Olvasom, hogy egyhetes időeltolódással követjük Ausztriát, és ez ökölszabály. Azt is, hogy a kollégisták az online oktatás visszaállításának, a kollégiumok bezárásának hírére törni-zúzni kezdtek. Meg azt, hogy a járvány okozta válság következtében munkakeresők tízezrei fordultak szinte egyik napról a másikra munkaerő-kölcsönzőkhöz. Főszerkesztői vélemény következik.

Rossz érzések fognak el, ha a címül választott regényre gondolok. Persze nem kell újraolvasnia annak, aki mostanában állást keres a Coviddal sújtott informatikai szektorban, mert állás, jól fizetett munka akad dögivel, ugyanakkor az is igaz, hogy sokaknak épp a járvány miatt bicsaklott meg a karrierjük.

Emlékeznek Stanisław Lem számos filozófiai kérdést felvető sci-fijére, a Kiberiádára, amelyben Trurl, a mérnök bolygók között utazgat, és szinte mindenhol gonoszsággal, butasággal, telhetetlenséggel, alattomossággal, hazugsággal és erőszakkal találkozik, legyen az illető emberforma lény, vagy robot?

Talán emlékeznek még, vagy olvastak róla, hogyan ragadt benne az Egyesült Államok a vietnámi háborúban. A koronavírus-járvány hullámvölgyében őszre meghirdetett konferenciák sokaságával jártak hasonlóan a szervezők. A felelősség az övék, mert most valóban bárki lehet vírushordozó.

Minden jel arra mutat, hogy elérkezett a koronavírus-járvány második hulláma. Maga a vírus alighanem változott, mutálódott közben, talán fertőzőbb lett, de kevésbé pusztító, mert a fennmaradásához szüksége van gazdatestre. Mi, gazdatestek a hullámvölgyben ellustultunk, elhanyagoltuk a maszkviselést, sőt sokakat magukkal ragadtak a konteók, tömegessé vált a járványtagadás.

Évek óta tartó tendencia fékeződik meg, ha az ipar szereplői partnerségre lépnek a mérnökegyetemekkel a diákok elszipkázása helyett. Így is marad épp elég kérdőjel az informatikusképzés körül.

Nem a véletlen műve, hogy miközben az országba ezrével érkeztek külföldről lélegeztető- és légzést segítő gépek, három hazai egyetem is kormánytámogatást kapott ilyen berendezések kifejlesztésére, és az sem, hogy techcégek és gyógyszergyárak versengenek a betegekért, de legalábbis az adataikért.

Messziről induló gondolatmenettel fogom fárasztani olvasóimat, hogy eljussak a toleranciától a krízishelyzetből eredő stresszig és nyomásig, majd vissza a toleranciához.

Néha úgy éreztem az elmúlt hetekben, hogy trendkutatókkal és nagy tudású tanácsadókkal egy időben, egy húron pendülve igyekszem kibogozni, persze egyszemélyes módon, olvasmányaim alapján, milyen jövőbe katapultálja magát az emberiség az utóbbi bő hat hónap koronás kataklizmája után.

Olvasom, hogy míg tavaly már július 29-én elhasználtuk a Föld egy év alatt megújuló erőforrásait, azaz attól kezdve hitelben fogyasztottuk azokat, idén nyertünk három hetet, és az ominózus nap, a koronavírusnak köszönhetően, 2020-ban csak augusztus 22-én jön el. Elsőre talán jól hangzik, de cselekvési terv nélkül semmire sem megyünk vele, mert a megszorítások enyhítésével máris megfordult a folyamat.

Nem szívesen lettem volna rendszergazda, vállalati informatikus vagy CIO az elmúlt hetekben. A következő időszaktól pedig a pályázatfigyelőket mentsék meg az égiek! Felfordult életünk fő jellemzője - a szorongás mellett -, hogy rengeteg a tennivaló, állandósult a pörgés. De a tánc csak most kezdődik.

Még éppen csak kezd ellaposodni a görbe egyes járványtól sújtott országokban, még ömlenek a hírek arról, mire kell vigyázniuk a családi vállalkozástól kezdve a multikig az otthonról dolgozóknak, de nagyon sokan már azt várják, hogy végre közhírré tétessen: a veszély, legalábbis átmenetileg, elmúlt, lehet menni fagylaltozni.

Bajba sodorta a startupokat a koronavírus-járvány, derül ki egy friss nemzetközi felmérésből: egyre-másra vonják meg tőlük az apanázst a kockázati befektetők és a tulajdonosok, így már a létszám- és költségcsökkentés sem segít. Hatalmas összegekre és rengeteg mentorra, tanácsadóra lesz szükség ahhoz, hogy kikapaszkodhassanak az örvényből.

Járványos fertőzés vagy természeti katasztrófa idején jobb, ha az informatikai csapat a szokásos helyét elhagyva otthonról vagy más biztonságos helyről dolgozik, amíg a helyzet nem normalizálódik. Ilyenkor mutatkozik meg igazán, kik a jó vezetők és a jó csapattagok.

Ma még felbecsülni sem lehet a fél világgazdaságot megbénító járvány okozta károkat. Legkevésbé azoknál a cégeknél aggódnak, amelyeknél lehetőség van távmunkában dolgozni. Gyerekeink életét is felforgatja a home office: a kicsiknek meg kell érteniük a szülők szabta napirendet, a karanténba zárt tinédzserek közös élménye pedig egy életre meghatározóvá válhat; ők lesznek a karantinik.

Nem vagyunk egyformák. Van, aki tud a munkájára koncentrálni akkor is, ha sürögnek-forognak, zajonganak körülötte, és van, aki csak teljes nyugalomban, csöndben képes összpontosítani. Az utóbbiak már réges-régen a távmunka, a home office őszinte hívei.

Az Accenture tanulmányának címét megpillantva (We, The Post-Digital People) egy verssor rémlett fel: Aranytól az Ember lenni mindég, minden körülményben. Verselemzés helyett legyen elég annyi, hogy a digitális sodrás közepette is megállnak maradandó igazságok.

Szorgos olvasója lettem mostanában a koronavírussal kapcsolatos híreknek. Nem elsősorban a járvány halálossága miatt - bár hiszem, hogy minden ember egyszeri és megismételhetetlen, s így aki egy életet megment, egész világot ment meg -, hanem máris látható és még megjósolhatatlannak tűnő globális hatásai miatt.

Módomban volt a minap röpke néhány percre betekinteni egy másik média működésébe. A portál gazdája valamilyen hivatali folyosón üldögélve várt ügyei intézésére, amikor a közösségi háló csetablakában utolértem. A mobilján cseteltünk, kértem a megjelentekhez kiegészítést. Tíz-tizenöt perc múltán a laptopján javított írás az én képernyőmön is frissült, immár bővítve és pontosítva. A nyomtatott lapok ennél lassabb tempót diktálnak.

Vannak elkerülhetetlen fordulópontok az életben a születés és a halál két végpontja között is. Ilyen az, amikor az ember úgy érzi, már nem abban a székben van a helye, amelyben öt, tíz, húsz, harminc éve ül. Amennyiben a szerződésében nincs ezt kizáró pont, akár a konkurenciához is elszerződhet. Ezzel hirtelen versenytársává lesz addigi kenyéradójának és a hátrahagyott csapatnak.