A digitalizáció nem elég, az üzlet egészét kell újragondolni

Attól tart egykori kollégám, hogy elveszíti megbízóit. Nagyon unalmasan hangzik ez, vannak így számosan az üzlet világában, de ha gyorsan hozzáteszem, hogy egykori kollégám, akit nevezzünk F.-nek, ma egy több mint 20 ezer embert foglalkoztató világcég topmenedzsmentjének egyik kulcspozíciójában aggódik, rögvest izgalmassá válik a kezdő mondat. És ez még nem minden.

Rögzítem, hogy akit bevezetőmben idéztem, magyar, ma is itt él családjával Budapesten. Igaz, amikor olykor elvegyül a helybéliek között, még a szakmai közösségekben sincsenek sokan, akik ismerik őt. A nemzetközi céget, amelynél dolgozik, a világ egyik legnevesebb tőzsdéjén jegyzik. Részvényesei bizonyára elégedettek, mert az éves növekedési üteme 20 százalék fölötti, ám a világ számos országában sokkal ismertebb, mint nálunk. Mindent egybevetve, azt gondolná az ember, hogy egy ilyen dinamikusan fejlődő, erős kelet-európai gyökerekkel rendelkező vállalkozás egyik kulcsembere létének minden pillanatában optimistán tekint a jövőbe.

E vállalkozás egyébiránt, azt gondolnánk, sikerre van ítélve: informatikai fejlesztésekkel, az üzletek, vállalkozások digitalizálásával foglalatoskodik.

A legutóbbi össznépi gamerrendezvényen futottam össze F.-fel, ő köszönt rám, rég nem találkoztunk személyesen. Nyitáskor érkezett a kisfiával, akit standról standra, játékról játékra kísért, és miközben a srác elfoglalta magát, volt néhány percünk beszélgetni. Eltávolodtunk egy kicsit a különös karakterek és történetek világától.

F.-nek akkor komorult el az arca, amikor azt kezdte fejtegetni, hogy nem elég, ha az üzleti folyamatokat digitalizálják. Az üzlet egészét is másként kell csinálni, nem csak annak egyes folyamatait vagy azok egyes elemeit. Valóban fennáll a lehetősége annak, hogy azok az ügyfelek, amelyek ma még a digitalizációs szolgáltatások nyújtásában oly sikeres világcéget bízzák meg egyre több feladattal, egyszer csak eltűnnek a színről, mégpedig azért, mert nem képesek az üzleti értelemben vett megújulásra. Képtelenek arra, hogy megtalálják azt a modellt, amellyel jövőállóvá válhatnak.

Ott, a gamerforgatag kellős közepén elmesélt egy esetet, amikor alkalma volt elbeszélgetni egy vezető uniós ország egyik jelentékeny építőanyag-kereskedő cégének fejével. Arról próbálta meggyőzni a cégvezetőt, hogy ne elégedjen meg az üzleti folyamatok digitalizációjával, hanem gondolja át újra az egész üzletét, csinálja másként, mint eddig. Nekem elárulta F., hogy milyen ötletekkel bombázta beszélgetőtársát - ezeket azonban nem idézem, mert F. szellemi tulajdonát képezik. Kis története nem ért jó véget, a cégvezető nem hallgatott F.-re.

Akinek ennyi rossz kevés, annak F. azt mondja, hogy szerinte az üzletük digitalizálására kész ügyfeleknek nem egyszerű az életük, nincs ugyanis kihez fordulniuk segítségért, ha a maguk erejéből képtelenek kiizzadni az új és jó üzleti modellt. A nagynevű nemzetközi tanácsadó cégek prezentációkkal halmozzák el a hozzájuk illő üzleti modellre vágyó ügyfeleiket, akik azonban e diakupacokkal olyan nagyon sokra nem mennek - összegzi tapasztalatait F. A nagy tanácsadó cégek és az ügyfelek között égető szükség volna olyanokra, akik kidolgozzák az üzletek vezetőinek, hogy a cégüket konkrétan miként, milyen lépésekben változtassák meg - ha meg akarják érni a holnapot.

- Miért nem vesztek fel üzleti architekteket? - tettem fel a kérdést beszélgetésünk e pontján F.-nek. Válasza nem volt hosszú, viszont elsőre meglepett. Beszélgetésünk óta nem egyszer jut eszembe, hogyan is fogalmazott ekkor egykori kollégám, és visszaemlékezve hasonló saját tapasztalataimra most úgy vélem, F. végül is kimondta azt, amit nem jó sem megélni, sem elmesélni.

Megnyugtatott, már dolgoznak náluk üzleti architektek. "Akkor mi gond lehet, elindultatok a jó irányba" - volt a nyelvemen, de érkezett F.-től a gyors és kijózanító csattanó.

- Nem vagyunk kredibilisek. Nem hisznek nekünk, kelet-európaiaknak - mondta.

Kommentek

comments powered by Disqus