Cikksorozatunkban a jelen technikai fejlődését alapul véve keressük a választ arra, hogyan fog kinézni a jövő. A Network World segítségével megpróbáljuk kitalálni, milyen lesz az Internet, miként fogunk kommunikálni egymással, mekkora teljesítményre lesznek képesek a negyed évszázaddal későbbi számítógépek. Dave Evans, a Cisco jövőkutatója szerint, ha közel végtelen számítási és tárolási kapacitás illetve hálózati sebesség áll rendelkezésre, az igazán érdekes időket fog hozni az ipar, az egészségügy, a várostervezés, az energia-előállítás és -felhasználás, a kereskedelem és a szórakoztatás terén egyaránt. Lássuk, ezúttal mit jósolnak a szakértők 2036-ra!
Tartalomközpontú hálózat
Idestova 40 éve létezik az internet, még ha az elmúlt négy évtized alapvetően át is alakította mind felhasználási körét, mind használói körét. És habár folyamatosan meg-megújul, időről-időre felvetődik az ötlet, nem kellene-e az alapoktól kezdve újraépíteni, figyelembe véve a közelmúlt tapasztalatait?
Nos, a Xerox közreműködésével létrehozott, kutatásban és fejlesztésben érdekelt PARC mérnökeinek egy része olyan új architektúrán dolgozik, melyet egymás között csak tartalomközpontú hálózatnak (CCN) neveznek. Az amerikai kutatók reményei szerint a következő, vagy az arra rákövetkező évtizedben kerülhet alkalmazásba.
Mi az a CCN? Nos, ebben a hálózati architektúrában nem létezik a végpont fogalma, fejtette ki a témát Van Jacobson, a PARC egyik kutatója. „Ha kíváncsiak vagyunk valamire, akkor felállunk az adott helyiségben és körbekérdezősködünk. Bárki, aki tudja a választ, válaszolhat. Kiderült, hogy ez a kommunikációs modell legalább annyira hatékony lehet, mint az IP-alapú, a forrás-cél modell kiiktatása mellett" - nyilatkozott a szakember.
Tavaly szeptemberben a PARC és egy, 10 egyetemből álló csapat három éves, 8 millió dolláros kutatási támogatást nyert el a National Science Foundationtől, annak Future Internet Architecture programja keretei között. Jacobson szerint az NSF támogatásával nagyjából 10 évet vesz igénybe a tartalomközpontú hálózati koncepció elterjedése, széles körben való alkalmazottsága. Akkor viszont már érzékelni fogjuk áldásos hatásait, például azt, hogy a kívánt tartalmakat a felhasználóhoz fizikailag legközelebb elérhető válaszadó forrásokból próbálja meg a rendszer kielégíteni, így nem generál feleslegesen költséges, nagy távolságra nyúló, lassú adatkapcsolatokat.
Ez nemcsak az energiahatékonyságot illetően jelent majd pozitív változást, de a szakértő véleménye szerint át fogja formálni az információbiztonságról alkotott képünket is (remélhetőleg előnyére). „Jelenleg nem az információt biztosítjuk, hanem annak tárolóját, illetve a kommunikáció titkosságát próbáljuk meg szavatolni. Ha azonban olyan modellt alkalmazunk, ahol az információt kérésre lehet elérni, és az információnak ugyan van neve, de nincs fizikailag körülhatárolható elhelyezkedése... nos, akkor magát az információt lehet védetté tenni." - ecsetelte részletekbe nem menően Jacobson.
A drasztikus változások ritkán lelnek lelkes támogatásra, legalábbis kétséges, hogy el tud-e terjedni egy ilyen modell egy évtizeden belül. Mindazonáltal mellette szól a peer to peer file-megosztó rendszerek sikertörténete: a Napster egy évtizeddel ezelőtti bezárását követően a decentralizált állománygyűjtő és -továbbító rendszerek megjelenésével olyan forradalom robbant ki, amit azóta sem tud követni a film- és zeneipar...
