Hirdetés
. Hirdetés

Forró és hideg témák az informatikában

|

Kiszámíthatóság nélkül nincs tartós, megbízható működés. Amikor azonban a dolgok változnak, a hosszú távú stabilitás megőrzése érdekében nekünk is változtatnunk kell.

Hirdetés

Hatalmas teher alá került ugyan az informatikai szektor a pandémia miatt, ám az igazolta egy sor olyan infrastruktúra-fejlesztés létjogosultságát, amelyeket a trendekre odafigyelők már a világjárvány előtt megkezdtek. A felhő lett a pandémia legnagyobb nyertese, de az automatizálás is hatalmas lendületet kapott. Kiderül, hogy nagyon jól jártak, akik már a járványt megelőzően a robotizált folyamatirányításba (RPA) és a mesterséges intelligenciába (MI) ruháztak be.

Az informatikai fejlesztések azonban a járvány után sem nem állhatnak le, hiszen a világ folyamatosan változik, és csak azok a cégek maradhatnak versenyben, amelyek képesek a gyors alkalmazkodásra. Az IT-rendszerek zökkenőmentes működtetéséért felelő csapatok munkájukból fakadóan óvatosak, hiszen minden kísérletezés és változtatás a stabilitást veszélyezteti. Ám a túlzott óvatosság is kockázatokkal jár, hiszen aki későn vált, versenyhátrányba kerül. A jó időben meghozott jó döntések aranyat érnek, de ahhoz, hogy okosan tudjunk választani, tisztában kell lennünk azzal, melyek napjaink "legforróbb" trendjei, és melyek azok, amelyek letűnőben vannak.

Forró: multi-felhő

Régóta tudjuk, milyen kifizetődő a kódokat a szervertermekből a felhőbe áttelepíteni, és egy mások által karban tartott, általunk csupán kibérelt, rugalmasan változtatható kapacitású számítógépes arzenálra bízni számítási feladatainkat. A felhőparadigma jött, látott és győzött, és bár a biztonság kérdése továbbra is sokakat nyugtalanít, a felhőszolgáltatók mindent megtesznek azért, hogy eloszlassák ezeket az aggodalmakat, és a legkorszerűbb, leggazdaságosabb megoldások alkalmazásával garantálják adataink védelmét.

De ha a felhő jó ötlet, nem jobb, ha kettő, három, vagy akár még több van belőle? A többfajta környezet támogatása ugyan pluszmunkát ró a fejlesztőnkre, de ha ügyesen írják meg a kódot, elkerülhetjük, hogy túlságosan is hozzákötődjünk egyetlen szolgáltatóhoz. Ráadásul, ha szoftvereinket több felhőkörnyezetben futtatjuk, a felhőszolgáltatók tudását is tesztelhetjük, és kideríthetjük, melyik munka melyiküknél végeztethető el a legolcsóbban.

Hideg: dinamikus webhelyek

A web kezdetben statikus fájlokból állt. A webszerverek fogadták az URL-t, és visszaadtak egy mindenki számára azonos fájlt. Ezt az egyszerű mechanizmust azonban hamar lecserélték, ugyanis a fejlesztők rájöttek, hogy viszonylag egyszerűen befolyásolni tudják, mit lássanak az egyes felhasználók az általuk felkeresett címen. A különböző látogatók, akik már nem ugyanazt látták a felkeresett weboldalon, imádták ezt a fajta személyességet, és a hirdetők is örültek az újfajta targetálási lehetőségeknek. A folyamat eredményeként egyre fejlettebb keretrendszerek készültek, hogy segítsék az oldalak testre szabását.

Lassanként azonban kiderült, hogy a sokféle lehetőség ellenére a legtöbb webhely előbb-utóbb szinte mindenki számára ugyanúgy néz ki, és felmerült a kérdés, megéri-e az intelligens szerverlogika kialakítására fordított hatalmas munka és szoftverapparátus? A gondolkodási folyamat eredménye az lett, hogy az intelligencia inkább a hálózatok peremére (edge) került át.

Manapság a legújabb webfejlesztő eszközök már úgy működnek, hogy fogják a webhelyünket, és leképezik egy statikus webhely-mappába, így a dinamikus tartalomkezelő rendszerek rugalmasságát a statikus fájlok sebességével ötvözhetjük. Az eredmény nem teljesen statikus, mert egy kis JavaScripttel kitölthetjük a lyukakat, vagy AJAX hívások segítségével egyéni adatokat is begyűjthetünk - vagyis a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad.

Forró: menedzselt blokklánc

Az eredeti Bitcoin-vízió egy decentralizált gazdaságról szól, amelyben nincsenek erőközpontok és erőhierarchia. A dolognak azonban súlyos ára van, ugyanis a Bitcoin egy folyamatosan éleződő matematikai versenyfutásra épül, ami valósággal falja az energiát. Az újabb blokkláncok olyan alternatívákat keresnek, amelyek nem emésztenek fel annyi elektromos áramot pusztán azért, hogy egy újabb sort illesszenek be egy adatbázisba.

Sokféle megoldási lehetőségen gondolkodnak, az egyik legolcsóbb technika az lehet, ha a széleskörű verseny helyett egy csapat "menedzsert" választunk, akiknek konszenzusra kell törekedniük. Vagyis az elosztottság megmarad, de csak a kiválasztottak körére korlátozódik, akiknek egyetértésre kell jutniuk a megosztott főkönyv tranzakcióinak valódiságát illetően.

