A történet úgy kezdődött, mint sok más hasonló az informatika világában. Pár munkatárs kiszáll a hatalmasra hízott anyavállalatból, hogy egy kicsi, de hatékonynak és újítónak szánt vetélytársat megalkotva egykori munkaadójának babérjaira törjön. Ez esetben a Google volt alkalmazottairól van szó, akik az internetes mammutcégtől való kilépésüket követően bejelentették, és elindították Cuil nevű keresőszolgáltatásukat.
A vállalkozás alapítója egy kaliforniai házaspár, mégpedig Anna Patterson, aki négy évig a Google indexelési és automatikus hirdetéscsatolási eljárásain dolgozott, és férje, Tom Costello, akinek IBM-es kutatási múltja van, valamint egy tanszéke a Stanford Egyetemen. Hozzájuk szegődött még jó pár volt google-ista, például Russel Power, de más keresőktől is szereztek szakembereket, így az AltaVista - és ezen belül a BabelFish fordító szolgáltatás - egyik atyját, Louis Moniert.
A Cuilt óriási önbizalommal indították útjára: nyilatkozataik szerint a Google által indexelt 40 milliárd weboldal helyett 120 milliárd tartalmában keres, és újszerű találati felülete megkönnyíti a meglelt oldalak közül a valóban általunk keresett cél kiválasztását. Ez a megjelenítés egyébként valóban teljesen más, mint amit az eddigi keresőkben láthattunk, és bár mindenképpen innovatív, azért "szokni kell". A két hasábba rendezett találatok mellett egy jellemző kép előnézetét is megjeleníti, valamint egy plusz jobb oldali hasábban extra tartalmak is felbukkannak: a keresésünk témájához kapcsolódó hírek, cikkek és információs oldalak.
A kezdeti lelkesedés után azonban a Cuil hibáira is szép sorban fény derül.
Félreindexelés és az akadékoskodó írek - a cikk folytatása
