Többsége az e témában írt angolszász értekezéseknek azzal kezdi, hogy tisztázza a fogalmakat. Mindenekelőtt a magyar szaknyelvben meg sem lévő szóval foglalkoznak, mégpedig - amerikai helyesírással - a digitizationnel, amelyet élesen megkülönböztetnek a digitalization és a digital transformation fogalmaktól.
Az elsőnek a magyarosított változata így hangozhat: digitizáció, amely alatt az angolok, amerikaik azt a folyamatot értik, amelynek eredményeként az analóg állapotban elérhető szövegek, képek, hangok stb. megfelelő eszközök (lapolvasók, speciális berendezések) segítségével digitális fájlokká konvertálódnak, és ekképpen a számítógépek számára feldolgozhatóvá, tárolhatóvá, többszörözhetővé, a hálózatokban továbbíthatóakká válnak.
Ismervén bizonyos, számunkra nem hízelgő uniós összehasonlító statisztikákat, gyorsan jegyezzük meg, hogy hazánkban nem kevesen hiszik azt az üzleti életben, hogy ha a számlákat, leveleket beszkennelik, és azokat számítógépeken tárolják, akkor végül is digitalizálták a működésüket, tehát elégedetten dőlhetnek hátra, nem kell tovább fáradozniuk holmi CRM-ek vagy ERP-rendszerek bevezetésével, mert a versenyképességük immáron megteremtődött.
A digitalizáció az egyik angol nyelvű forrás szerint a digitális technológiáknak a mindennapi életbe való integrációját jelenti, ami természetesen magában foglalja, elvégzettnek tekinti a digitizációt is. A digitális transzformáció alatt pedig azt az átfogó változást értik az angol nyelvű Wikipédia szócikkének szerzői, amellyel a digitális technológiának az emberi társadalom minden aspektusában való alkalmazása jár. Vannak, akik szűkebben értelmezik a digitális transzformációt, jegyzi meg a Wikipédia: ők mindössze a papírmentes megoldásokra gondolnak a digitális transzformáció hallatán - úgy tűnik, a világ más részein sem mindenki tökéletes.
Miközben itt a szavakkal és értelmezésükkel bíbelődök, az is jár a fejemben, hogy a rögvalóságban egyébként zajlik az élet, megtörténnek, vagy éppen nem történnek meg a dolgok, amelyek értelmezésében ritkán mélyülnek el a nyelvészet rétegeiig azok, akiket a történetek középpontjában találunk. A durva realitásban az átlagosnak mondható vállalkozás tulajdonosa, menedzsmentje leszegett fejjel hajtja a mókuskereket, kevéssé mutatkozik érzékenynek a finomságokra, a jövőre ritkán gondol, örvendezik, ha nagyobb sebek nélkül éri meg a holnapot.
Kicsi az esélye annak, hogy egy vállalkozás vezetői hirtelen, mintegy varázsütésre megvilágosodjanak és kimondják: eljött az ideje a teljes digitális transzformációnak, a céget minden ízében a digitális technológia adta lehetőségek szerint kell átformálni. Sokféleképpen alakulhat az, hogy egy üzleti vállalkozás végül elindul a digitális transzformáció útján. Kétségtelen, hogy szerepe lehet e döntésben a csapat azon tagjának, akinek a felségterülete az informatika, példákat mutathat be a társainak, technológiákat és megoldásokat, amelyek alkalmazása révén szerinte jobban mehet majd az üzlet, ám a követendő irány kijelölése az üzletért felelős vezetőkre vár.
Nem ajánlom lebecsülni a digitizáció fázisát, hiszen csak a szemüknek hisznek azok, akik nem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy megértsék, mit is hozhat számukra a digitális transzformáció, és miért veszélyes, ha késleltetik. Látniuk kell előbb, miként egyszerűsödik és gyorsul az ügyintézés, ha a dokumentumokat digitális formában kezelik, és csak ezután jöhetnek a következő szintek. S ha időközben kiderül, hogy a konkurencia előbbre tart ezen az úton, gyorsabban növekszik, nő az ügyfélköre, piaci részesedése, mert valószínűleg megvannak hozzá a korszerű folyamatai, eszközei és felületei, továbbá új üzleti modellje, akkor e kényszer hatására meglepő képességjavulás állhat be az eladdig értetlen és hezitáló vezetőkben.