Vélemény

Messziről induló gondolatmenettel fogom fárasztani olvasóimat, hogy eljussak a toleranciától a krízishelyzetből eredő stresszig és nyomásig, majd vissza a toleranciához.

Néha úgy éreztem az elmúlt hetekben, hogy trendkutatókkal és nagy tudású tanácsadókkal egy időben, egy húron pendülve igyekszem kibogozni, persze egyszemélyes módon, olvasmányaim alapján, milyen jövőbe katapultálja magát az emberiség az utóbbi bő hat hónap koronás kataklizmája után.

Olvasom, hogy míg tavaly már július 29-én elhasználtuk a Föld egy év alatt megújuló erőforrásait, azaz attól kezdve hitelben fogyasztottuk azokat, idén nyertünk három hetet, és az ominózus nap, a koronavírusnak köszönhetően, 2020-ban csak augusztus 22-én jön el. Elsőre talán jól hangzik, de cselekvési terv nélkül semmire sem megyünk vele, mert a megszorítások enyhítésével máris megfordult a folyamat.

Nem szívesen lettem volna rendszergazda, vállalati informatikus vagy CIO az elmúlt hetekben. A következő időszaktól pedig a pályázatfigyelőket mentsék meg az égiek! Felfordult életünk fő jellemzője - a szorongás mellett -, hogy rengeteg a tennivaló, állandósult a pörgés. De a tánc csak most kezdődik.

Még éppen csak kezd ellaposodni a görbe egyes járványtól sújtott országokban, még ömlenek a hírek arról, mire kell vigyázniuk a családi vállalkozástól kezdve a multikig az otthonról dolgozóknak, de nagyon sokan már azt várják, hogy végre közhírré tétessen: a veszély, legalábbis átmenetileg, elmúlt, lehet menni fagylaltozni.

Bajba sodorta a startupokat a koronavírus-járvány, derül ki egy friss nemzetközi felmérésből: egyre-másra vonják meg tőlük az apanázst a kockázati befektetők és a tulajdonosok, így már a létszám- és költségcsökkentés sem segít. Hatalmas összegekre és rengeteg mentorra, tanácsadóra lesz szükség ahhoz, hogy kikapaszkodhassanak az örvényből.

Járványos fertőzés vagy természeti katasztrófa idején jobb, ha az informatikai csapat a szokásos helyét elhagyva otthonról vagy más biztonságos helyről dolgozik, amíg a helyzet nem normalizálódik. Ilyenkor mutatkozik meg igazán, kik a jó vezetők és a jó csapattagok.

Ma még felbecsülni sem lehet a fél világgazdaságot megbénító járvány okozta károkat. Legkevésbé azoknál a cégeknél aggódnak, amelyeknél lehetőség van távmunkában dolgozni. Gyerekeink életét is felforgatja a home office: a kicsiknek meg kell érteniük a szülők szabta napirendet, a karanténba zárt tinédzserek közös élménye pedig egy életre meghatározóvá válhat; ők lesznek a karantinik.

Nem vagyunk egyformák. Van, aki tud a munkájára koncentrálni akkor is, ha sürögnek-forognak, zajonganak körülötte, és van, aki csak teljes nyugalomban, csöndben képes összpontosítani. Az utóbbiak már réges-régen a távmunka, a home office őszinte hívei.

Az Accenture tanulmányának címét megpillantva (We, The Post-Digital People) egy verssor rémlett fel: Aranytól az Ember lenni mindég, minden körülményben. Verselemzés helyett legyen elég annyi, hogy a digitális sodrás közepette is megállnak maradandó igazságok.