A cikkben újság-szerűen lapozgatható és teljes egészében elolvasható Computerworld magazin 2021. február 24-én megjelent lapszámának online, lapozgatható változata.

Miközben a virológusok a járvány harmadik hullámáról beszélnek, az elemzők még az első két hullám idején készült interjúkon rágódnak. A 2020-as döntéseknek nagy szerepük van abban, hogy idén derű- vagy borúlátóan kezdtük az évet, de van itt még valami: a gyors és hiteles, lehetőleg valós idejű, tényszerű tájékoztatás.

Bár megérkeztek az első vakcinaszállítmányok, a járványnak még koránt sincs vége. Az élet viszont megy tovább, akkor is, ha már soha nem lesz ugyanolyan, mint volt. Jobban kell majd vigyáznunk magunkra, mint régen, és jobban át kell gondolnunk, mibe hogyan kezdünk bele.

Miközben gyerekeink és unokáink már öt-hat éves korukban önállóan interneteznek - a járvány miatt egyre többet és többet, ráadásul felügyelet nélkül -, a profi informatikusok hiánya lassanként bénítólag hat a gazdaságra. Állami beavatkozást sürgetnek, komplex stratégia kidolgozását javasolják a szakmai szervezetek.

Ahogy a flekktífuszos Rejtő Jenő mondta halála napján, mielőtt megfagyott volna a voronyezsi hómezőn: ez az év is jól kezdődik. A világjárvány egyik hullámából esünk át a másikba, s eközben egy világhatalom távozó elnökének aktív közreműködésével néhány órára banánköztársasággá degradálódott a demokrácia exportőre; szerencsére a tőzsdék nem remegtek bele.

A karácsony mindenkinek mást és mást jelent, és modern társadalmunkban sokak számára már elveszett mindennemű szakrális háttere. De egyvalamit mindenkinek adhat, ezért a folyamatos hajtás közepette érdemes kicsit behúzni a féket.

Mint arról a Wikipédia is megemlékezik, lapunk elődjét a Központi Statisztikai Hivatal indította el 1969-ben, akkor még Számítástechnika néven. A kék, majd a piros fejlécű újság, később pedig a Computerworld hasábjain az infokommunikáció történetének számos mozzanatát rögzítették a korszak legjobbjai közé tartozó szakújságírók.

Minden az üzletről szól, még a vakcina-fejlesztési verseny, de a vállalati felelősségvállalás is. Ha szeretett hazánk le van maradva a víruskutatásban, fúrjuk meg azokét, akik előrébb tartanak! Üresen álló irodáinkat, porosodó autóflottánkat ajánljuk fel jótékony célra! Kanyargós eszmefuttatás következik.

Olvasom, hogy egyhetes időeltolódással követjük Ausztriát, és ez ökölszabály. Azt is, hogy a kollégisták az online oktatás visszaállításának, a kollégiumok bezárásának hírére törni-zúzni kezdtek. Meg azt, hogy a járvány okozta válság következtében munkakeresők tízezrei fordultak szinte egyik napról a másikra munkaerő-kölcsönzőkhöz. Főszerkesztői vélemény következik.

Rossz érzések fognak el, ha a címül választott regényre gondolok. Persze nem kell újraolvasnia annak, aki mostanában állást keres a Coviddal sújtott informatikai szektorban, mert állás, jól fizetett munka akad dögivel, ugyanakkor az is igaz, hogy sokaknak épp a járvány miatt bicsaklott meg a karrierjük.

Emlékeznek Stanisław Lem számos filozófiai kérdést felvető sci-fijére, a Kiberiádára, amelyben Trurl, a mérnök bolygók között utazgat, és szinte mindenhol gonoszsággal, butasággal, telhetetlenséggel, alattomossággal, hazugsággal és erőszakkal találkozik, legyen az illető emberforma lény, vagy robot?

Talán emlékeznek még, vagy olvastak róla, hogyan ragadt benne az Egyesült Államok a vietnámi háborúban. A koronavírus-járvány hullámvölgyében őszre meghirdetett konferenciák sokaságával jártak hasonlóan a szervezők. A felelősség az övék, mert most valóban bárki lehet vírushordozó.

Minden jel arra mutat, hogy elérkezett a koronavírus-járvány második hulláma. Maga a vírus alighanem változott, mutálódott közben, talán fertőzőbb lett, de kevésbé pusztító, mert a fennmaradásához szüksége van gazdatestre. Mi, gazdatestek a hullámvölgyben ellustultunk, elhanyagoltuk a maszkviselést, sőt sokakat magukkal ragadtak a konteók, tömegessé vált a járványtagadás.

Évek óta tartó tendencia fékeződik meg, ha az ipar szereplői partnerségre lépnek a mérnökegyetemekkel a diákok elszipkázása helyett. Így is marad épp elég kérdőjel az informatikusképzés körül.

Nem a véletlen műve, hogy miközben az országba ezrével érkeztek külföldről lélegeztető- és légzést segítő gépek, három hazai egyetem is kormánytámogatást kapott ilyen berendezések kifejlesztésére, és az sem, hogy techcégek és gyógyszergyárak versengenek a betegekért, de legalábbis az adataikért.

Messziről induló gondolatmenettel fogom fárasztani olvasóimat, hogy eljussak a toleranciától a krízishelyzetből eredő stresszig és nyomásig, majd vissza a toleranciához.

Néha úgy éreztem az elmúlt hetekben, hogy trendkutatókkal és nagy tudású tanácsadókkal egy időben, egy húron pendülve igyekszem kibogozni, persze egyszemélyes módon, olvasmányaim alapján, milyen jövőbe katapultálja magát az emberiség az utóbbi bő hat hónap koronás kataklizmája után.

Olvasom, hogy míg tavaly már július 29-én elhasználtuk a Föld egy év alatt megújuló erőforrásait, azaz attól kezdve hitelben fogyasztottuk azokat, idén nyertünk három hetet, és az ominózus nap, a koronavírusnak köszönhetően, 2020-ban csak augusztus 22-én jön el. Elsőre talán jól hangzik, de cselekvési terv nélkül semmire sem megyünk vele, mert a megszorítások enyhítésével máris megfordult a folyamat.

Nem szívesen lettem volna rendszergazda, vállalati informatikus vagy CIO az elmúlt hetekben. A következő időszaktól pedig a pályázatfigyelőket mentsék meg az égiek! Felfordult életünk fő jellemzője - a szorongás mellett -, hogy rengeteg a tennivaló, állandósult a pörgés. De a tánc csak most kezdődik.

Még éppen csak kezd ellaposodni a görbe egyes járványtól sújtott országokban, még ömlenek a hírek arról, mire kell vigyázniuk a családi vállalkozástól kezdve a multikig az otthonról dolgozóknak, de nagyon sokan már azt várják, hogy végre közhírré tétessen: a veszély, legalábbis átmenetileg, elmúlt, lehet menni fagylaltozni.