Hirdetés
. Hirdetés

Mennyire intelligensek a magyar városok?

|

Nyolc hazai megyei jogú várost, valamint egy kisvárost vizsgált meg az MTA Regionális Kutatások Központja abból a szempontból, hogy a települések mennyire felelnek meg az intelligens vagy más néven okos városokkal (smartcity) szemben támasztott kívánalmaknak, így például mennyire képezi részét az infokommunikációs eszközök használata a mindennapi ügymeneteknek. A témáról Dr. Lados Mihályt, az MTA Regionális Kutatások Központjának Nyugat-magyarországi Tudományos Intézetének igazgatóját kérdeztük.

Hirdetés

- Az imént, az Európai Bizottság és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium közös, „Okos városok" című workshopján ön egy olyan tanulmány főbb eredményeit ismertette, amely azt vizsgálta, hogy például Székesfehérvár vagy éppen Miskolc milyen mértékben felel meg a modern technológiákat alkalmazó városok (smartcity) kívánalmainak. Mikor készült a felmérés, és mik voltak a főbb megállapításai?

- Egy viszonylag friss, júniusban publikált kutatásról van szó, amelyet egyébként annak újszerű mivolta miatt körülbelül egy éven át készítettünk elő az ezt támogató IBM-mel közösen. Egy olyan hazai módszertan kialakítása és tesztelése volt a feladat, amivel akár a teljes magyar városhálózaton elvégezhető lenne egy „okossági vizsgálat", bár mi most csak Székesfehérvárt, Veszprémet, Pécset, Szegedet, Debrecent, Győrt, Tatabányát, Miskolcot és a jóval kisebb Kőszeget vettük górcső alá. A különböző részterületeken, ahol az önkormányzat valamilyen szinten felelős - önként vállalt vagy kötelező feladatként -, felmértük azon intelligens infokommunikációs rendszerek meglétét, illetve használatát, amelyekkel növelhető lenne a hatékonyság, és ezáltal olcsóbbá, átláthatóbbá, transzparensebbé tehetnék a városok a különböző közszolgáltatásaikat. Érdemes felidézni, hogy körülbelül tíz éve dolgozták ki az első intelligens városrégió és ország stratégiákat, amelyek ezt megalapozni hivatottak. Magyarországon is készültek ilyenek, de ezek után nem történt igazán semmi, többek között forráshiány miatt. A folyamat elakadása után az elmúlt években kezdett újra felerősödni, de más körülményrendszerek között, hiszen ez alatt a körülbelül tízéves időszak alatt az informatika nagyságrendeket fejlődött akár a kapacitást, a technikát és a felhasználók össznépességhez viszonyított számát tekintve, ami szerencsére rendkívüli módon megnövekedett. A stratégiák elkészültekor a technikai feltételek és a felhasználói, humán oldal sem volt még igazán adott, de mostanra a szolgáltatók, például a Magyar Telekom, az Ericsson, vagy a kutatást finanszírozó IBM joggal remélheti, hogy sikerül piacot építeniük ezen a területen, hiszen ahogy a workshopon is elhangzott, több sikeres mintaprojekt is van már az országban. Nyilván a kék óriás számára is ezért volt fontos, hogy anyagilag és külföldi kutatásmódszertanának átadásával támogasson egy ilyen tudományos kutatást, amit kutatóintézetünk végzett el.

- Hogyan zajlott a felmérés?

dr. Lados Mihály

- Különböző mutatórendszerek segítették a munkánkat. Megnéztük például, hogy a város költségvetésében mennyi pénzt fordítanak ICT-re, milyen dokumentumok, szabályozók születtek, illetve milyen megvalósított projektek vannak az adott területen, és ezek milyen arányban alkalmaznak infokommunikációt. Ebből a szempontból egyébkén nagyon nagy különbségek vannak egyes városok között, hiszen van, ahol még a stratégiai gondolkodás is hiányzik, míg másutt joggal lehetnek büszkék korszerű rendszereikre. Az imént a konferencián nagyon szép példát hallottunk például Hódmezővásárhelyről, ahol az látszik, hogy nagyon komolyan vették az integrált városfejlesztési stratégia gondolatot. Persze nyilván azért is történt így, mert a városközpontjuk megújítására igényelt pályázati forrásokhoz előfeltétel volt ennek elkészítése, de szerencsére komolyan vették a dolgot, és valóban végiggondolták a város jövőjét és ezt összekapcsolták egy digitális stratégiával is. Ez a fajta gondolkozás hiányzik sok helyen.

