Találkozónk egyetlen emlékezetes mozzanata az volt, amikor kiderült, hogy a tanácsadó a Citynek drukkol, amit hűséges United-szurkolóként sajnálattal kellett tudomásul vennem. Valószínűleg ritkán kerül szóba e tárgyalóban, hogy ki melyik csapat drukkere a Premier League-ben, a tanácsadó ugyanis szinte lefagyott, amikor színt vallottam. "Ha tudtam volna, hogy ön City-szurkoló, lemondtam volna a találkozót" - viccelődtem, mire ő egyáltalán nem mosolyogva azt suttogta, hogy akkor ő sem erőltette volna, hogy ismerkedjünk meg.
Nehéz percek következtek ezután, nem volt egyszerű visszatérni a beszélgetés ilyenkor megszokott medrébe. Oda, ahol a tanácsadó korábban már ezerszer eldarált mondataival előadja, hogy micsoda nagyszerű eredményeket érnek el az ügyfeleik megtakarításaival, és megpróbál rávenni, hogy azt a kis pénzecskét, amit félretettem a rosszabb napokra, vegyem ki onnan, ahol mostanság állomásoztatom, és adjam oda nekik, mert az nekem nagyon jó lesz.
A manchesteri ember az ő erős akcentusával csak beszélt és beszélt, amit így utólag hálálkodva említek. Megkímélt ugyanis attól, hogy azt bámuljam, amint egy üres papírlapon szabad kézzel koordinátarendszert rajzol, abba egy grafikonra emlékeztető vonalat húz. A vonal pedig az idő előrehaladtával egyre feljebb és feljebb kapaszkodik azt illusztrálandó, ahogyan a megtakarításom az ő áldásos tevékenységének köszönhetően majd az egeket ostromolja.
Egy másik hasonló tanácsadó cég alkalmazottjának - amikor egy rajzolás iránt tehetséget nem mutató óvodás szintjén firkált ákombákommal illusztrálta verbális prezentációját - megjegyeztem, hogy legalább egy tabletet bedobhatnának ilyenkor. Egy-két előre gyártott, színes, esetleg animált ábrával szemléltethetnék, miként tennének gazdaggá, ha rájuk bíznám csekélyke pénzmagomat.
Vannak még bőven területei a pénzügyi világnak, ahol állni látszik az idő - miközben a sárgolyónk keleti országaiban megkezdődött e világ drasztikus átváltozása.
A pénzügyi szektorba a technológia felől érkező új vállalkozások - amelyeket röviden fintech cégeknek illik mostanság nevezni - a pénzügyi folyamatok és struktúrák legkülönbözőbb pontjain ütik föl a fejüket. Ezt talán beszivárgásnak nevezhetnénk, azonban figyelembe véve a jelenség intenzitását, sebességét és elterjedtségét, inkább elárasztásnak hívok.
Nem véletlenül meséltem el írásom elején, hogy milyen is volt az én legutóbbi találkozóm a pénzügyi szektor egyik képviselőjével. A fintech cégek ugyanis többnyire a legsebezhetőbb részén támadják az avítt szektort: új és üdítő felhasználói élményt kínálnak az ügyfeleknek.
Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a tradicionális struktúrába betagozódott pénzügyi intézmények innovációs szabadságfoka csekély. A velük szemben támasztott, tradicionálisnak mondható elvárások (biztonságosság, megbízhatóság), továbbá a szabályozások szigorú rendszere ugyanis valósággal leszedálják a szektorban működőket, arra kényszerítik őket, hogy ezerszer is meggondolják, mielőtt újítanának.
Úgy látom, hogy a fintech vállalatok egyelőre a pénzügyi folyamatok egyes elemeinek szolgáltatóiként tűnnek fel, és az igazi áttörés, a földindulásszerű változás akkor fog bekövetkezni, amikor megváltozik az egész architektúra (lásd példának okáért a blockchain adta lehetőségek kiaknázását).
Az elektronikus kereskedelem hajnalán - 20 évvel ezelőtt - tapasztaltam hasonló folyamatokat, amikor is megjelentek az új szolgáltatók, a tradicionális ellenfelek pedig csak néztek ki a fejükből, a szabályozásért felelősök meg kivártak. És mostanában arról vitatkoznak az Újvilágban, hogy a hagyományos kiskereskedelem jobblétre szenderül-e hamarosan, vagy van még néhány évtizede.