Ez a technika takarékosabb a korábbinál, és jól szolgálja azon nagyvállalatok érdekeit, amelyek blokkláncot akarnak üzleti működésükbe építeni.

Hideg: energiapocsékolás

Nem csak a legális Bitcoin-bányászok lélegzete akad el a brutális villanyszámláktól: az adatközpontok üzemeltetői is megtapasztalják, milyen sokba kerül manapság a fejlett folyamatok kiszolgálása. Mindenki a fogyasztást figyeli, a terabájtos RAM-okkal felszerelt villámgyors szerverektől a legapróbb IoT-érzékelőig mindenütt fontos ez a szempont, és ma már a működés során keletkező hulladékhő se veszhet kárba, hiszen jól hasznosítható például az épületek fűtésére.

Forró: szerver nélküli megoldások

Korábban arra törekedtek a fejlesztők, hogy teljes mértékig uralják a környezetet, amelyben kódjuk fut, mert így tudták száz százalékig garantálni a program megbízhatóságát. Sok fájdalmas lecke árán megtanulták, hogy az inkonzisztencia milyen veszélyes a működésre, ezért sokáig arra törekedtek, hogy a legalsó vezérlési szintig beássák magukat a rendszerekbe.

A kódok ilyenfajta túlbiztosítása azonban pazarló és rontja a hatékonyságot is. Az új, szerver nélküli megoldások segítenek megszabadulni a feleslegtől. A fejlesztőknek most már csupán annyi a dolguk, hogy létrehozzanak egy egyszerű felületet, amely szükség esetén betölti a kódot: ez a technika ideális olyan munkák esetén, amelyek csak időnként futnak (ilyen lehet például egy háttérfolyamat vagy egy nem túl nagy forgalmú webhely). Így megtakarítható, hogy az operációs rendszer teljes másolatával ott tanyázzanak a szerveren, és ne csináljanak semmit.

A szerver nélküli paradigma azt is megkönnyíti, hogy a hálózat peremére telepítsük ki a számítási munkákat. A Cloudflare, az AWS és társaik olyan kompromisszumos megoldással próbálkoznak, hogy a szerver nélküli kód kis részeit a felhasználókhoz közeli szerverekre vigyék ki - így csökken a késleltetési idő, és kevesebb adatcsomagot kell nagy távolságokba utaztatni.

Forró: etikus, zöld mesterséges intelligencia

Az emberi és biológiai környezet kíméletlen kizsákmányolásának tilalma egyre több iparágban és szakterületen alapkövetelmény, és természetesen nem kivétel ez alól az MI sem. A gond csak az, hogy az "etikusságot" az MI esetében elég nehéz definiálni, és még nehezebb megvalósítani. A "zöldség" már könnyebben megragadható, legalábbis ami az energiafogyasztást illeti, hiszen ez viszonylag pontosan mérhető.

Az elmúlt években a gépi tanulás és a mesterséges intelligencia fejlődését a feldolgozott és megemésztett adat mennyiségének irtózatos növekedése jelezte. De minél több számítást végez egy rendszer, annál több áramot fogyaszt, és sok cég ma már kezdi megkérdőjelezni, hogy valóban szükség van-e a hatalmas karbonlábnyomú algoritmusokra. Ez a tendencia arra ösztönzi az MI-fejlesztőket, hogy olyan kompromisszumos megoldásokat keressenek, amelyek ugyan nem "maxolják ki" a lehetőségeket, de olyan eredményt adnak, amely megfelel a célnak, és közben nem tornásszák az egekbe a villanyszámlát.

Hideg: vakon hinni a partnerekben

Nem csak a felhőszolgáltatók építenek le fizető fogyasztókat: a Google új szakszervezete is bejelentette, hogy beleszólást akar az ügyfelek megválasztásába. Korábban szemernyi kétségünk sem lehetett afelől, hogy a szükséges erőforrások bármikor a rendelkezésünkre állnak - ma már távolról sem lehetünk ebben olyan biztosak. Van felhőcég, amely szerződésének egyik záradékában kiköti, hogy letilthatja "az alacsony értékű e-mailek" elküldését. Vagyis ma már semmiben sem lehetünk biztosak: a feltétel nélküli bizalom a múlté. A hosszú távú kapcsolatokhoz olyan megállapodásokra van szükség, amelyek tisztáznak minden apró részletet, és minimálisra csökkentik a szerződő felek mozgásterét.

Forró: zéró bizalom

Sok év telt el azóta, hogy az Intel legendás vezetője, Andrew S. Grove (eredeti nevén: Gróf András István) megírta a Csak a paranoidok maradnak fenn (Only the Paranoid Survive) című könyvét, de az üzenet végre eljutott a kiberbiztonsági szakemberekhez, akik azt a lehetetlen küldetést kapták, hogy megvédjék vállalatuk titkait a távmunkára átállt működési környezetben.

Az új paradigma azon a felismerésen alapul, hogy nem létezik többé biztonságos hely. A legártalmatlanabbnak tűnő laptopról, sőt akár még a vezérigazgató asztalán trónoló PC-ről is azt kell feltételeznünk, hogy potenciális veszélyforrás. Vagyis nem bízhatunk senkiben: miután egy adatcsomag elhagyta a gépet, titkosítani kell, és a legszigorúbban ellenőrizni minden létező jogosultságot.

 

Cikkünk a Computerworld 2021/7. számában, április 14-én jelent meg

Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.computertrends.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.