A redmondi szoftverbirodalom új irodai zászlóshajója már régóta feltűnt az elemzők és tesztelők horizontján. A fejlesztés hosszú időszaka lezárult, a termék honosítása is elkészült. Mi ezúttal a gyártásra érett magyar változat példányait vetettük alá újabb nyúzópróbának, hogy összefoglalhassuk az újdonságokat, és persze megkeressük a választ az örök kérdésre: Megéri-e váltani?
Tapasztalt, veterán Office-felhasználók jól tudják, hogy ez a programcsomag hosszú évek óta folyamatosan formálódik, változik. A kezdetben csupán néhány alkalmazásból álló készlet az idők során népes családdá terebélyesedett, majd egyre összetettebb rendszerré hízott, hogy aztán mára már bonyolult irodai-üzleti megoldások gerincévé kovácsolódjon. Nem utolsósorban ez az oka annak is, hogy a Microsoft Office-t az utóbbi időkben sok otthoni felhasználó kezdte bonyolult és költséges monstrumnak érezni. Épp ezért az Office 2007 elemzése során is fontos felmérni, hogy szolgáltatásai milyen előnyöket is nyújtanak a felhasználók számára.
Új utakon
Az Office fejlesztése folyamán felmerülő legnehezebb kérdés valószínűleg a „Merre tovább?" volt. Nos, erre Redmondban minden korábbinál markánsabb irányvonalak megrajzolásával igyekeztek választ adni. A tágabb értelemben vett Office családot asztali és kiszolgálóoldali termékcsoportokra osztották, amelyeket erőteljesen átrendeztek, a klasszikus programokat számos új szolgáltatással ruházták fel, a legismertebb programoknál pedig bevezették a Microsoft eddigi legmerészebb felhasználói felületét.
Az aktuális nézet nagyítása/kicsinyítése már a csúszkával is elvégezhető
Nemcsak megújított régi, hanem vadonatúj programok is dukálnak az új kiadáshoz: a Microsoft bő egy éve vásárolta fel a Groove Networks nevű céget, amelynek fő terméke - az irodai közös csoportmunkához virtuális munkaterületeket létrehozó és menedzselő Groove Virtual Office - már új néven és Microsoft-színekben erősíti a csapatot. Újdonságszámba megy a SharePoint Designer is, amely a korábbi FrontPage webszerkesztő helyébe lép, és nevében is utal a vállalati (intranetes) megoldásokhoz fűződő szoros kapcsolatára.
Már a PhotoDraw megszüntetése óta adós a kreatív munkákhoz szánt programokkal a Microsoft, de ez a helyzet is hamarosan változni fog: lapzártánkkor már finisébe fordult a vadonatúj Expression programcsalád fejlesztése. Ennek tagjai (Design, Blend, Web és Media) az ígéretek szerint a vektoros és bitképes rajzolástól a látványelemekben bővelkedő webes fejlesztéseken át a médiakezelésig mindenféle alkotói feladathoz új és erőteljes eszközöket nyújtanak majd.
A paradigmaváltó Szalag
Az Office 2007 már csomagolásában is elszakad a hagyományoktól, és csatlakozik az új trendekhez: a Vistához hasonlóan az irodai programcsomag is könnyen nyitható, barátságosan ívelt vonalvezetésű, tetszetős küllemű dobozt - tulajdonképpen egy masszív kivitelű, kibillenthető tokot - kapott. Ám az igazi újdonságok „odabent" várnak!
A menük és eszköztárak helyét átvette a látványos Szalag
A Microsoft a felhasználói felületek terén eddig is számos innovációval büszkélkedhetett. A korábbi évek programjainak kezelése szinte minden alkalommal hozott valamilyen újdonságot, amelyeket aztán a versenytársak is átvettek, ezáltal is segítve az ötletes megoldások széles körű elterjedését és szabványosodását. Így formálódtak ki az idők során fokozatosan a mára megszokott menüelrendezések, eszköztárak, munkaablakok és egyéb kezelőelemek.
