Az adattárolásra modern problémaként gondolunk, de már az ősi civilizációk is vezettek feljegyzéseket. Míg a világ nagy része kőtáblákat vagy más adathordozókat használt, amelyek nem élték túl az évszázadokat, az inkák a kipu (quipu) nevű megoldást használták, amely csomók segítségével kódolta a numerikus adatokat karakterláncokba. Most a számok rögzítésének ősi rendszere inspirálta a kvantumszámítógépekben a qubitek kódolásának új módját.
A kipu segítségével a zsinóron lévő csomók egy számot jelképeznek. Analógia szerint egy hagyományos qubit olyan lenne, mintha egy zsinórral egy 0 vagy 1 alakzatot formáznánk egy asztallapon. Egy szellő vagy más "zaj" könnyen megzavarná az egyenletet. De a csomók akkor is kötöttek maradnak, ha felkapod a zsinórokat, és elmozdítod őket. Az új qubitek ugyanígy működnek, az anyag topológiájában kódolják az adatokat.
A gyakorlatban a Quantinuum H1 processzora 10, Fibonacci-sorozatban pulzáló lézerrel csapdába ejtett ytterbiumiont használ. Ha a hagyományos qubitet (a qubit állapotát) egydimenziós dolognak tekintjük, akkor ez az új rendszer úgy viselkedik, mint egy kétdimenziós rendszer, ahol a második dimenzió az idő. Ezt könnyebb megépíteni, mint a hagyományos 2D kvantumszerkezeteket, de legalább részben ugyanolyan eredendő hibatűrő képessége van. Az erről sóló cikket a Nature folyóirat közölte.
Bár ez a technika egzotikus, ráébreszt, hogy a kvantumszámítógépekkel kapcsolatban még sok mindent ki kell dolgozni, és ahogy a mai hagyományos számítógépek sem használnak csöveket, magokat és higanyos késleltető vezetékeket, úgy a holnapi kvantumszámítógépek is valószínűleg egészen másképp fognak kinézni, mint a maiak. Nem ez az első alkalom, hogy topológiai qubiteket próbálnak létrehozni, de legutóbb, amikor észrevettük ezt az erőfeszítést, voltak kísérleti problémák - írja némi kétkedéssel a Hackaday.