Visszatérve a kérdésére, a 9 város, főleg statisztikai adatokra, dokumentumokra és például a GKIeNet internethasználatra vonatkozó országos felmérésének számunkra releváns adatainak leválogatásából adódó alapfelmérés mellett három városban ennél is részletesebb, alaposabb felmérést készítettünk. Még több mutatót használva, és közvetlenül az adott területekért felelős városi szakemberekkel konzultálva kaptuk meg azokat az információkat, amelyek ténylegesen tartalmakat és ok-okozati összefüggéseket mutattak az egyes területeken meglévő hiányokról vagy fejlettségről.

Nagyon érdekes volt egyébként, hogy például Székesfehérváron, ami Budapest után nagyjából Győrrel együtt a második legfejlettebb, legjobb gazdasági erővel bíró városa az országnak, az üzleti környezetet vizsgálva azt derült ki, hogy nem voltak az élen, ezt ők sérelmezték is, mire el kellett mondanunk, hogy nem arról van szó, hogy a gazdaságuk nem a legjobb a vizsgált városok körében, hanem arról, hogy az üzleti világ nagyon mérsékelten alkalmazza az ICT-t. Ez abból a szempontból is érdekes, hogy Fehérvár volt az informatika fellegvára Magyarországon a KGST időszakában. Mostanra viszont jelentősen megváltozott a város iparának szerkezete, kevésbé dominálnak az informatikát használó cégek. A felmérés alapján a üzleti világ ICT alkalmazását tekintve valamivel Pécs és Szeged mögött van Székesfehérvár, annak ellenére, hogy gazdasági potenciálban háromszor-négyszer erősebb utóbbiaknál. Tulajdonképpen minden városnál előjött néhány olyan terület, amire fontosabb lenne fókuszálni. A városok ki vannak éhezve az ilyen típusú fejlesztésekre, bármely részterület felkelti az érdeklődésüket. Ez a mélyebben elemzett Veszprémre és Székesfehérvárra is jellemző. Tulajdonképpen bármilyen vizsgált szegmensre kínálunk ICT alkalmazási lehetőségeket, arra ráugranának. Ez nyilván forrás oldalról egyszerre nem lehetséges, ugyanakkor esetükben nem érzékeltük azt a fajta gondolkodást, mint Hódmezővásárhelyen, hogy ezeket az igényeket egy stratégia mentén gondoljuk először végig, és próbáljuk meg fontossági sorrendbe állítani és rendszerbe állítani az egészet, hogy az egyes részleteket hogyan építsük egymásra. Valószínűleg az a döntő szempont a fejlesztések kapcsán, hogy éppen milyen pályázatok jelennek meg, mire lehet forrást szerezni. Az akciótervek megvannak, de források nincsenek mögöttük, vagy legalábbis alig.

Ami a forrásokat illeti, Németh Mónika, az NFM főosztályvezetője az imént megemlítette, hogy elindult egy kommunikáció az okos városokkal kapcsolatban. Ám nagyon kevés olyan intézkedés van az akciótervekben, ami kifejezetten smartcity-re vonatkozik. Van ugyan egy olyan pályázat például, ami kifejezetten smartcity fejlesztésre vonatkozik, de csak néhány mintaprojektet támogat. Ez azt jelenti, hogy nagy tömegben nem tudnak a városok elindulni, pláne egy olyan környezetben, amikor az egész önkormányzati rendszer mozgásban van, feladat-átcsoportosítások zajlanak, ami várhatóan forrás-átcsoportosításokkal is jár a kormányzat és önkormányzat között, tehát mérsékeltebbek azok a források, amit külső támogatás nélkül ilyen célra tudnak fordítani.

