Előrebocsátom: nem tudom megmondani, hogy pontosan miért is indult végül 17 óra tájban az a gép, amelynek 13 óra 25 perckor kellett volna elstartolnia Ferihegy betonjáról, viszont az összegyűjtött információszilánkokból összeraktam egy érdekes történetet.
Július 28-át írtunk, szombatot, amikor nyaralásra igyekvők és nyaralásból hazatérők lepték el a magyar repülőteret, s e napon, helyesebben előtte, pénteken Bajorországban éppen elkezdődött az igazi nyár, véget ért a tanév, és a bajorok tömegei indultak neki a világnak.
A müncheni légikikötőben tavaly 44,5 millió utas fordult meg. Tételezzük fel, hogy ebből mondjuk, 22 milliónyian voltak, akiknek át kellett jutniuk a biztonsági vizsgálaton abba a zónába, ahonnan közvetlenül, minden további vizsgálat nélkül léphetnek a repülőgépek fedélzetére - tehát átlagosan napi 60 ezer embert kellett átvizsgálni. Mintha Veszprém összes lakosát naponta egyszer át kellene engedni a szigorú beléptetési folyamaton.
Forrás: Munich Airport
Július 28-án a Reuters azt jelentette, hogy 6 óra 47 perckor lezárták a müncheniek a kettes számot viselő terminált, a zárlatot pedig 11 óra 44 perckor oldották fel. Hozzávetőlegesen 200 járatot töröltek, a légi forgalom délután 2 órakor indult újra, de még másnap is adott ki olyan nyilatkozatot a reptér, hogy az utasoknak jóval az indulás előtt erősen javallott tájékozódniuk a járatukkal kapcsolatos legfrissebb információkról.
Arra a kérdésre, hogy pontosan miért is döntött úgy a szövetségi rendőrség, hogy lezárja a kettes terminált, nem találni a biztos választ a világhálón. Annyi kihámozható a hírekből, hogy egy személy, mégpedig egy nő úgy jutott át a biztonsági ellenőrzésen (egyesek szerint az útlevélvizsgálaton is), és érkezett meg abba a bizonyos zónába, ahonnan közvetlenül felszállhatott egy repülőgépre, hogy nem esett át vizsgálaton.
Nagy a hallgatás ezzel az incidenssel kapcsolatban, amiből a magamfajta elemző arra merészel következtetni, hogy netán lyukasnak bizonyult a védelmi rendszer, a nő, akarva vagy akaratlanul, talált egy módot, amellyel végül meghekkelte. Az is felmerült bennem, amit leírni nincs nagy kedvem, de nem tudom nem megtenni, hogy a jelenlegi technológiai szinten és e hatalmas utasforgalomban ilyesmi előfordulása nem zárható ki.
Nem zárójelek között jegyzem meg, hogy 2010 januárjában a müncheni reptér kettes termináljában (hm...) egy férfi elszaladt a biztonsági vizsgálat helyétől. Megesik az ilyesmi az emberrel, amikor késésben van, és alig várja, hogy kibukkanjon az átvilágító gépből a csomagja, és már kapja is a vállára, rohan lélekszakadva a gépéhez.
Csakhogy nyolc éve egy speciális szenzor robbanóanyagra utaló jeleket érzékelt a férfi laptopján, és ezért három és fél órán keresztül próbálták megtalálni a sietős férfit (leállt a reptér, lásd fentebb), de nem jártak sikerrel. Később a rendőrség illetékese azzal a feltételezéssel élt, hogy a férfinél lévő laptopon olyan illatosító anyag lehetett (például parfüm), amely beindította a robbanóanyag veszélyét jelző riasztást. És egyébként is: lehet, hogy a férfi nem azért szaladt el, mert menekült, hanem azért, mert sietett a gépéhez, és észre sem vette a vészjelzést.
A repülőterek minden négyzetcentijét kamerarendszerekkel figyelik meg, egymásba érnek a biztonsági emberek, a beléptetés és a vizsgálat processzusát - gondolom - folyamatosan finomítják, a személyzetet állandóan képezik. Bizonyos vagyok abban, hogy olyan védelmi architektúra lesz képes a reptéri és a hasonlóan nagy tömegforgalom hatékony megfigyelésére, amely speciális kameráival és rendszereivel minden egyes embert nyomon követ a reptérre belépéstől addig, amíg be nem száll a gépbe.
#smartcam #IoT #bigdata #AI #fuckGDPR