Összeállításunk olyan készülékekről szól, amelyek némely tulajdonságaikkal saját létük szükségességét kérdőjelezik meg, esetleg olyan szolgáltatásokkal rendelkeznek, amely az adott technikai fejlettség mellett teljesen feleslegesnek bizonyultak. Időnként egy-egy mérnök túlságosan is merész ötletének köszönhetjük a használhatatlanra tervezett vagy éppen kétes esztétikai értékű készülékeket, de van amikor a technológiai verseny hajszolja bele a gyártókat olyan presztízsfejlesztésekbe, amelyeknek végül egy-egy teljesen felesleges telefon az eredménye.

• A legrondább - Motorola StarTac Rainbow (1997)

A Motorola kultusztelefont készített a StarTackel, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a www.pcword.com beválogatta "Az 50 legjobb elektronikus készülék az elmúlt 50 évből" című összeállításba. A StarTac kivételesen kis méretű volt a korabeli telefonokhoz képest, éppen ezért a gyártó már az eredeti, 1996-os sajtóbejelentésben a viselhető (wearable) jelzővel látta el. A mai szemmel is forradalminak nevezhető készülék az amerikai premier után nem sokkal megérkezett Európába is, az itt honos GSM hálózatokhoz fejlesztett változatban.

És akkor jött valahonnan egy ötlet: Legyen belőle szivárványszínű változat is! (Vagy csak elfogyott a hagyományos fekete műanyag a raktárból...) Így a telefon minden egyes elemét különböző színű műanyagból fröccsöntötték, amellyel olyan összehatást sikerült kialakítani, amely leginkább egy kétéves korig bezárólag ajánlott játéktelefonra emlékeztet. Az eredményül kapott készüléket utcán nem igazán merném elővenni, de állítólag voltak akik szerették.

• A leghasználhatatlanabb - Siemens Xelibri 3 és 8 (2003) ť

• A legrosszabb időzítés - Nokia 7600 (2003) ť