milyen következményekkel jár majd ez vállalati fronton, de a trendek egyelőre azt mutatják: nehezen tudnánk elkerülni, hogy a hagyományos asztali munkaállomások veszítsenek jelentőségükből, a lényegében vékony kliensként (is) funkcionáló mobileszközök pedig dominánssá váljanak.

Sok jel mutat abba az irányba is, hogy megváltoznak a környezetünkben található kütyük típusai is. Az olyan kvázi univerzális eszközök megjelenésével, mint az okostelefonok és a tabletek, megritkulnak környezetünkben azok az eszközök, amelyek nem professzionális, hanem hétköznapi felhasználói szinten töltenek be bizonyos funkciókat. Ezt a jelenséget ma már könnyedén megfigyelhetjük például a fényképezőgépek vagy videokamerák esetében. A magasabb kategóriájú okostelefonok már ma is szinte minden otthoni vagy dokumentálási célú vállalati igényt kiszolgálnak.

Ugyanakkor sok eszköz ölt egyre inkább kütyü jelleget, amelyek eddig egészen más szerepben léptek fel. Egyre inkább gadgetek tárházává válik például az autó, de akár a nyomtató vagy az előbbiekben említett, telefonunkkal kommunikáló futócipőhöz hasonlóan szinte bármely ruhadarabunk, akár a tányérunk vagy bármilyen más használati tárgyunk is könnyedén gadgetté válhat.

Az egészen biztos, hogy ezek a változások nemcsak biztonsági, de a versenyképesség szempontjából is újabb és újabb kihívások elé állítják majd a vállalatokat, s a felkészülés a büdzsére is hatással lesz majd. Ugyanakkor eddig arra mutatnak a jelek, hogy a trendek okos kihasználása a megfelelő kezekben jelentős ütőkártyává válhatnak.