- Ráadásul az önkormányzatok eladósodtak.

- Igen, de ez nem mindenkire igaz. Én Győrben élek, ami egy jó pozícióban lévő város, a legnagyobb nagyvállalat, az Audi például most jelentette be, hogy folytatja fejlesztéseit 2018-ig, sőt már a 2018 után időkről is beszél. A kedvező gazdasági pozíció talán kicsit kényelmessé is tette a várost. 2000-ben készült egy intelligens város stratégia, majd a 2002-es választásokat követően az elkészített négyéves gazdasági program még figyelembe is vette ezt, hiszen belekerültek olyan intézkedések, amelyekről azt mondták, hogy megvalósulnak négy éven belül, de szinte semmi nem valósult meg ezekből a fejlesztésekből, és 2006-ra már el is felejtették ezeket. A Kisalföld Volán Zrt. helyi intelligens közlekedési rendszerével megvalósított megoldás révén ugyan a megállókban kiírják, hogy hány perc múlva jön a busz, illetve a buszon látszódik, hogy mikor ér a jármű a következő megállóhoz, de valójában ez is csak egy elszigetelt elem, és nem egy egységesen megfogalmazott stratégia mentén készül. Nem áll össze az egész egységes rendszerré, de talán azért, mert a városvezetés inkább a gazdaság és az egyetem segítésére koncentrál, míg ezen a területen azt mondja, hogy majd hozza magával az élet, és majd megoldódik.

- Kutatásukat egy külföldön kidolgozott módszertanra alapozták, mégis változtattak azon. Miért?

- Amikor a nemzetközi vizsgálati módszert hazai környezetre próbáltuk adaptálni, akkor jelentősen szűkítettük az IBM belga leányvállalata által kidolgozott értékelési módszert, mert azt találtuk, hogy ezek között sok olyan szubjektív mutató van, ahol maga az értékelő döntheti el, hogy egymáshoz képest hogyan viszonyulnak ezek a települések. Ha az értékeléssel foglalkozó munkatárs az adott területhez jobban ért, ott pontosabb lehet a felmérés, míg amihez kevésbé ért, ott az adatokban is visszaköszönhet ez. Ezért mi csak 80 mutatót használtunk a külföldi több mint 200-hoz képest, és ezeket súlyoztuk is. Erre azért is volt szükség, mert a közszolgáltatásokra - például oktatás, közbiztonság, egészségügy - vonatkozólag jóval több részterületet dolgoztunk fel, azaz sokkal több adat állt rendelkezésre, mint a másik hat közszolgáltatási alrendszerben. Furcsa lett volna, ha ezek ugyanolyan súllyal kerülnek a rendszerbe, mint a többi terület, mondjuk a vízgazdálkodás, ahol összesen 4 értékelhető mutató áll rendelkezésre. Ugyanez vonatkozik az üzleti környezetre is. Ezzel szemben a nemzetközi metódusban minden ágazat azonos súllyal szerepel.

- Milyen eredményt értek el a hazai városok a külföldi sikeres példákhoz képest?

- A nemzetközi kutatásban a városok 8 pont körül teljesítettek az elérhető maximális 10-ből, de fontos figyelembe venni, hogy ezek igazi nagyvárosok. Nálunk Magyarországon az összes vizsgált város 5 pont alatt végzett, még Fehérvár is, ami 4,7 pontot ért el. Az egyes, 100 ezer fő feletti városok között egyébként csak néhány századpontnyi eltérést lehetett kimutatni. Egyedül a vizsgálatban kakukktojásként szereplő, jóval kisebb, 12 ezres lakosú Kőszeg maradt el 3-4 tizeddel a többiekhez képest, ami a kis és nagyvárosok közötti fejlettségbeli eltérésekből adódik.