A fejlődés fokozatossága egyben konzisztenciát és folyamatosságot is jelentett: az újabb programok felületének felépítése igencsak hasonlított az előző változatokéhoz, vissza egészen az ősidők DOS-os és korai windowsos megoldásaiig. Ezáltal a korábbi verziókat ismerő felhasználók az újabbakkal is könnyen elboldogultak - legalábbis mostanáig. A programok folyamatosan bővített szolgáltatásai, lehetőségei egyre csak hizlalták a parancskészletet, amit a gyakorlatilag évek óta változatlan menü-eszköztár-párbeszédablak struktúrába kellett begyömöszölni. A legelső és a legutóbbi (2003-as) Word példája jól mutatja mindezt: az eredeti, mintegy 100 parancs 1500-ra gyarapodott, és ezzel párhuzamosan, statisztikailag kimutathatóan csökkent e parancsok felhasználási aránya. Az Office által képviselt hatalmas potenciál jelentős része a legtöbb felhasználó számára túl szövevényes menü- és parancsdzsungel mélyére került. Mivel még a hozzáértőbb felhasználók is csak nehezen tudták előbányászni a szükséges funkciókat, a programok igazi ereje kiaknázatlan maradt, és az is nyilvánvalóvá vált, hogy a korábbi felületek tuningolásával a hatékonyság már nem növelhető a kellő mértékben.
Ha széltében nem elég a hely, a Szalag átcsoportosítja a szakaszok tartalmát. Ha így sem fér el, görgetőnyilakat jelenít meg a végein
Mindezek okán a Microsoft, megtartva a munkafelület szabadon hagyásának alapvető elvét, rászánta magát a mindig izgalmas paradigmaváltásra: szakítva saját hagyományaival, kiselejtezte a túlbonyolított menüket és az eszköztárakat, a felszabaduló üres helyre pedig új fogalmat illesztett be: a Szalagot.
E megoldás alapkoncepciója a dokumentumon végzett munka egyes fázisaira épül. A korábbi Fájl, Szerkesztés stb. menük helyett például a Word esetében a Beszúrás, Lap elrendezése, Hivatkozás, Levelezés, Korrektúra stb. megnevezéseket találjuk. Ezek a ma még ismeretlenül csengő nevek azonban már nem menüket, hanem tematikus kartotékfüleket fednek, amelyekre kattintva a hozzájuk tartozó, csoportosított lehetőségek válnak hozzáférhetővé az alattuk húzódó szalagsávban. Van egy Kezdőlap nevű fül is: ennek szalagján a leggyakoribb, legfontosabb műveletekhez (kivágás/másolás-beillesztés, betű- és bekezdésformázás, stílusok, keresés és csere) férhetünk hozzá.
Az gomb lenyomására a Szalagon megjelennek a fülek gyorsbillentyűi
Egyes speciális objektumok (táblázatok, rajzok stb.) aktiválása esetén új szalagfül jelenik meg az adott lehetőségekkel, és ha már nincs rá szükség, eltűnik. Amennyiben az objektumhoz több alkalmi fül is tartozik, gyűjtőnév címkét kapnak, amely az ablak címkesorába nyúlik fel. Az egyes csoportokból hatalmas és látványos galériákat nyithatunk le, bennük a különféle kész megoldásokkal, amelyeken az egérrel pásztázva „élő előnézetet" kapunk: a dokumentum vagy az abban kijelölt objektum az egérmutató alatt levő minta szerint változik. Így sokkal könnyebb kiválasztani a nekünk tetsző megoldást, amit egyetlen kattintással véglegesíthetünk, ahelyett, hogy paraméterek beállításaival bíbelődnénk újra meg újra. Természetesen továbbra is van mód egyéni beállításokra.
