Világszerte folyik az ipar digitalizációja. Maga a jelenség közismert és megállíthatatlan. Az a vállalat, amelyik nem száll be a folyamatba vagy késlekedik, a saját halálos ítéletét írja alá. De vajon mit takar egy-egy konkrét esetben a digitalizáció? Az általános jellemzők mellett minden szervezetnek megvannak a maga sajátosságai és problémái, amelyek természetesen másoknak is tanulságokkal szolgálhatnak. A Computerworld olvasóit a GE Power veresegyházi üzemének gyakorlatába és tapasztalataiba Lencsés Gergő gyárigazgató avatja be.
COMPUTERWORLD: Egy nemzetközi nagyvállalatnál mennyire jellemzik a digitalizációt a globálisan bevezetett, illetve a helyi szinten fejlesztett és alkalmazott megoldások?
LENCSÉS GERGŐ: A GE-nél hagyománya van a központi kezdeményezésnek. Szintén a vállalati kultúra része, hogy a központi törekvések megvalósításában óriási szerephez jutnak a helyi szereplők. Így volt ez már 1995-ben, a Six Sigma módszer bevezetésekor, és így van ma a digitalizációs törekvésekkel is. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a vállalat vezetői ülhetnek a babérjaikon, hiszen a központból úgyis megmondják majd, milyen alkalmazásokat kell bevezetni. Tőlünk is elvárják a kreativitást, a kezdeményezőkészséget. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a világban elérhető korszerű megoldások a vállalat javát szolgálják.
CW: Érthetjük ezt úgy, hogy Veresegyházon vannak olyan, saját ötletre épülő digitalizációs eredmények, amelyeket itt valósítottak meg először, és amelyek innen kiindulva jutnak el a vállalat többi gyárába?
LG: Így van, ez nagyon jellemző, mint ahogy az is, hogy a veresegyházi üzem - amely a GE Power üzletágának legnagyobb gyára az Egyesült Államokon kívül - kifejezetten előbbre jár a digitalizáció terén, mint a GE Power többi gyára. Nekünk persze óriási szerencsénk, hogy a GE egyik legjelentősebb Digitális Fejlesztési Központja Budapesten van. Ennek fényében nem meglepő, hogy tőlünk elvárják, hogy jeleskedjünk a jövő gyárának kitalálásában.
CW: Hány olyan munkatársuk van, aki kellő szakértelemmel rendelkezik ahhoz, hogy a digitalizált folyamatokban dolgozzon?
LG: Sokszor hallani az égető szakemberhiányról, arról, hogy a digitális megoldásokhoz elképesztő mennyiségű IT-szakemberre van szükség. Nekem erről kicsit árnyaltabb a véleményem. Nagyon fontos például, hogy legyenek a vállalatnál kiváló data architectek, de az ilyen típusú szakemberekből valójában nem kell túl sok. Ugyanakkor a digitális megoldások egyre inkább felhasználóbarátak, így a hatalmas adatbázisokból ma már egyszerű, szinte drag and drop módon készíthetők elemzések. Folyamatosan egyszerűsödik tehát a munkatársak dolga. A mi feladatunk, hogy megtanítsuk a kollégákat, miként tudnak helyt állni a digitális világban. Természetesen nekünk is megvannak az IT-szakembereink, de a legfontosabb, hogy először én és a többi vezető ismerjük meg ezt a világot. Csak így tudunk megfelelő iránymutatást adni a szervezetnek. A budapesti GE Digitális Fejlesztési Központtól azt várom el, hogy elsősorban tanítsanak minket. Nálunk egyébként mindenekelőtt a gépész- és villamosmérnökeinknek, valamint a pénzügyi szakembereinknek kell megtanulniuk, hogy milyen digitális megoldások vannak.
CW: Veresegyházon tehát nincs szakemberhiány?
LG: Magyarországon jellemző, hogy siránkozunk a szakemberhiány miatt. A cégeknek el kell fogadniuk, hogy bizonyos területeken maguknak kell képezniük az embereket. Mi pontosan ezt tesszük. Jól tudjuk az embereket új és új szakmákra megtanítani. Bevált gyakorlat az is, hogy a különböző részlegek között forgatjuk az embereket. Vezető pozíciót csak az tölthet be, aki érti a társszervezetek működését is.
CW: A sikeres digitalizációnak nem csupán emberi feltételei vannak. Ki kell választani a megfelelő technikát, továbbá magukat a folyamatokat is át kell alakítani. Ezt hogy oldják meg?
LG: Ami a technikát illeti, többnyire teljesen világos, hogy milyen új berendezéseket kell megvennünk. Nálunk legalábbis ez a helyzet. Én inkább az emberi oldalra fókuszálok. Manapság másképpen kell dolgozni, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt. Ez a változás egyaránt kapcsolódik az emberekhez és a folyamatokhoz. A korábbi elvek, a vállalati hierarchia szigorú betartása már a múlté. Ma egyre inkább az agilis munkavégzés, a projektszemlélet, az end-to-end folyamatok jellemzőek. Persze mindez nem vadonatúj dolog, csak mostanra vált meghatározóvá és kikerülhetetlenné. Nagy szükségünk van olyan munkatársakra, akik a teljes folyamatot értik, és nemcsak egy-egy részfolyamatot látnak az egészből.
