A kormány elkötelezte magát a nyílt forráskódú rendszerek alkalmazása mellett. Alapvetően azt célozta meg, hogy az eszközök 70-80 százalékát állítják át, és a fennmaradó részben meghagyják a zárt, döntően Microsoft-alapú rendszereket – nyilatkozta a Computerworldnek tavaly ilyenkor Vályi-Nagy Vilmos, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infokommunikációért felelős államtitkára (akkor kormányzati informatikáért felelős helyettes államtitkár). Kíváncsiak voltunk, vajon hol tart az átállás, illetve milyen tapasztalatokat szereztek az érintett szervezetek.
Nem adottak a feltételek
„Érthető a kormány törekvése. Magam is Unix-alapú környezetben nevelkedtem, nem idegen számomra a nyílt világ, ismerem az előnyeit. Mégis azt kell mondanom, hogy az államigazgatásban egyelőre sem a feltételek, sem a körülmények nem adottak a nyílt forráskódú rendszerek bevezetéséhez. És ez nem csak Magyarországra igaz. Több nemzetközi kudarc is alátámasztja véleményemet. Németországban és Litvániában például gyakorlatilag megbuktak az ilyen irányú államigazgatási projektek. Meggyőződésem, hogy ma a nyílt forráskódú környezet a legdrágábbak közé tartozik. Hogy egy érzékletes példával éljek: olyan ez, mint amikor valakinek egy kiskutyát ajándékoznak. Nem kell érte fizetni, ám rövid úton kiderül, hogy a kutyust rendszeresen oltatni kell, chipet kell beletetetni, naponta háromszor sétáltatni kell, arról nem is beszélve, hogy óriásira megnő és rengeteget eszik. Egyszóval az ingyen kapott kutya hosszú távon sok gonddal és kiadással jár. Akárcsak a nyílt forráskódú rendszerek, amelyek így, jelenleg legalábbis, alkalmatlanok az államigazgatási igények kielégítésére. Ezek alapján nem is javaslom bevezetésüket” – fogalmaz Farkas László, a Főpolgármesteri Hivatal Informatikai Főosztályának vezetője.
Gondot jelent például, hogy a unixos környezetben otthonosan mozgó, magasan képzett szakemberek jellemzően lelkes fejlesztők, akik nem állnak rendelkezésre a nap 24 órájában. Ezzel szemben a gyártóhoz kötött rendszereknél jól szervezett a támogatás, a szolgáltatások folyamatosan elérhetőek, megfizethető áron.
„Az államigazgatásban akár néhány óra leállás sem megengedett. A Főpolgármesteri Hivatalban például több száz felhasználó van rendszeresen online, sokan még éjszaka is dolgoznak. A közgyűlések idején pedig az online felhasználói létszám ezer fölé is mehet. Ilyen körülmények között a magas rendelkezésre állás alapkövetelmény. Tény, hogy ma már léteznek olyan nyílt forráskódú környezetek is, amelyek mögött megfelelő támogatás áll, ám azok roppant drágák. Egy komoly, kormányzati célra alkalmas operációs rendszer is 4-5 millió forintnál kezdődik. Ott vagyunk tehát, ahol a part szakad” – mutat rá Budapest főinformatikusa.
Lehetséges megoldás volna, ha külön cég jönne létre a nyílt forráskódú rendszerek államigazgatásban történő bevezetésére, támogatására. Ebben az esetben megfizethető áron lehetne a szolgáltatásokat bevezetni, illetve az open source előnyeit kihasználni. Farkas László szerint azonban még nyomokban sem látszik ilyen irányú kormányzati törekvés.
