Amikor ilyen témáról esik szó, nekem óhatatlanul eszembe jut az a vicc, amiben felteszik a kérdést: mi a különbség a jó üzlet és a maffiaüzlet között? A maffia az az üzlet, amiben te nem vagy benne. Hát így megy ez nálunk, magyar földön, közben pedig mindenki kesereg ezen, de valahogy - mint lenni szokott - senki nem tesz semmit ellene, csak várja a csodát.
A minap azonban a véletlenek valamilyen perverz egybeesése folytán a Kékfényt néztem, és egy érdekes riport átlépte az ingerküszöbömet. A hír csupán annyi, hogy "öt személyt előzetes letartóztatásba helyeztek egy 1 milliárd 950 millió forint értékű adócsalás ügyében, további héttel szemben pedig más, a személyes szabadságot korlátozó intézkedésről döntött a bíróság szombaton - közölte a Vám- és Pénzügyőrség szóvivője." A képsorok és a riport még beszámolt arról is, hogy egy nagy csempészszövetséget "szervezett keretek között elkövetett bűnözés" tárgykörében is vádolnak. Kiderült továbbá, hogy a VPOP lefoglalt jó néhány százmillió értékű árut is. A riport ugyan nem tért ki rá, de egy kis utánajárással hamarosan megtudtam: az áruk jelentős része digitális fényképezőgép, a csempészek pedig az Európai Unióból és a Távol-Keletről szerezték be az árut, és különböző technikákkal megkerülték az áfafizetési kötelezettséget.
Na, akkor álljunk meg itt egy szóra, mondta volna a nyolcvanas években a tanár úr. Már vagy öt-hat éve hallom gyártóktól és különböző forgalmazóktól, hogy a "szürke import" megöli a magyar piacot, ugyanis egyes boltokban vagy bolthálózatokban a bekerülési ár alatt kínálnak digitális fényképezőgépeket és egyéb műszaki eszközöket. Mint ahogy egy jó "mutyilandban lenni szokott", mindenki tud róla, meg elég sokat beszél is róla, mégsem történik semmi.
Miért is? Mert ahogy egy sör mellett az egyik gyártó képviselője mondta: "nekem is van családom".
Na, ez itt a baj, "teccik érteni", mert ugye minden valamire való vezetőnek van családja, akiket jobban szeret, mint a vállalatát, és ez nagyon is helyes. Viszont én - bár szeretem a spagettit és a pizzát is - nem akarok egy szicíliai stílusú maffia által irányított országban élni (ezúton is elnézést kérek az összes olasztól). Mert ez már maffia, és annak a legpofátlanabb fajtája, hiszen mindenki fel tudja sorolni, hogy melyek azok a helyek, ahol ilyen értékű árut piacra lehet vinni, mert hogy ezek csak az útszéli árusokhoz kerüljenek, az már a mennyiség miatt is kizárt. Hanem olyan helyekre, amelyek - ahogy a riport fogalmaz - "tisztes kereskedőknek látszanak", azaz hirdetik magukat, a céget és az olcsóbbnál olcsóbb termékeket.
Minket pedig azért szapulnak a partnereink, hogy a fogyasztó milyen "hülye", és mint média, miért nem mondjuk el a fogyasztónak, hogy ne olyan olcsót vegyen, mert az bizony csúnya, fekete forrásból származik.
De a vásárló nem hülye, és bizony az olcsót keresi, és ha a két termék között nem talál különbséget, érthetően az olcsóbbat választja. Persze írtunk, és fogunk is írni a garanciális problémákról, valamint fontos erkölcsi tanácsokkal is ellátjuk őket, de úgy érzem, ez édeskevés a boldoguláshoz.
Mit kellene tenni? Például itt van ez az ügy, itt most talán lebukott az egyik legnagyobb beszállító. Szerény javaslatom: végre egyszer fogjon össze a szakma, és segítsük a hatóságok munkáját. Tudom, hogy nem jó mostanában a rendőrség renoméja, de mint piaci szereplők is segíthetünk nekik, hogy javítsanak rajta. Adjunk nekik "tippeket", hiszen mi ismerjük a piacot, és végre ne a félelem, hanem a tettvágy győzzön bennünk!
Ha például gyártók vagyunk, bontsunk szerződést azokkal a kereskedőkkel, akikről tudjuk, hogy nem járnak tisztességes úton. Nem kell vádaskodni, még indokolni sem, így nem sérül az ártatlanság vélelmének elve. Fogjunk össze, állítsunk össze és közöljünk együtt egy listát, hogy kik az igazi, tisztességes forgalmazók, akiket preferálunk, és hogy csak őket szeretjük. Jobban szeretni valakit másnál lehet, az kikezdhetetlen, és senki sem köthet bele. Azaz tegyünk egy lépést, és akkor elmondhatjuk, hogy már nem is olyan mutyi ez a land.
lapigazgató
nagyos sok erős ember barátja
