Valójában 102 méterrel arrébb, egy parkban kellene lennie a keleti és a nyugati féltekét elválasztó kezdődélkört jelző sárgaréz csíknak a greenwichi Királyi Obszervatóriumnál Nagy-Britanniában.
Hirdetés
Washingtonban 1884. október 22-én kötötték meg az úgynevezett Meridián-egyezményt, amely egyetlen egységes kezdődélkört határozott meg valamennyi ország számára az aktuálisan létező sokféle kezdődélkör helyett. Ennek értelmében a Nemzetközi Fokmérési Szövetség 26 tagállama - köztük Magyarország - megegyezett abban, hogy a földrajzi hosszúságok számozását attól a délkörtől számítják, amely az angol greenwichi Királyi Csillagvizsgáló nagy délkörtávcsövén halad át. A Chester A. Arthur amerikai elnök által összehívott Nemzetközi Meridián Konferencián arról is határoztak, hogy a hosszúsági köröket a kezdőmeridiántól mint nulla foktól két irányba indulva 180 fokig számítsák, keletre pozitív, nyugatra negatív előjellel. A Földön minden helynek megvan a délkörhöz képesti kelet-nyugati meghatározása, a csík pedig elválasztja egymástól a bolygó keleti és nyugati féltekéjét. Esténként a kezdődélkört zöld lézerfénnyel kivetítik az égre.
A kezdődélkörhöz kötötték egyben a greenwichi középidőt (GMT) is. A világon ehhez igazítják az időzónákat, az új nap, az új év és az új évezred kezdetét. Korunk modern GPS-technológiája azonban nyilvánvalóvá tette, hogy a 19. századi tudósok tévedtek, számításaikba pontatlanság csúszott: a kezdődélkör kijelölésénél figyelmen kívül hagyták a finom eltéréseket a gravitációban a délkörtávcső beállításakor.