CW: Hogy alakul át a digitalizáció hatására egy GE Powerhez hasonló nagyvállalat munkaerő-szerkezete?
LG: Gyakran hallani azt az apokaliptikus nézetet, hogy a robotok majd elveszik az emberek munkáját. Az én tapasztalatom ezzel szemben az, hogy bármit automatizáltunk, az végeredményben több munkát, illetve munkahelyet teremtett a korábbinál, ráadásul megnövelte vállalatunk részesedését a piacon. Amikor az automatizációval, a digitalizációval megoldunk egy nagy problémát, azzal több kisebbet teremtünk. Egyértelmű, hogy a jövőben más jellegű szaktudásra lesz szükségünk, mint korábban. De amint már említettem, csak azok a cégek lehetnek sikeresek, amelyek nem kizárólag a közoktatásra támaszkodnak, hanem saját maguk is foglalkoznak szakembereik át- és továbbképzésével.
CW: A digitalizációból fakadóan küldtek el embereket a gyárból?
LG: Bármit is digitalizáltunk, bármit is automatizáltunk, nálunk emiatt senki nem veszítette el a munkáját. A GE, beleértve veresegyházi gyárunkat is, csak az elmúlt két évben 2500 magas szinten kvalifikált munkahelyet hozott létre Magyarországon. A világjelenség nálunk is tükröződik: ma a dolgozóink által hozzáadott érték sokkal nagyobb, mint mondjuk tizenöt évvel ezelőtt volt. Rámutatnék azonban, hogy nálunk a digitalizáció már a 2000-es évek elején elkezdődött, ezen a téren is van tehát tapasztalatunk.
CW: Befolyásolhatja a digitalizáció a nemzetközi piacra dolgozó nagyvállalat és a hazai kis- és középvállalatok kapcsolatát, együttműködését?
LG: Kezdettől fogva kifejezetten fókuszálunk rá, hogy együtt dolgozzunk a hazai kis- és középvállalatokkal. Már most évente 50 millió dollár értékben vásárolunk magyar Tier-1-es beszállítóktól. A digitalizációval kiterjedhetnek az együttműködések. Nemrég írtunk alá egy megállapodást a Nemzetgazdasági Minisztériummal arról, hogy miként tudjuk segíteni a kkv-k további fejlődését. Vannak olyan cégek, amelyek rajtunk keresztül a világ bármely pontjára eljuthatnak. Öt évvel ezelőtt talán mást mondtam volna, de mostanság kifejezetten pozitívan értékelem a helyzetet, hiszen egyre több valóban smart termékkel és szolgáltatással találkozunk, továbbá műszaki felsőoktatásunk is színvonalas. Ez utóbbi alapvető fontosságú, hiszen digitalizált világunkban a versenyt az dönti majd el, hogy milyen mérnöki megoldásokat alkalmaz egy vállalat.
CW: Ha digitalizáció, akkor óhatatlanul felmerül a felhő problematikája. Miként vélekedik erről egy globális iparvállalat? Alkalmazza, esetleg fél tőle és elutasítja?
LG: A probléma ott kezdődik, hogy mindenki mást ért felhő alatt. Az ipari rendszereknél kulcskérdés a fokozott biztonság, ezért itt szóba sem kerülhetnek olyan hétköznapi megoldások, amelyeket például a lakásunk fűtésének távirányításakor vagy valamilyen dokumentum megosztásakor használunk. Viszont a korszerű gyártás, valamint az ipari berendezések üzemeltetése elképzelhetetlen felhőalapú megoldások nélkül. A GE ezért 2016 februárjában bevezette kifejezetten az ipar szereplői számára kifejlesztett, emelt biztonsági szintű felhőalapú informatikai rendszerét. A Predix adatelemzési és analitikai megoldásokkal segíti a GE berendezéseit üzemeltető ügyfeleket. Csak érdekességként említem: egy transzatlanti út során annyi adat gyűlik össze a repülőgép hajtóműveiből, mint a Facebook egy éves adatforgalma. Ezeket valahogy kezelni kell, ráadásul extra biztonsággal. Erről szól a Predix.
CW: Milyen tanulságokkal szolgál, illetve milyen jövőképet vetít előre az ipar digitalizációjának eddigi folyamata?
LG: Egyéni keresztes háborúm, hogy demisztifikáljam az ipar 4.0-t és a digitalizációt. A folyamat nem mostanság indult, és a téma kapcsán nagy hiba a távoli jövőről beszélni. Mindenekelőtt a mát kell megérteni. Nem fognak helytállni 2030-ban azok, akik nem értik 2017-et. Természetesen alapvetően a felsővezetőkre gondolok, akiknek először a saját munkakörükben kell alkalmazniuk a korszerű IT-eszközöket. E nélkül vajmi kevés esély van rá, hogy megértsék a vállalatirányítási rendszerek vagy az ipar digitalizációjának lényegét és jelentőségét, a sikeres bevezetésről és üzemeltetésről nem is beszélve. Vegyük észre, hogy már most, 2017-ben rendkívül érdekes dolgokkal találkozhatunk, amelyek elérhetőek. A mesterséges intelligencia és a gépi tanulás például már nem a jövő, hanem a jelen. Ha egy iparvállalat versenyben akar maradni, alkalmaznia kell ezeket a technológiákat.
