Hirdetés

ROI a szervertermekben

|

Ahogy az adatok mind értékesebbé válnak a vállalatok számára, úgy lesz egyre fontosabbá az is, hogy hatékonyan, de gondosan bánjanak velük. Ez olyan üzleti megfontolásokon alapuló beruházások kiindulópontja, ahonnan visszavárják a pénzt.

Muszáj az üzleti adatközpontokat konszolidálni, mert a hálózatok, az alkalmazások és a szolgáltatások egyre összetettebbé válnak, a felhasználók pedig mind mobilabbak lesznek, ráadásul a vállalkozások úgy kényszerülnek a költségeik csökkentésére, hogy közben a teljesítmény nem romolhat, sőt javulnia kell. Ebből következik, hogy a cégeknek a konszolidált architektúrát szorosan együtt kell kezelniük a teljesítménymutatókkal. Csakhogy a megörökölt teljesítménymenedzsment-eszközök több platformon működhetnek, és valószínűleg nem áll rendelkezésre a konszolidált környezet hatékony menedzseléséhez szükséges minden feltétel sem. Csak tetézik a bonyodalmakat a virtualizált alkalmazások, mert nehezebbé válik miattuk a teljesítmény mérése a végfelhasználó szemszögéből - állítja a hálózati teszt- és monitoringmegoldásairól ismert Fluke Networks tanulmánya.

Márpedig a konszolidált adatközpont hatékony és tartós menedzsmentje jelenti a kulcsot a beruházás megtérüléséhez (Return on Investment). Minden szervezetnek kell tehát egy megoldás, amely képes kezelni a teljesítményt az összes érdekelt - üzleti egységek, az IT és a végfelhasználók - szempontjából, hogy a konszolidációs projekt hozhassa a kívánt megtérülést.

Az adatközpont-konszolidáció hajtóerői

Az adatközpontok mindinkább átalakulnak, s hátrahagyják a hagyományos, elosztott infrastruktúrát a konszolidált, szolgáltatásorientált építkezés kedvéért. Mivel az erőforrásokat a felhasználók bárhonnan és bármikor szeretnék elérni - ami a hatékonyság elvárt, folyamatos javulásának alapja -, a változásokat kényszerítő erők hajtják előre. Ez megmutatkozik abban is, hogy a hálózati infrastruktúra, az alkalmazások és szolgáltatások egyre bővülnek és bonyolultabbak lesznek, miközben a felhasználók is mind mobilabbakká és a hálózat teljesítményét illetően igényesebbé válnak. Mivel az IT-költségvetések továbbra sem emelkednek, ezeket az igényeket csak úgy lehet kiszolgálni, hogy konszolidálják az informatikai rendszereket, az adatközpontokat. Ez lehetővé teszi, hogy fejlettebb protokollokat és stratégiákat használjanak, amelyek maximálják a sávszélesség kihasználását és a hálózati alkalmazások teljesítményét. Ebben a helyzetben ésszerűvé válik az alkalmazások virtualizációja (az applikációk elválasztása a fizikai szerverektől) is, amely újabb hasznok hordozója.

További előnyei az adatközpont-konszolidációnak, hogy a biztonság a fenntartott telephelyek és eszközök számának megkurtításán és a sokkal kifinomultabb kockázatcsökkentő stratégiák bevezetésén át is érvényesül. A szabályoknak, előírásoknak való jobb megfelelés igénye az automatizált folyamatok és az átfogó ellenőrző kapacitások megjelenését is magával vonja. A redukált hardver- és szoftverkövetelmények csökkentik a tőkeigényt és az operatív kiadásokat (sőt még a cég szénlábnyomát is).

Jó tervezés, nagyobb haszon

Elvileg a konszolidációban eleve meglévő előnyök ellenére a folyamatot meg kell tervezni, és a tervet értékelni is kell, hogy ha a szervezet szeretné viszontlátni a projektbe fektetett forrásait. A változtatásoknak zökkenőmentesen, minimális állásidővel kell megtörténniük, különösen a termelési és üzleti alkalmazások esetében. A konszolidált adatközpontnak pedig nagyobb teljesítményt kell nyújtania, hogy igazolja a létrehozására fordított idő és a tőke hasznosságát.

Egy világosan lefektetett folyamatot kell követni ahhoz, hogy a projektből a legnagyobb haszon származzék, és minimális legyen a drága állásidő. A Fluke Networks szerint ennek a következők az elemei: 

- Pontosan meg kell érteni a meglévő hálózat, alkalmazások, szolgáltatások és az összehasonlításul szolgáló rendszerek teljesítményét.

- Mutatókat kell felállítani a konszolidált adatközpont megkívánt teljesítményének mérésére.

- Meg kell tervezni az átmenetet.

- Implementálni kell az új működési környezetet minimális állásidő mellett.

- Felügyelni és menedzselni kell a frissített architektúrát, hogy megfeleljen az előírt mérőszámoknak. 

Az átállás nem megy egyik napról a másikra. A Forrester Research felmérése szerint a konszolidációs projektek általában 18-24 hónapig tartanak. Ezalatt a megfelelő erőforrásokat (költségvetést, hardver és szoftvert) kell a projekt rendelkezésére bocsátani, hogy a személyzet értékelhesse a meglévő működési környezetet, megtervezhesse a migrációt, működésbe hozhassa az új architektúrát és elérje az elvárt teljesítményt.