Érdekessége a Szalagnak, hogy a programablak vízszintes átméretezésétől függően beosztja a rendelkezésre álló helyet. Ha a barátságos, nagy ikonok már nem férnek el egymás mellett, átrendezi őket egymás alá, kisebb méretben. Csak legvégső esetben (ha már az ablak egészen keskeny) kapcsolja be a jobbra/balra görgetéshez szükséges gombokat. A tetszetős látványhoz tehát nem árt a nagy, legalább 1152×864 pixeles képernyőn alkalmazott teljes méret.
A Szalag használata először furcsa, de igen hamar megszokható, és csak munka közben tűnik fel, hogy szinte nem is dolgozunk sem menükkel, sem párbeszédablakokkal. Az új felület elvi és gyakorlati szempontból is jelentős ugrást képvisel: kezdő felhasználók esetében radikálisan csökkentheti a betanuláshoz szükséges időt, a régi Office-ról átnyergelők pedig könnyebb, gyorsabb, hatékonyabb munkára és látványosabb eredményekre számíthatnak.
A párbeszédablakok nem tűntek el végleg – ha szükség van rájuk, akkor a szalagszakaszok sarkára kattintva csalogathatók elő
A tapasztalt felhasználók a Szalag megoldásaiban valószínűleg felismerik a valamikori Office-kezelőfelületek egyes elemeit, így például az eszköztárak „szétszabdalt" darabjait, a munkaablakokat vagy a korábban menük aljára elásott egzotikus parancsokat. Akik ismerik a sok tekintetben korát megelőző Microsoft PhotoDraw-t, sok elvi és formai hasonlóságot fedezhetnek fel annak tematikus eszközmenüi és a Szalag között.
A felület radikális átgyúrásának persze akadnak árnyoldalai is; nem minden megoldás nyeri el mindenki tetszését. A gyakorlottabb felhasználók számára zavaró lehet például az eszköztárak totális eltörlése: mivel nincsenek eszköztárak, nincs mit testre szabni, letépni, kezünk (egerünk) ügyébe téve „lebegtetni". A Szalaghoz felnyúlni sok esetben fárasztóbb is. Ám ennél bosszantóbb, hogy az egyelőre nem alakítható a kedvünkre: nem definiálhatunk saját fület, a meglévő szalagok csoportjait sem rendezhetjük át, és nem is téphetünk le róla eszközöket. Az egyetlen, csak fix helyekre pozicionálható Gyorselérési eszköztár (lásd később) ebből a szempontból sovány pótlék. Az Office 2007 programozhatósága viszont talán erre is megoldást jelent a jövőben.
Szintén összezavarhatja a régebbi felhasználókat, hogy az új Beállítás párbeszédablak elvetette a korábbi kartotékfüles kialakítást, és egy szerkezetében egyszerűbb formához tért vissza. Ennek következtében egyes részeiben (különösen a Speciális nevűben) a rengeteg beállítási lehetőséget csak nehezen tartják kordában a szürke címsávok, ráadásul a grafikák és ikonok nélküli, sok görgetnivaló olykor a profik türelmét is próbára tudja tenni. Szerencsére az itt végzett beállítások nem tartoznak a mindennapi feladatok közé, elég egyszer elvégezni őket: amikor birtokba vesszük új irodánkat.
Csillogó új (ját)ékszerek
Az új Office-felület színében és formai jellegzetességeiben is élesen elüt a korábbiaktól: az üvegszerű effektussal csillanó gombok, a hasonló kialakítású, felső sarkain lekerekített ablakkeret, az egér közelségére megélénkülő görgetősávok eleganciájukkal is kiemelik e csomagot a többi készlet közül. Az Office többféle színsémával érkezik: választhatunk az alapértelmezett halványkék, az elegáns ezüst és a Vista színvilágát idéző, trendi fekete között. Bár nem túl lényeges momentum, mégis kár, hogy hiányzik az egyéni színséma beállításának olyasféle lehetősége, mint amilyet például a Windows Media Player kínál.
