Kutatás: A válság után – új korszak a pénzintézetek kockázatkezelésében

Az Economist Intelligence Unit (EIU) nemzetközi szintű kutatást folytatott az üzleti analitikai piac vezető szállítójának számító SAS megbízásából 2010 februárjában azzal a céllal, hogy kiderítse, kockázatkezelési szempontból hogyan reagálnak a pénzintézetek a válságra. A felmérés során világszerte 346 kockázatkezelési vezető válaszolt különböző pénzügyi szolgáltatóktól, illetve mélyinterjúk formájában további iparági szakértőket is megkérdeztek. Általános megállapítások A válság előtt a technikai hiányosságok mellett az egyik legjellemzőbb probléma az észlelt kockázatokkal kapcsolatos figyelmeztetések gyakori mellőzése volt. Ebben az időszakban a szervezetek vezetői ugyanis hajlamosak voltak az egyre magasabbra emelt bevételi célokra és nyereségrátákra koncentrálni, miközben kevésbé figyeltek a növekvő kockázati koncentrációkra. A válság ezt jelentősen megváltoztatta: a kockázatkezelés a stratégiai döntéshozatal középpontjába került. A szervezetek újraértékelték vezetői struktúrájukat, a kockázati funkciókat, adataikat, IT-rendszereiket, szoftvereiket és üzleti folyamataikat. Tavalyhoz képest Az egy évvel ezelőtt végzett hasonló kutatás eredményeihez viszonyítva a pénzintézetek sokkal nagyobb bizalommal tekintenek a jövőbe, ami arra is utal, hogy a pénzügyi rendszer némiképp stabilizálódott. A válaszadók kétharmada bevétel-növekedésre számít a következő 12 hónapban, míg 68 százalékuknak kedvezőek nyereségvárakozásaik. Nehézségek A sok pozitív változás ellenére a kutatás néhány gyenge pontra is rávilágított. A válaszadók a törvényi szabályozói kérdésekkel kapcsolatos bizonytalanságot, tehát a jövőbeni módosítások kiszámíthatatlanságát tekintették a hatékony kockázatkezelés legfőbb akadályának, amely elsősorban a hosszú távú tervezést nehezíti meg. Ráadásul a folyamatosan változó jogi háttér elvonhatja a kockázatkezelők figyelmét a nap mint nap jelentkező, sok esetben eddig ismeretlen kockázati tényezőkről. Egy másik probléma, hogy a nagyszabású kockázati projektekhez kiváló szakértőkre volna szükség, ám belőlük hamar hiány alakult ki a munkaerőpiacon. A kockázati ismeretek iránti fokozott igény egyébként a felsővezetői szinten is megmutatkozik. Ebből a szempontból a szabályozói megfelelés (compliance), a vállalatirányítás (governance) és a stressz tesztelés (stress testing) a legkiemeltebb területek. Nem meglepő, hogy válaszadók több mint fele arról számolt be, hogy növelni fogják képzésekre fordított kiadásaikat, és hasonló arányban kívánnak több pénzt költeni toborzásra is. Számos intézménynél gondot jelent továbbá a kockázatok szervezeti egységekre korlátozódó, siló-szerű kezelése is: A válaszadóknak kevesebb mint fele vélekedett úgy, hogy pontosan ismerik a kockázati tényezők és az üzleti folyamatok kölcsönhatásait. Ehhez hozzájárulnak a nem megfelelő minőségű adatbázisok, és fejletlen IT-rendszerek, amelyek szintén a hatékony kockázatkezelés gátjai: Mindössze 47%-a a válaszadóknak nyilatkozott úgy, hogy releváns és időszerű kockázati riportokat tud átnyújtani az igazgatótanácsnak, és mindössze 39%-uk szerint hatékony szervezetük adatgyűjtése, tárolása, összesítése. „A pénzügyi intézményeknek feltétlenül válaszolniuk kell a kockázatkezelés új lehetőségeire és kihívásaira. A változásoknak pedig ki kell terjedniük a rendszer egészére épp úgy mint az egyes munkatársakra, szervezeti és üzletági szinten egyaránt.” nyilatkozta David Rogers, a SAS globális kockázati termék marketing menedzsere. „A fejlődés folyamatosan naprakész, elérhető és egységes kockázatkezelési infrastruktúrát követel meg, amelynek lehetővé kell tennie a gazdaság különböző szereplőivel kapcsolatos kockázatok mérését. A várható bevételeket és kiadásokat csak ezek figyelembevételével szabad értékelni. Ezt a szemléletet a teljes szervezetre ki kell terjeszteni, valamennyi vezetőt ösztönözve arra, hogy a korábbi, pusztán pénzügyi szemlélet helyett kockázati alapon hozzanak döntéseket.”