Hirdetés

Követő üzemmódban a hazai cégek

|

Noha a mélyrétegi változások elől senki sem térhet ki, azt a cégvezetőnek - illetve a magánembernek - egyénileg kell végiggondolnia, hogy egy adott technológiai innováció, egy új üzleti modell vagy korszerű fintech-szolgáltatás az üzlete, a mindennapi élete szolgálatába állítható-e, vagy sem.

A digitális kultúra, az internet, a számítógép-hálózatok terjedése egyrészt elősegíti az emberek közötti kommunikációt, másrészt megváltoztatja az üzleti modelleket, a cégek működését, az adatszerzés módját. Egy digitális termék (szoftver, számítógépes játék stb.) eladásakor egészen más szabályok érvényesülnek, mint a hagyományos iparban. Új modellek jelennek meg, mint például az úgynevezett freemium modell, amikor ingyen adják a terméket, majd a szolgáltatásért kell fizetni. E mellé - ahogy mélyül a digitális transzformáció - új jelenségek sorakoznak fel: a hatalmas adatmennyiségekből, a big datából extra tudást és pénzt próbálunk szerezni, terjed az automatizáció, megjelenik a mesterséges intelligencia. Mindezek egyre mélyebben programozzák át a társadalmi alrendszereket.

Ki lehet ebből maradni, vagy minden ember és szervezet életét óhatatlanul áthatják, megváltoztatják a digitalizációra visszavezethető jelenségek? A témáról Rab Árpád jövőkutatót, a Budapesti Corvinus Egyetem docensét kérdeztük.

Hirdetés

Rab Árpád: A digitalizáció hatásai az élet minden területén megjelennek, ilyen értelemben tehát senki sem maradhat ki belőle. Vagy úgy, hogy az automatizáció elvesz az ember munkájából bizonyos rutinfeladatokat, vagy úgy, hogy okosabban kezd el dolgozni, vagy úgy, hogy munkanélkülivé válik, vagy úgy, hogy bárhonnan a világon tud távmunkában dolgozni. A digitalizációra vezethető vissza az is, amikor egészségügyi robotok javítják az idősek életminőségét, de az is, amikor egy mesterségesintelligencia-szoftver automatikusan, valós időben fordítja például a magyar beszédet bármilyen más nyelvre. Rengeteg a változás, aminek mélyrétegi szintje mindenkire vonatkozik. Az a jó, ha az ember felismeri a szükségleteit és lehetőségeit, és azokhoz igazítva kezd el használni adott technológiákat, szolgáltatásokat, illetve vezet be új üzleti modelleket. Noha a fogyasztói társadalom fordítva gondolkozik, egy jó cégvezető túllép ezen, felméri igényeit és a piacon fellelhető megoldásokat, majd szükségletei szerint választ a palettáról. Ez igaz az egyénekre is.

A digitális kultúra terjedésével elmondható, hogy ténylegesen kialakult a globális piac, tehát a cégek már nem csupán szűk otthonukban versenyeznek, hanem számtalan, a világ minden táján lévő céggel kell megméretniük magukat, termékeiket, szolgáltatásaikat. Ha például egy hazai vállalkozásnak a világ legnagyobb e-kereskedelmi cégeivel kell konkurálnia, akkor valamit lépnie kell. Jobb terméket kell adnia, vagy jobb weblapot kell készítenie, esetleg éppen azzal tud előnyre szert tenni külföldi versenytársaival szemben, hogy magyarul szólítja meg potenciális ügyfeleit. A digitális transzformációs műveletekre tehát mindenképpen válaszolni kell valahogy. Természetesen vannak olyan cégek, amelyeknek nincs szükségük a digitalizáció korszerű eredményeire, de egy cégvezető ezt csak akkor tudja eldönteni, ha ismeri a trendeket, a rendelkezésre álló technológiai eszközöket.

Hirdetés

Rab Árpád jövőkutató, a Budapesti Corvinus Egyetem docense

Computerworld: Milyen szinten vannak a hazai kis- és középvállalatok a digitális kultúra lehetőségeinek ismeretében, kihasználásában?

RÁ: A pénzügyi vagy digitális transzformációs kultúrában, akárcsak az ipar 4.0-ra felkészülésben nagyon rosszul állunk. Jellemzően ott vannak jó megoldások, ahol a hazai kisebb cég beszállítóként dolgozik, és nagyvállalati, multinacionális vagy állami megrendelője megköveteli a digitalizációt. Ez azonban azt jelenti, hogy nem saját igényeik szerint fejlesztenek - azt nem is mérik fel -, hanem egyfajta követő magatartást tanúsítanak. Azokat a rendszereket vezetik be, amelyeket megkövetelnek tőlük. Felmérésünk szerint két évvel ezelőtt digitálistudatosság-stratégiával, illetve konkrét, saját elképzelésekkel a hazai cégvezetőknek csupán körülbelül 5 százaléka rendelkezett. Ez nagyon kevés, bár tény, hogy javarészüknek - például egy egyszemélyes őstermelőnek - nincs is rá szüksége, nem szerezne vele jelentős piaci előnyt.

Hirdetés

CW: Mi a helyzet a környező országokban?

RÁ: A kisebb lélekszámú országok sokszor látványosabb eredményeket érnek el a digitális transzformáció területén. Itt van például Észtország a maga nem egészen másfél millió lakosával. Ha ott valamit bevezetnek, azonnal, jól érzékelhetően, sokan kezdik el használni. Szlovákiában is van jó néhány látványos megoldás. A lényegesen nagyobb Romániában viszont még kevésbé mutatkozik meg a belső felhajtóerő. Egyébként az önfejlesztés képessége leginkább a polgári középréteghez kapcsolható. Ahol kis létszámú ez a réteg, vagy esetleg tömegesen külföldön keresi a boldogulást, ott hiányzik ez a felhajtóerő, és inkább az alárendeltségi viszonyok dominálnak.

