Komplex feladat az okosvárosok felépítése és működtetése, ezért a Council of Global City CIOs (CGCC) alapítói tavaly szeptemberben kinyilatkoztatták, hogy összefogásra és globális stratégiára van szükség. Három területet jelöltek ki maguknak, amelyen a globális együttműködést feltétlenül és legfőképpen ki kell teljesíteni. Elsőként említik az okosvárosmodellek kifejlesztését, a másodikat a "szélessávú elérést mindenkinek" kifejezéssel foglalhatjuk össze, végül pedig a harmadik a sorban a kormányzatok digitalizációjának felgyorsítása a nyílt forrású kódok megosztásával.
Feltettem magamnak a kérdést, hogy ha én egy város CIO-ja lennék, vajon mi lenne az a három terület, ahol a leginkább igényelném hazai és külföldi kollégáim segítségét, tanácsát, együttműködését, de bevallom, az előbb említettek közül így egyik sem jutna elsőre az eszembe - erről nyilván én tehetek, a hiba bennem van.
Talán az elsőt mégis elfogadnám, azzal a finomítással, hogy csakis akkor, ha a "modellek" alatt architektúrákat értünk. Az okosvárosokról közzétett dolgozatok szerzői hajlamosak a különféle szexibbnél szexibb megoldások, alkalmazások ismertetésével elvonni az olvasók figyelmét arról, hogy a városok nem válhatnak okossá akkor, ha nem alkalmas az IT-struktúra az okosmegoldások özönének befogadására és működtetésére.
Ha az ember felüt egy okosvárosról szóló művet, szinte bizonyos, hogy az IoT három betűjével gazdagon bepermetezett szöveget lát maga előtt, ám csak akkor olvassa, érti helyesen a leírtakat, ha az IoT alatt nem csupán a szenzorokat, okoseszközöket érti, hanem az ezeket magában foglaló teljes egészet, a kommunikációs hálózattól kezdve a feldolgozáson át az adatok tárolásáig és elemzéséig.
Az okosváros-koncepció a digitális technológiák adta lehetőségekből építkezik, és úgy fejlődik, ahogyan a technológiák lépnek előre, a váz viszont, amire felrakódnak a rétegek, nem változik dinamikusan. Lényegét, fő törvényeit, működését tekintve az IT (a szervezet, a vezetése, a rendszer) nem lesz gyökeresen más attól, hogy egy város működését szolgálja, és nem, mondjuk, egy bankét.
A CGCC bemutatkozásában említett másik két terület közül a szélessávú elérés eljuttatását mindenkihez nem tartom érdemesnek nemzetközi szakmai összefogásra. Ki kell építeni az infrastruktúrát - oszt' jónapot: szakmai természetű talányokat nem kell itt megfejteni, leküzdhetetlennek tűnő, korábban nem ismert akadályokat nem kell áthágni.
Fontosnak tartom a nyílt forrású kódok megosztását a kormányzati (önkormányzati) digitalizáció felgyorsítása érdekében, de semmiképpen sem nevezném meg egy világot átfogó CIO-együttműködés első három legfontosabb területének egyikeként.
Ha az én feladatom volna egy efféle világszövetség koncepciójának megalkotása, az első háromba belevenném az IT-biztonságot, mint olyan területet, amely minden vetületét tekintve globális együttműködésért kiált. Nem csupán az elmélet síkján, hanem akár a működtetési tapasztalatok cseréjét illetően is, eljutva egészen a valós idejű adatmegosztásig, az incidensek leírásától, elemzésétől a támadások elhárításában való valós idejű együttműködésig, a támadókkal szembeni közös harcig.
Igyekeztem felkutatni, hogy mi lett a sorsa e tanácsnak, azonban a többnyire egyesült államok-beli városok CIO-iból álló csapat tevékenységének további mély nyomára nem leltem a világhálón. Lehet, hogy a San Francisco CIO-ja, ifjabb Miguel A. Gamiño és Washington DC CTO-ja, Archana Vemulapalli által irányított testület, amelyben Hága és Dubai főinformatikusa is helyet kapott, a feledés homályába merül.
(Hazánkban nem tudok olyan településről, amelynek CIO-ja vagy CTO-ja lenne.)