Két lábon állni
A szakember szerint minden hatósági, közigazgatási területen alapelv, hogy az informatikai rendszer legalább két lábon álljon. A Főpolgármesteri Hivatalban is ennek megfelelően alakították az IT-környezetet. Az egyik láb alapvetően nagygépes, robusztus környezet, jellemzően szerverközeli, adatbázis-alapú alkalmazásokkal, valamint az azokon lévő további alkalmazói rétegekkel. Ezek a környezetek általában valamilyen speciális célrendszerben működnek (például Unix-alapon, komoly, hatalmas adathalmazokat kezelő adatbázisokkal). A rendszer másik lába az irodai támogató környezetet szolgálja, ami ma már tipizált, gyártóhoz kötött környezetnek tekinthető (Microsoft Windows, SQL, Exchange, SharePoint stb.).
„Tudomásul kell venni, hogy nem egyetlen platformmal állunk szemben. Viszont a használt platformok ugyanabban a környezetben dolgoznak és szervesen összekapcsolódnak. Adott esetben ugyanabból az adatbázisból kapják az adatokat, amiket fel kell dolgozniuk. Jól strukturálható rendszert kell tehát kialakítani, amiben a feladatokat szeparálható módon lehet elvégezni. Ez a koncepció a Főpolgármesteri Hivatalban is bevált” – hangsúlyozza Farkas László.
Gondok a heterogenitásból
„Élesen el kell határolni a felhasználóoldali berendezéseket (PC, irodai szoftver) a kiszolgálóoldali eszközöktől. A PC-oldalon az operációs rendszer szinte 100 százalékban valamilyen Windows rendszer. Az irodai szoftverek esetében, noha majdnem minden asztali gépünkön ott van a Word valamilyen verziója, léteznek alternatívák. A LibreOffice, a GoogleDoc, az Office 365 is elérhetőek a helyi IT jóváhagyásával, de technikai támogatása nélkül. Kiszolgálóoldalon magas a különböző Linux disztribúciók részvétele. Microsoft kiszolgálórendszereket olyan feladatokra vezettünk be, ahol a nyílt forráskódú rendszerből nem, vagy irreálisan magas saját fejlesztés mellett lehetett volna a megfelelő környezetet kialakítani” – tájékoztat Tóth János, az Országgyűlés Hivatala Informatikai Főosztályának vezetője.
A szakember tapasztalata szerint abban az esetben, ha a különböző rendszerek között léteznek, illetve szabványokon alapulnak az interfészek, az egymás mellett élésből nem származnak problémák. A gondok inkább a heterogenitásból adódnak. A különböző típusú rendszerekhez ugyanis több üzemeltető, illetve szélesebb körű üzemeltetői tudás kell.
A Parlamentben utoljára 2009-ben elemezték az asztali és a hordozható számítógépes környezet alternatíváit. Akkor, az alkalmazott PC-életciklus mellett nem javasolták a nyílt forráskódú PC-környezetet a 2010-2014-es parlamenti ciklusra.
A legtöbb telepített gépen egyébként megnyitható, írható akár ODF formátumú dokumentum is. A tapasztalatok szerint azonban a felhasználók meglehetősen bizalmatlanok a vegyes fájlformátumokkal szemben. Számukra nem az a fontos, hogy nyílt vagy zárt a rendszer, hanem az a lényeg, hogy ne kelljen a fájlformátumot konvertálni.
„Ami az adatbázis-kezelőket illeti, egy bizonyos méret vagy feladatkomplexitás felett a gyártóhoz kötött adatbázis-rendszerek jobb szolgáltatásokkal rendelkeznek, mint a nyíltak. A már kialakult rendszereink mögött csak nagyon nagy nehézségekkel cserélhető az adatbázis típusa. Új rendszerek esetében – függetlenül attól, hogy nyílt vagy zárt forráskódúak – nem előny az eltérő környezet, hiszen a bevezetés, az üzemeltetés többleterőforrásokat igényel” – mutat rá Tóth János.
A nyílt forráskódú termékek esetében – a Parlament tapasztalata szerint – nagyon könnyű üzemeltetési támogatást találni. Nehézséget az okozhat, ha olyan szolgáltatót keresnek, aki felár nélkül szoftverhibát is javít, elfogadható és garantált határidővel.