Ha kívánjuk, a Gyorselérési eszköztár áthelyezhető a Szalag alá, ahol jobban kézre esik, és nem zavar bele az ablak címsorába
Érdekesség, hogy míg a Windows 95 idején az ablakok címkeszövege balra igazítva jelent meg (szemben a régebbi Windowsok középre igazításával), az Office 2007 ismét középre helyezi a címke szövegét, feltünteti benne a fájl tulajdonságaihoz kötődő üzemmódot is, és az alkalmazás nevét eltérő színnel írja, a jobb tájékozódás érdekében.
A párbeszédablakok sem tűntek el végleg; sok galéria jobb alsó sarkában kis szimbólum szerénykedik, amellyel az oda tartozó párbeszédablak nyitható meg. Megújult a jobb gombos helyzetfüggő menü is: a menü felett most már az új Minipult is megjelenik, amelyből a fontosabb formázási eszközök érhetők el, beleértve a betűtípus és méret megadását. Ha van kijelölt rész a dokumentumban, akkor az egérrel rámozogva, a jobb gomb használata nélkül is felbukkan.
A Gyorselérési eszköztár testreszabásával arra akár az összes létező parancsot ráhelyezhetjük
A felület érdekes újítása a bal felső sarokban kerekedő jókora Office gomb is, amely mintegy ikertestvére a Windows Start gombjának (az új Windows, a Vista Start gombja szintén kerek, és csak a Windows-logót mutatja). Rákattintva az Office menü panel nyílik le, amely felépítésében is erősen a Vista Start menüjére hajaz. Itt kaptak helyet az állományműveletek, amelyek között új eljárásokat is találunk a dokumentum utolsó simításaihoz (úgymint: digitális aláírás, nemkívánatos metaadatok eltávolítása, hozzáférés szabályozása stb.), az elektronikus úton való továbbításhoz, illetve a közzétételhez.
A panel jobb alsó sarkában leljük az alkalmazás beállításainak gombját (amely régen hagyományosan az Eszközök menü legutolsó parancsa volt), valamint a programból való kilépését is. A beállítások között újdonság a Források rész, amelyből a programfrissítéseket, az aktiválást, a regisztrációt és a diagnosztikát érhetjük el, és ugyanide került az alkalmazás Névjegye is.
Az Állapotsor információi egyben gombok is, amelyekre kattintva a kapcsolódó párbeszédablakok jeleníthetők meg
Számos további apró változtatást tartalmaz az új felület. Ezek közül kiemelendő a nagyítás és a nézet gyors szabályozásához szükséges eszközök jobb alsó sarokba való csoportosítása. A nagyítást most már nemcsak számszerűen megadva, hanem jóval egyszerűbben, egy csúszka segítségével is szabályozhatjuk. Megújult az állapotsor is: jobb gombbal rákattintva magunk állíthatjuk be, milyen információkat kívánunk rajta megjeleníttetni, és ezek mindegyike egyben vezérlőgombként is szolgál az adott funkcióhoz.
Ugyancsak újdonság a Gyorselérési eszköztár nevű sáv: ez alapállapotban az Office gombtól jobbra található, és a főbb műveletek (Mentés, Visszavonás stb.) gombjait tartalmazza, de tetszés szerint hozzáadhatjuk bármely parancs, illetve galéria gombját. Ha túlságosan hosszúra nyúlik, át is helyezhetjük a Szalag alá, ahol egyébként kényelmesebben is kezelhető. Praktikus segítség a gyorsbillentyűk kedvelőknek, hogy az billentyű lenyomására a felületen megjelennek az egyes szalagok, csoportok, galériák billentyűkódjai. A már korábban bevált eszköztippek szintén modernizálódtak: már nem egysoros sárga csíkok, hanem jókora, sokszor grafikával is támogatott, részletes leírások.
Az Állapotsor információi egyben gombok is, amelyekre kattintva a kapcsolódó párbeszédablakok jeleníthetők meg
A régebbi Detect and Repair funkciót és az Office rendszer stabilitását egy külön új segédprogram, az Office Diagnosztika biztosítja. Kívánságra ellenőrzi a telepített Office-összetevők sértetlenségét, gépünk merevlemezét és memóriáját, megvizsgálja hogy nincs-e kompatibilitási kockázat (például egymás mellé telepített régi és új Office esetén), illetve a már feltárt hibákhoz javításokat keres a neten.