Létfontosságúak a világos kritériumok. Mérőszámok nélkül a konszolidáció előtti és utáni teljesítményt nem lehet meghatározni, azaz nem lehet mérni a befektetés megtérülését.

Meg kell nézni a változások hatásait minden érintettnél, az üzleti egységeknél, az informatikai részlegnél, a működését fenntartó operatív állománynál, a vállalati menedzsmentnél és a végfelhasználónál is. Ha az alkalmazások virtualizáltak, a teljesítmény mérése a végfelhasználók szemszögéből nehezebbé válik.

A Forrester felmérése szerint azoknál a cégeknél, amelyek már befejezték a konszolidációt, a következő öt mérési szempont volt a legfontosabb a siker kiértékelésekor: a megkérdezettek 52 százaléka említette a működési költségeket, majd a tulajdonlás teljes költsége következett 44 százalékkal, a harmadik helyen a költségvetési megtakarítás futott be 38 százalékkal, negyedik az alkalmazások teljesítményéhez mért infrastrukturális költség volt 35 százalékkal, végül a CPU magonkénti teljesítmény zárta a toplistát 34 százalékkal.

 

Két területre, a megfelelő jelentési rendszerre és a teljesítménymenedzsmentre kell különösen figyelni ahhoz, hogy be lehessen mutatni a konszolidációs projekt megtérülését. A harmadik kritikus tényező a személyzet, megfelelően felkészült emberek nélkül reménytelen egy nagy horderejű projektet eredményesen befejezni.

Precíz riportok - dühös viták helyett

Egyetlen pontra sűrűsödnek össze az adatközpont konszolidációja során a korábban elosztott erőforrások. Ennek eredményeként az üzleti egységek, amelyek azelőtt maguk tartották fenn és menedzselték a hálózatukat, az alkalmazásaikat és szolgáltatásaikat, át kell, hogy adják a vezérlést a központi csapatnak.

Az üzleti szervezeti egységek, telephelyek, osztályok a konszolidált adatközpont belső ügyfeleivé válnak. Fontos, hogy a változás ne érintse a kritikus alkalmazások működését, amelyeknek ugyanolyan vagy még magasabb szintű teljesítményt kell nyújtaniuk, mint a konszolidáció előtt. (Ha a végfelhasználók nem vesznek észre változást, az a siker egyik biztos jele.) Ez abban is megnyilvánulhat, hogy a szolgáltatási színvonalról megállapodást (SLA) kell tető alá hozni az adatközpont és az üzleti egységek között. Ennek alapjául olyan mutatók szolgálhatnak, mint az alkalmazások rendelkezésre állása vagy a tranzakciók válaszideje a végfelhasználói desktopok és az adatközpont között. Ezeket kell aztán nyomon követni, és rendszeresen beszámolni az eredményekről az üzleti egységek vezetőinek (például az igazgatósági üléseken).

A megfelelő teljesítmény nem tréfadolog, a szükséges sávszélesség időnként üzletileg nagyon is húsba vágó. Egy nagy magyar tulajdonú bank például kénytelen volt Londonban adatközpontot létrehozni, mert a milliszekundumnyi késlekedés (ameddig a jel eljutott Budapestről Londonba) jelentős veszteségeket okozott a pénzpiaci üzleteknél. De hasonlóan veszélyes, ha a honlapok vagy a POS-rendszerek működnek lassan, mert az ügyfelek elpártolhatnak, vagy a tranzakciók befejezése nélkül távozhatnak például az online kereskedelmi felületekről.

Szolgáltatási szintmutatókra a használat-alapú számlázáshoz is szükség van. Üzleti egységek nyilvánvalóan csak olyan szolgáltatásokért szeretnének fizetni, amelyeket ténylegesen igénybe vettek, s nem akarnak támogatni más részlegeket az adatközpont költségeinek szétterítése miatt.

Teljesítménymenedzsment, az igazán kemény dió

Az adatközpont-konszolidáció és az alkalmazásvirtualizáció gyakran együtt jár a teljes vállalati architektúra korszerűsítésével, ami bonyolult menedzselési feladatokhoz vezet. Az adatbázis-kiszolgálók, az alkalmazásszerverek, az email-szerverek, a nyomtatószerverek és a fájlszerverek potenciálisan ugyanazon a hardveren osztoznak, így a hálózati folyamatok nyomkövetése és az alkalmazás, illetve szolgáltatás teljesítmény mérése sokkal nehezebbé válik.

Hirdetés

Megtalálni a megfelelő menedzsmenteszközöket szintén komoly kihívás. A legtöbb megörökölt teljesítménymenedzsment-eszköz a régi, elosztott architektúrában működött hatékonyan, amikor egy adott alkalmazásra, szolgáltatásra, a hálózat földrajzi vagy logikai szeletére kellett fókuszálni. A konszolidált adatközpontokban a bonyolult helyzet miatt - hiszen nő az eszközök száma, és ráadásul megjelennek az alkalmazásvirtualizáció menedzsmenteszközei is, amelyeket még nem integrálták a hagyományos teljesítménymenedzsment-eszközökhöz - zavarok keletkezhetnek. Ebben a helyzetben a hálózati mérnökökre igen nagy felelősség hárul, hogy a közös tapasztalat és a szakértelem felhasználásával elkülönítsék és megoldják a problémákat. A konszolidáció legnagyobb faladatai - jelzi a Fluke Networks tanulmánya - általában a teljesítménymenedzsment beállításánál adódnak.

Hirdetés
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://computerworld.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.