Mindjárt kezdjük az egyszerűbbik végén: azoknak, akik úgy döntenek, hogy felhőszolgáltatókkal végeztetik el a piszkos munkát, sok dolguk nincs. Mindössze annyi lehet, hogy vagy a szállítói előminősítés során győződnek meg arról, hogy a választott szolgáltató megfelel azoknak az elvárásoknak, amelyeknek a zöld jelzővel kitüntethetőnek illik megfelelnie, vagy pedig nagyvonalúan úgy döntenek, hogy ami a környezethez viszonyulást illeti, vakon megbíznak a szolgáltatóban.
Az úgynevezett zöld IT-vel kapcsolatosan még a neves piackutatók is megjegyzik, hogy a környezetbarát informatikai megközelítésben fontos szerepet játszik a jó érzés, amely azokat tölti el, akiknek sikerül zöldebbé tenniük az általuk felügyelt, irányított informatikai rendszereket. Van egy nem mellesleg sokkal materiálisabb motiváló tényező is, mégpedig a hatékonyságra törekvés, azaz az elmozdulás a kisebb üzemeltetési költségek felé, amelynek kellemes mellékhatásaként jelentkezik a kisebb energiafogyasztás, kisebb környezetterhelés.
Ha félretesszük a zöld IT iránti törekvés érzelmi mozgatórugóit, marad a pucér racionalitás, amelyből nem meglepő módon egyébként jó dolgok származhatnak. Az informatikai rendszerek környezeti hatásai közül elsőként az energiafogyasztásukat szokás felemlegetni, melyet számos módon lehet csökkenteni. Az egyik ilyen, a tervezés fázisában alkalmazandó fogás a helyes méretezés - ezt nem szokták sűrűn taglalni. E témában gyakran emlege-
tik viszont, hogy egy összetett feladatsort végrehajtó, változó erőforrás-igényű rendszer esetében a hatékonyság javításának egyik közismert módja a virtualizáció - ellentétben az egyes feladatokra külön-külön felépített rendszerek működtetésével.
Zöld rendszert zöld komponensek nélkül lehetetlen összeállítani, más szavakkal: az építőelemek kiválasztásakor ajánlatos figyelembe venni azok saját energiafogyasztását. A legkézenfekvőbb példa: a háttértárak kiválasztása esetén az SSD technológiára épülő tárak érthetően előnyt élveznek a merevlemezekkel szemben. Gyorsan jegyezzük meg, hogy a korszerűbb, zöldebb megoldások, komponensek árát többnyire meg kell fizetni.
Tapasztalataim szerint ritkán emlegetik, hogy energiapocsékoláshoz vezethet, ha a szoftver nincs jól megírva (bármelyik rétegben működik is), pedig a nem jól megtervezett és kódolt program pazarlóan bánhat az erőforrásokkal, ami felesleges energiafogyasztás-többlettel járhat.
A fentiekből, gondolom, kitűnik, hogy az informatikai rendszerek közvetlen zöldítésében kulcsszerep juthat az olyan architekteknek, akik nem csupán informatikai, hanem energiafogyasztási szempontból is átlátják a rendszereket. Szerintem azonban nem várható el, hogy egy átlagos képességű, amúgy bármennyire is jószándékú szakember látóköre szélesebb legyen az átlagosnál, ezért érdemes megfelelő külső segítséget bevonni az ilyen fejlesztésekbe.
Nem csak az energiafogyasztás csökkentésére tett erőfeszítések tartoznak a zöld IT fogalmába. A nyomtatók papír- és kellékfogyasztásának csökkentése, az elöregedett, elhasznált, hulladékká vált informatikai eszközök felelős elhelyezése, lokális megújuló energiaforrások alkalmazása, olyan informatikai megoldások bevezetése, amelyeknek köszönhetően a munkatársaknak kevesebbet kell utazniuk feladataik elvégzése érdekében - a zöld IT iránti igény úgy nő, ahogyan az IT beágyazódik a mindennapjainkba.