Nem kerülte el a változás a Súgót sem: letisztultabb és kényelmesebben kezelhető ablakot kapott. Az előd verziók Súgója a képernyő jobb szélére préselt, függőleges, keskeny elrendezés és a fő programablak összenyomása miatt meglehetősen népszerűtlen volt. A mostani Súgó ablak „szélesvásznú", szellős, tartalma pedig áttekinthetőbb, jobban tagolt és illusztrációkban gazdag. Ha valamelyik eljárás eltérő az egyik vagy másik Office-programban, arra a Súgó felhívja a figyelmet. A tartalomjegyzékben külön ikon jelzi az online elérhető, gazdagon illusztrált oktatómodulokat. Még egy gyökeres változás történt, amelynek hallatán sokan fellélegeznek: a korábbi Office-segítőket (élükön a kotnyeles gemkapoccsal) száműzték a rendszerből!
Alaposan átépítették a segítségnyújtó rendszert is: a felbukkanó eszköztippek már látványos és részletes útmutatást adnak
Formátumok
Ma az irodában már nemcsak körlevelekről, táblázatokról, bemutatókról van szó, hanem igen gyakran olyan elektronikus dokumentumok előállításáról, amelyeket csak ritkán nyomtatnak ki, ám annál sokrétűbben hasznosítják őket a vállalat információs rendszerében. Az ilyen dokumentumok tipikusan „sokszereplősek": több dolgozó vagy akár több munkacsoport is szerkeszti, ellenőrzi, módosítja őket. Különféle verzióik kapnak jóváhagyást, és kerülnek bele a céges információs vérkeringésbe, hogy aztán a vállalati intranetes webhelyeken vagy állománykiszolgálókon sokszor, sokan megtekinthessék, szerkeszthessék azokat, vagy a tartalmukat átszivattyúzhassák más alkalmazásokba és munkafolyamatokba. Nem csoda hát, hogy a legfrissebb Office az elektronikus adatkezeléshez jobban idomuló új formátumokkal gazdagodott.
Az Office gomb az alkalmazások „Start menüjét” nyitja meg. Esetünkben az új formátumokat is megjelenítő Mentés másként menü látható
Az Office 2000 már használta az Open XML formátumot egyes tulajdonságok leírására, az Office XP-ben az Excel, az Office 2003-ban pedig már a Word is saját formátumaként alkalmazta. Az új Office-ban ez már alapértelmezett állományformátummá lép elő, amit a fájlnevek is mutatnak: végződésük „x" toldalékot kap (.docx, .xlsx, .pptx stb.). Az új nyílt formátum az Office-dokumentumok jóval szélesebb körű felhasználását és feldolgozását teszi lehetővé, egyéb programokkal kezelhető, az előállított dokumentumok különféle webes alkalmazásokba integrálhatók. A kétirányú kompatibilitás érdekében az új Office képes a munkát elmenteni az előző verziók (az Office 97-ig visszamenőleg) által használt formátumban is. A korábbi kiadások használói pedig az ingyenesen letölthető Microsoft Office-kompatibilitási csomag telepítése után kezelhetik az új, „x-es" dokumentumokat. Ez a formátum különben nemcsak hogy többet tud, de tömörebb is, az ebben elmentett dokumentumok és munkafüzetek jóval kisebb helyen is elférnek, mint elődeik.
Régóta várt hasznos funkció az Adobe Acrobat formátum közvetlen támogatása is, amelynek köszönhetően az új Office a dokumentumokat a népszerű PDF formátumban is képes elmenteni. Noha a jogi viták elkerülése érdekében ezt mint közvetlenül elérhető szolgáltatást kiemelték az Office 2007 végleges változatából, egy ingyen letölthető bővítmény segítségével ez a korlát is ledönthető. Egy ugyanitt beszerezhető bővítmény révén pedig a Microsoft berendezésfüggetlen „nyomtatási" formátumába, az XPS-be is menthetünk.
