Vélemény

Olvasom, hogy míg tavaly már július 29-én elhasználtuk a Föld egy év alatt megújuló erőforrásait, azaz attól kezdve hitelben fogyasztottuk azokat, idén nyertünk három hetet, és az ominózus nap, a koronavírusnak köszönhetően, 2020-ban csak augusztus 22-én jön el. Elsőre talán jól hangzik, de cselekvési terv nélkül semmire sem megyünk vele, mert a megszorítások enyhítésével máris megfordult a folyamat.

Nem szívesen lettem volna rendszergazda, vállalati informatikus vagy CIO az elmúlt hetekben. A következő időszaktól pedig a pályázatfigyelőket mentsék meg az égiek! Felfordult életünk fő jellemzője - a szorongás mellett -, hogy rengeteg a tennivaló, állandósult a pörgés. De a tánc csak most kezdődik.

Még éppen csak kezd ellaposodni a görbe egyes járványtól sújtott országokban, még ömlenek a hírek arról, mire kell vigyázniuk a családi vállalkozástól kezdve a multikig az otthonról dolgozóknak, de nagyon sokan már azt várják, hogy végre közhírré tétessen: a veszély, legalábbis átmenetileg, elmúlt, lehet menni fagylaltozni.

Bajba sodorta a startupokat a koronavírus-járvány, derül ki egy friss nemzetközi felmérésből: egyre-másra vonják meg tőlük az apanázst a kockázati befektetők és a tulajdonosok, így már a létszám- és költségcsökkentés sem segít. Hatalmas összegekre és rengeteg mentorra, tanácsadóra lesz szükség ahhoz, hogy kikapaszkodhassanak az örvényből.

Járványos fertőzés vagy természeti katasztrófa idején jobb, ha az informatikai csapat a szokásos helyét elhagyva otthonról vagy más biztonságos helyről dolgozik, amíg a helyzet nem normalizálódik. Ilyenkor mutatkozik meg igazán, kik a jó vezetők és a jó csapattagok.

Ma még felbecsülni sem lehet a fél világgazdaságot megbénító járvány okozta károkat. Legkevésbé azoknál a cégeknél aggódnak, amelyeknél lehetőség van távmunkában dolgozni. Gyerekeink életét is felforgatja a home office: a kicsiknek meg kell érteniük a szülők szabta napirendet, a karanténba zárt tinédzserek közös élménye pedig egy életre meghatározóvá válhat; ők lesznek a karantinik.

Nem vagyunk egyformák. Van, aki tud a munkájára koncentrálni akkor is, ha sürögnek-forognak, zajonganak körülötte, és van, aki csak teljes nyugalomban, csöndben képes összpontosítani. Az utóbbiak már réges-régen a távmunka, a home office őszinte hívei.

Az Accenture tanulmányának címét megpillantva (We, The Post-Digital People) egy verssor rémlett fel: Aranytól az Ember lenni mindég, minden körülményben. Verselemzés helyett legyen elég annyi, hogy a digitális sodrás közepette is megállnak maradandó igazságok.

Szorgos olvasója lettem mostanában a koronavírussal kapcsolatos híreknek. Nem elsősorban a járvány halálossága miatt - bár hiszem, hogy minden ember egyszeri és megismételhetetlen, s így aki egy életet megment, egész világot ment meg -, hanem máris látható és még megjósolhatatlannak tűnő globális hatásai miatt.

Módomban volt a minap röpke néhány percre betekinteni egy másik média működésébe. A portál gazdája valamilyen hivatali folyosón üldögélve várt ügyei intézésére, amikor a közösségi háló csetablakában utolértem. A mobilján cseteltünk, kértem a megjelentekhez kiegészítést. Tíz-tizenöt perc múltán a laptopján javított írás az én képernyőmön is frissült, immár bővítve és pontosítva. A nyomtatott lapok ennél lassabb tempót diktálnak.