Fénysebességű fejlődésük oka forradalmi üzleti modelljük volt, melynek alapja, hogy "a cég dolgozói barátok, akik együtt dolgoznak, és mellesleg működtetnek egy légitársaságot is". A cégben minden alkalmazott egyenlő volt, nem voltak szintkülönbségek, például a pilóták segítettek akár a csomagszállítóknak is. A vezetők időről időre más-más munkakörben dolgoztak, hogy megismerjék annak kihívásait, és hatékonyabbá tegyék a működést. Egy folyamatosan, intenzíven tanuló szervezet, ahol a tréning és edukáció jelentette a fókuszt.
A magas profitráta nagy fizetéseket, a céges kultúra csábító munkakörnyezetet jelentett, éppen ezért abban az időben mindenki a PEOPLExpressnél akart dolgozni, ők viszont csak a legjobban képzett, leg-
kreatívabb és legkeményebben dolgozó embereket vették fel. 1983-ban már piacvezetők voltak, amikor Burr azt nyilatkozta: - Egyetlen problémánk van: olyan terméket alkottunk, amely annyira népszerű, hogy nem tudjuk kielégíteni az igényeket.
Egy bukás anatómiája
A cég azóta is számos üzleti esettanulmány tárgya, elemezve, hogyan lehetett egy ilyen stabil piaci pozícióból eljutni 1986-ra a fizetésképtelenséghez. A kudarc kulcsfontosságú elemeként tárgyalják a foglalási rendszer problémáit, ami nagyobb leterheltség esetén megbízhatatlan volt. A cég bukását éppen az okozta, ami addig az egekbe röpítette: csak a dolgozóiban bízott. Mialatt a konkurensek bevetették a számítástechnika vívmányait, és elektronikus foglalási rendszereket építettek ki, addig a PEOPLExpress az embereire hagyatkozott. Az alkalmazottakat apró-cseprő foglalási problémák kötötték le, melyeket nem mindig tudtak megoldani, így egyre fokozódott a vevők elégedetlensége. Végül a cég, amely üstökösként ragyogott fel az USA egén, ugyanilyen gyorsasággal fúródott is a földbe.
A 80-as években az informatika még gyerekcipőben járt, de a józan gondolkodású vezetők láthatták, hogy ez lesz a jövő. Ma a mesterséges intelligencia (AI) hajnalát éljük, a legtöbb cégvezető viszont még mindig a mozifilmek fantáziavilágaként tekint erre, holott karnyújtásnyira van tőle az az eszköz, amely garancia cége profitjára. Márpedig akik elsőként ébrednek, ők fogják uralni a piacot a közeljövőben.
Nézzük, Te hogy állsz:
- Tudod elemezni dolgozóid egyéni hatékonyságát?
- Milyen hamar eszmélsz rá, ha a vevőd a konkurenciától kezd el vásárolni?
- Dinamikusan minősíted a vevőidet a fizetési moráljuk, profitértékük alapján?
- Kontroll alatt tartod a munkaeszközeidet? Vajon mennyi pénzt veszítesz naponta a nem megfelelő gépjárművekkel, gyártógépekkel, IT-infrastruktúrával, árampazarlással?
- Gondolnád, hogy az adataid múltbeli mintázatából és a külső piaci körülményekből előre jelezhető vevőid rendelése, az optimális készletszint, vagy hogy melyik géped fog elromlani legközelebb?
- Kíváncsi lennél, milyen mértékben befolyásolja a terméked ára annak forgalmát?
- Mennyi időt vesztegetsz el vezetőként olyan dolgok rögzítésével, amik automatikusan is adminisztrálhatók?
- Mennyi időt töltenek dolgozóid olyan dokumentumok előállításával, melyek automatikusan is generálhatók?
- Profitod meghatározásakor könyvelődre hagyatkozol? Vagy felépítetted már az automatikus önköltségelemző rendszered, és nyugodtan alszol?
- Probléma esetén kollégád hív fel, vagy a rendszered jelez, hogy miként kerülheted el a katasztrófát?
Sok cégvezetővel találkozom, így látom, hogy hazánkban ez a felfogás szinte sehol sem tart még. A fenti listát látva a legtöbben csak kifogásokkal élnek:
- kis cég vagyunk, ez nagy cégeknek való,
- biztosan nagyon sok pénzbe kerül, nem tudjuk kigazdálkodni,
- hatékonyan működünk enélkül is, ne egy számítógép mondja meg, hogyan vezessem a cégem és csináljak profitot.
Ám akik így gondolkodnak, kis cégek is maradnak, és rövidesen el is tűnnek egy felvásárlásban vagy épp a süllyesztőben, amikor a jelenlegi gazdasági körülmények megváltoznak.
Hogyan lehetsz legyőzhetetlen?
A Dyntellnél azt valljuk, hogy a magyar kis- és középvállalkozások legendásan gyenge termelékenysége éppen a vállalatvezetők gondolkodásmódja miatt hátráltatja a gazdaságot. Szinte minden cégnél van már adat, de az adatban gondolkodás, az adatelemzés teljesen hiányzik. Ugyanaz játszódik most, mint 1983-ban a PEOPLExpressnél, amikor be kellett volna ruházniuk egy komoly foglaláskezelő szoftverbe, de a menedzsment úgy gondolta, az emberek jobban tudják kezelni az utasok problémáit, mint egy személytelen gép.
Emlékszel még, amikor úgy hitték, egy számítógép soha nem győzheti le az embert a sakkban? Se a "Mindent vagy semmit" vetélkedőben (Jeopardy!), vagy pókerben, vagy a góban? Noha a való világ sokkal komplexebb, mint a digitális, egy jó algoritmussal, szoftverrel felszerelkezett vezető, ha ötvözi komplex látásmódját és intuícióit a gép hatalmas adatfeldolgozási és számítási képességeivel, szinte legyőzhetetlen.
Don Burrnak a mai tudásával valószínűleg egyszerű lett volna letarolnia a konkurens légitársaságokat, ha néhány nagyon jó szoftverfejlesztőt is felvett volna a csapatba. Utólag persze könnyű okosnak lenni, de vajon Te fel fogod ismerni a pillanatot, amikor váltanod kell?