CW: Jellemzően nagy a különbség egy idősebbek és egy fiatalabbak vezette cég között?

Hirdetés

RÁ: Az internet, de még inkább a mostani, mindent felforgató technológiák gyorsabban terjednek el, mint a biológiai tudásátadás megszokott, 50 éves ciklusa. Nincs tehát idő arra, hogy egy nemzedék megtanuljon valamit, majd arra megtanítsa a következőt. Ezért minden generációnak a maga válaszát kell megadnia. Az idősek azt mondják, nem kellenek nekik a technológiai innovációk, de ez nem teljes mértékben igaz. A fiatalok azt mondják magukról, hogy digitális bennszülöttek, ami szintén nem igaz. Tény, hogy ők nem félnek használni a legújabb technológiákat, szolgáltatásokat, viszont ez nem jelenti, hogy értékteremtő módon tudják is azokat használni. Igaz, hogy erősek a generációs különbségek, de nem is az eszközhasználat, hanem sokkal inkább a rugalmasság, a változásképesség terén. Természetes, hogy az idősek - biológiai adottságaik és élettapasztalatuk okán - kevésbé rugalmasak, mint a fiatalok, viszont tudják, mi működött eddig az életükben, ezért azon nem akarnak változtatni. A fiatalok könnyebben alkalmazkodnak, viszont - megfelelő tapasztalat híján - könnyebb őket megvezetni.

CW: Milyen eszközeik vannak a fintech-szolgáltatások fejlesztőinek, hogy megoldásaik elterjedjenek?

RÁ: Nagy lehetőségek vannak most Magyarországon. A hazai szoftver- és oktatáskultúra még mindig magas színvonalú. Ragyogó lehetőségeket látok a fintech, az intelligens pénzügyi szoftvermegoldások terén. A kutatásokban is élen járunk. Nem vagyunk azonban a legjobban között az erre fordított tőke és erőforrás terén. Nem azért nem csinálunk világot meghatározó megoldásokat, mert nem vagyunk elég okosak, hanem azért, mert mondjuk, nem tízezer ember dolgozik egy fejlesztésen, hanem csak ötven. A következő öt évben meghatározóak lesznek a világon ezek a megoldások, érdemes tehát rájuk összpontosítani. Az számíthat sikerre, aki felismeri a változást, és megérti az új üzleti logikát. Minden olyan megoldással, ami a hatékonyabb pénzfelhasználást segíti, versenyelőnyre lehet szert tenni. Az ehhez szükséges tudás megvan a magyar IT-piacon. Abban bízom, hogy megjelennek egyedi megoldások, amelyekre lesz kereslet globálisan, de még jobb lenne, ha maga a magyar fejlesztőcég tudna kijutni a világpiacra.

CW: Hogy lehet, illetve milyen mértékben lehet a digitális transzformáció által életre hívott üzletek, pénzügyi műveletek korrektségét, biztonságát jogi eszközökkel szabályozni?

RÁ: Ez komoly viták tárgya. Az én véleményem, hogy nem lehet. A szabályozás két-három évvel kullog a technológia nyújtotta lehetőségek mögött. Ennek nyomán a legtöbb sikeres e-business modell jogilag jó esetben is a szürke tartományban mozog. Mire a jogi szabályozás azonosít, majd szabályoz egy jelenséget, és létrehoz olyan eszközöket, amelyek érvényesítik a szabályozást, több év telik el. Az alatt a szóban forgó üzleti modell általában túllép önmagán, és új fordulatot vesz. Ezért aztán a jogi szabályozással sokszor a megelőzésre törekednek, és előre gondolkoznak az ajánlásokon, irányelveken. Jelenleg sem társadalmi, sem üzleti szinten nem bízhatunk benne, hogy a jogi szabályozás mankót ad, vagy megvéd minket, illetve adatvagyonunkat.

CW: A határokat nem ismerő e-business területén van egyáltalán létjogosultsága annak, hogy minden ország saját jogszabályokat hozzon?

Hirdetés

RÁ: Igazából nincs. Ez az egyik oka, hogy lelassult a jogszabályalkotás. Vannak nemzetközi szabályok, amelyek végtelenül összetetté tesznek bármilyen problémát. Sokszor emiatt mozognak az e-üzleti megoldások a szürke zónában. Nem akarnának illegálisan működni, de ahhoz, hogy egyáltalán működhessenek, figyelmen kívül kell hagyniuk a jogszabályokat. Amikor a közösségi oldalak szolgáltatásait vesszük igénybe, vagy ingyenes térképeket böngészünk, vagy amikor az Airbnb-n foglalunk szállást, mind-mind szürke megoldásokat használunk. Folyamatosan jogot sértünk, de ettől még olajozottan működik a rendszer. A nemzetközi színtér bonyolultságát az is növeli, hogy egy jogi ügyletben jellemzően már nem csak egy-két szereplő van, ráadásul a szereplők nagy része több funkciót tölt be. Egyszerre lehet például közösségi portál, hírportál és médiaszolgáltató. A jog szempontjából nem mindegy, hogy a szóban forgó szereplőt milyen hatóság felügyeli, jóllehet a hétköznapi felhasználó számára ez teljesen érdektelen.

Hirdetés
Hirdetés
X

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://computerworld.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.