Huszonkét éves a VISZ, a magyar CIO-szövetség, amely megalakulásakor a vállalati, intézményi informatikusok vezetőit várta soraiba (jegyezzük meg: egy bizonyos éves informatikai költségvetési limitet meghaladó vállalatok és intézmények informatikai vezetőit). Az amerikai üzleti életben használatos elnevezéssel Chief Information Officer (magyarul: informatikai vezérigazgató-helyettes) pozícióról akkoriban csak azon kevesek hallottak hazánkban, akik otthonosan mozogtak az üzlet és a szakma nemzetközi köreiben.
Ráadásul a magyarországi vállalatok, intézmények menedzsmentjeiben, vezetőségében akkoriban a legritkább esetben vállalhatott szerepet az informatikai szervezet vezetője. Nem volt véletlen tehát, hogy amikor a szövetség alapításához gyűjtöttem az alapító atyákat, először a nemzetközi cégek itteni leányvállalatainál keresgéltem, ahol beszélték azt a nyelvet, amit én a Computerworld főszerkesztőjeként a fejlett üzleti és informatikai életet élő országokban tett utazásaim, céglátogatásaim, interjúim során elsajátítottam.
Sajnálattal állítom, hogy Magyarországon a szervezeti hierarchiákban a legmagasabb pozícióban lévő informatikusok jelentékeny hányada ma sem tagja a vezetőségnek (a "board"-nak). Az előző mondatban a jelentékeny szót kínomban alkalmaztam: nem találok és valószínűleg nincs is olyan kutatás, amely felmérné és elemezné a hazai szervezetek vezetőségeinek funkciók szerinti összetételét. A jelentékeny itt a szürke hétköznapokban gyűjtött tapasztalataimból fakadó sejtésemet hivatott hanyagul összefoglalni.
A mindent megváltoztató, felforgató új technológiák új kihívások elé állították és állítják az informatikusokat és az üzleti területeken tevékenykedőket egyaránt. A változások nem hagyják érintetlenül azokat a struktúrákat sem, amelyek az egyes érdekcsoportokat reprezentálják a civil világban. A VISZ hajóját irányító kapitány (Strausz György elnök) és tisztjei (az elnökség tagjai) a kapitányi hídon most irányváltoztatást határoztak el, mert úgy látják, gyökeresen megváltoztak a körülmények - és ezért kell újratervezni az utazás célját.
Idei kiírásában a VISZ már nem a korábbi években megszokott Az év CIO-ja díjra várta a pályázatokat, hanem Az év informatikai vezetője díjra. E változtatást minden bizonnyal hosszas beszélgetések és viták előzték meg. Úgy gondolom, hogy azok, akik a díj célcsoportjának a kibővítése mellett álltak ki, tehát amellett, hogy ne csupán a CIO-k indulhassanak a díjért, hanem a digitális átállásért, az innovációért, az adatvagyonért, a fejlesztésért stb. felelő informatikai vezetők is, azzal érveltek, hogy a CIO pozíciója változik, olykor több pozíció formájában él tovább.
És azok, akik esetleg ellenezhették a kiírás megreformálását, szerintem azzal argumentálhattak, hogy ezzel a szövetséget új irányba fordítják, átpozícionálják, ami a szövetség teljes megújításának szükségességét teheti elkerülhetetlenné. Úgy sejtem, azt is hangoztathatták a változtatás ellenzői, hogy most annak van itt az ideje, hogy a CIO-k tovább növeljék befolyásukat a vezetésben. Kilépve a szimpla infrastruktúra-üzemeltetői szerepből stratégává kell válniuk, és e minőségükben kell részt követelniük az üzletstratégiai döntések meghozatalából. E küldetésre úgy készülhetnek fel, hogy beletanulnak az üzletbe, elsajátítják az üzlet nyelvét, és a korábbinál sokkal intenzívebben követik az új technológiák fejlődését, értékelik a bennük rejlő lehetőségeket.
Megkezdte az irányváltás manőverét az informatikai vezetők szövetsége. A kapitány és tisztjei teljes létszámban a hídon, ahol nagy az izgalom. Időre van szükség ahhoz, hogy kiderüljön, milyen sikerrel jár a fordulat.