Egy közvéleménykutatás szerint, amelyet a magát mostanság globális elemző és tanácsadó cégnek pozícionáló Gallup végez el az Újvilág lakosságának körében 2000 óta, az amerikaiak sokkal jobban félnek attól, hogy a kibertérben érik őket támadások, mint a fizikai térben megvalósuló atrocitásoktól. A számomra igen meglepő, tavaly októberben összesített eredményeket áttekintve azonnal szembetűnik, hogy ha már a rettegésről van szó, az amerikaiak legnagyobb mértékben (a válaszadók 71 százaléka) attól rinyálnak, hogy hackerek eltulajdonítják személyes, bankkártya- és pénzügyi információikat, és egyébként e félelmük az időtengelyen haladva napjainkig növekvő tendenciát mutat (a historikus átlag 69 százalék).
A rettegési sorrend első helyén szerepel az előbb leírt félelem, és utána is kiberes jellegű a szorongás, 67 százalékkal második (a historikus átlag 68 százalék) az attól való aggódás, hogy áldozatául esnek egy személyazonosság-lopásnak. Percentben mérve nagy távolságra van a másodiktól a harmadik a maga 40 százalékával, amelyet az attól való majré ért el, hogy betörnek a lakásukba, amikor éppen nincsenek otthon - ennek historikus átlaga 45 százalék, tehát itt említésre méltó a csökkenő jelleg.
Azt gondolná az ember, különös tekintettel a rongyosra nézett amerikai krimisorozatok hatása alatt, hogy az Újvilágban különösen tartanak a fizikai fájdalommal, esetleg halállal végződő veszélyektől, ám az idézett kutatás erősen cáfolja e feltételezést. A félelmek listáján negyedik legtöbbet az autóval kapcsolatos támadásokat (ellopják vagy feltörik az autót) pipálták ki a válaszadók. Ötödik helyre került (32 százalék) az attól való félelem, hogy az iskoláskorú gyermeket fizikai bántalmazás éri. (Tehát az otthon-autó-gyerek féltése egy bolyban található, közel azonos rettegési szinttel. Engem meglep, hogy e trió sorrendjében nem a gyermek áll az első helyen.)
A jelentésről szóló ismertető 13-féle félelmet rangsorol, és dacára a kétezres éveket nyitó, a világot megváltoztató terrortámadás-sorozatnak, mostanában az amerikaiak hetedikként említik rettegésüket attól, hogy terrortámadás áldozatai lesznek (24 százalék - a historikus átlag 34 százalék, tehát hajlamot mutatnak a felejtésre), tizenegyedikként, hogy szexuális erőszak áldozatai lesznek (20 százalék), és utolsó előttiként, hogy gyilkosság áldozatává válnak.
Elérkezettnek tűnhetne az idő, hogy itt és most egy uniós vagy hazai kutatást idézzek, és összevessem az amerikaival, de ezt nem tehetem, mert nincsenek ilyenek, vagy léteznek, de én nem találtam rájuk a világhálón - következésképpen csak feltételezésekkel élhetek, ha valamiféle tanulság levonására kívánok vetemedni.
Azt gondolom, hogy a digitalizációnak, a digitalizáció megélésének a felhasználó szempontjából elkülöníthető szakaszai vannak - itt csupán az első kettőt említem. Az elsőben a felhasználó önfeledten csodálkozik rá az új világra, boldogan veszi birtokba a legkülönfélébb újdonságokat, és eszébe sem jut, hogy itt akár baj is érheti. Aztán jön a kijózanodás szakasza, a második, amelyben rádöbben, hogy ez a világ sem más, mint a fizikai, itt is megtörténhet, hogy rosszakaratú emberek elveszik tőle, amit ő egyébként semmiképpen sem adna oda nekik. E szakaszban rájön, hogy védekeznie kell a rosszakkal szemben, de még így is megeshet, hogy a rossz győz.
Az amerikaiak már évek óta tudhatják, hogy a digitális világ veszélyekkel terhes, tehát félnek attól, hogy ott nekik bajuk esik. Az a gyanúm, hogy mi még messze vagyunk attól, hogy az e cikkben idézetthez hasonló kutatás kérdéseire úgy válaszoljunk, mint amerikai sorstársaink.