Grafika
Az Office-programok már korábban is híresek voltak együttműködésükről, illetve arról, hogy bizonyos eljárások, megoldások a csomag minden tagja által elérhetők voltak. Ebbe a kategóriába tartoznak a rajzeszközök, amelyek használata, eszközkészlete teljesen megegyezett a korábbi Wordben, Excelben és PowerPointban (leszámítva a régebbi Excel kirívóan szegényes színkezelését). Az Office 2007 ezen a téren is több újdonsággal szolgál: a szorosabb integráció érdekében egységes alapokra helyezi a szín-, grafika-, táblázat- és diagramkezelést. Ha dokumentumainkba vagy bemutatóinkba diagramot kívánunk illeszteni, a Word és a PowerPoint korábbi egyedi (és szerény képességű) diagrammoduljai helyett maga az Excel kér helyet a képernyőn, hogy bevethesse összes új eszközét. Ez a látványos és erőteljes megoldás természetesen csak az Office 2007-es formátumú, XML alapú munkafájloknál vethető be.
A térbeli diagramok oszlopai eltakarhatják egymást, de áttetsző színezéssel ez már nem probléma
Az izmosítás a grafikai elemeket sem kerülte el: az Office 2007 a régi Diagram Gallery helyébe SmartArt néven új, káprázatos ábragyűjteményt állít. A SmartArt folyamatábra, szervezeti diagram, kapcsolatrendszerek, viszonyok, ciklusok stb. ábrázolásához kínál sokféle sablont, amelyeket egy külön szerkesztőablak segítségével feliratozással láthatunk el, és néhány kattintással csodálatos színezésbe, térbeli elrendezésbe öltöztethetünk, effektezhetünk. Sajnos e látványos megoldásokat a közönséges rajzelemekre nem alkalmazhatjuk, és a SmartArt kizárólag az új, XML formátumú dokumentumokban használható.
Szintén közös vonása az új Office-programoknak, hogy a dokumentumok globális formázását, a lapelrendezést, a szín- és stílusvilágot téma-, margó-, effektus- és egyéb galériák segítik - ezeknek köszönhetően valóban csak pár mozdulatba kerül, hogy munkánknak látványos megjelenést adjunk. Talán épp ebben rejlik az új rendszer igazi ereje: rengeteg babrálást, aprólékos formázgatást, próbálgatást, javítást spórolhatunk meg - és a velük járó bosszúságot -, ugyanakkor még viszonylag laikusként is rövid időn belül sikerélményhez juthatunk, ami pedig a jó felhasználói élmény kulcsa.
*
Rövid bemutatónk alapján is jól látszik, hogy az Office rendszer tényleg alaposan megújult. Egyértelmű, hogy a felhasználói felület újragondolásával a különálló programok rejtekéből sok eszközt és szolgáltatást sikerült „kiásni", és a felhasználó keze ügyébe tenni. Az áramvonalasítás és az egységesség új szintjére emelt közös eszközrendszerek az Office 2007 fő ütőkártyái.
Elmondhatjuk, hogy a forradalmian új felhasználói megközelítés igen értékes lesz az Office rendszerrel most ismerkedők, illetve a korábban a rendszer erejét igazából kiaknázni nem tudó, átlagos felhasználók számára. Az eddig is erős irodai programcsomag legújabb változata kellő vértezetet kapott ahhoz, hogy a korszerű igényeknek a felhasználók érdekeit fókuszban tartva feleljen meg, akár Windows XP, akár Vista alatt. Biztonsági megerősítései, kifinomultabb és gazdagabb szolgáltatásai okán elsősorban az üzleti felhasználóknak, barátságosságának és könnyű kezelhetőségének köszönhetően pedig hosszabb távon az otthoniaknak is megéri váltani.
Cikkünk következő részében bemutatjuk az Office 2007 család főbb programjainak újdonságait, emellett megismerkedük a család ritkábban használt tagjaival.