- Mik azok a hiányosságok, amelyeken fejleszteniük kellene a városoknak?

- A legtöbb esetben még nagyon minimális infokommunikációs technológia van rászervezve bármelyik szolgáltatásra. Vannak ágazatok, ahol ez elindult, de körülbelül fele annyi mértékben, mint a nyugat-európai vagy amerikai közepes vagy nagyobb városokban. Azaz sokkal hátrább vagyunk. Ebben persze benne van az a megkésettség is, hogy 3-5 éves késésben voltunk ezen a területen, akár az infrastruktúra kiépítésben, akár a felhasználók tudásában, hogy alkalmazni tudják ezeket.

- Az infrastruktúra nagyjából már rendben van ezekben a vizsgált városokban?

- A 8 nagyvárosban igen, Kőszeg viszont kilógott ebből a sorból. Ott idén ősszel fejeződik be a széles sávú internet elérhetőséget biztosító projekt. Ez jelentősen segíti majd Kőszeg ICT alkalmazás fejlesztéseinek indítását.

- Megismétlik-e a következő évben is a kutatást, immár több nagyváros bevonásával?

- Ez azon is múlik, hogy találunk-e ismételten forrást, mert jelentős, több millió forintos tétel egy ilyen tanulmány elkészítése. Kérdés, hogy számíthatunk-e ismételten valamelyik cég támogatására, hiszen egyelőre csak teszik bele az invesztíciókat az okos várossal kapcsolatos projektjeikbe, de egyre nő a nyomás az iparági szereplőkön, mert szeretnének megrendeléseket is látni, hogy hozzák a bevételeket. Egyébként épp itt a konferencián hallottam arról, hogy elkészült szintén a nyáron egy európai uniós infokommunikációs felmérés országonkénti bontásban. Meg szeretnénk nézni, hogy milyen mutatórendszert alkalmaztak, hogyan viszonyították egymáshoz az országokat, és lehet, hogy ennek figyelembevételével még egyszer érdemes lesz átnézni a metódust. Jó lenne találni valamilyen forrást rá - ha esetleg nem vállalattól, akkor az Akadémiától -, hogy nagyobb körre, ha nem is a teljes városhálózatra, de az 50 ezer főnél népesebb városokra kiterjesztve meg tudjuk ismételni a kutatást. A teljes városhálózatra kiterjeszteni viszont egyelőre eléggé lehetetlennek tűnik, mert ennek nagyon nagy költsége lenne, figyelembe véve a városok egyre növekvő számát, ami ma már 350 körül jár. Ezt egy akadémiai kutatóintézet nem tudja kifizetni.

- Anyagi okok miatt maradt ki a felmérésből Budapest?

- Amikor a vizsgálatba vont városokat egyeztettük, akkor az egyik szempont az volt, hogy viszonylag komplex rendszer legyen, ezért gondoltunk arra, hogy válogassunk a megyei jogú városok közül. Volt egy másik, praktikus eleme is a dolognak, mégpedig az, hogy az intézetem olyan társadalomtudományi kutatóintézet, amelynek Pécsen van a központja és 8 megyeszékhelyen vagy annak környékén vagyunk jelen. Mivel szerettük volna felhasználni a saját korábbi városvizsgálataink adatait és helyi dokumentumok tanulmányozásra is támaszkodni kívántunk, ezért döntően olyan városokat vontunk be, ahol ott vagyunk, vagy legalább a közelben, mert a helyismeretünk minden esetben segítette a feldolgozást. Van egyébként Budapesten is csoportunk, de a főváros város felmérése a kerületekkel együtt túlságosan eltorzította volna az egészet, másrészt annak elkészítése jelentősebb több időt vett volna igénybe, illetve az erőforrásainkat is meghaladta volna. Talán majd egyszer sor kerülhet arra is.

Hardverek, szoftverek, tesztek, érdekességek és színes hírek az IT világából ide kattintva!

Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://computerworld.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.