Olvasom - és tapasztaltam is nem egyszer -, hogy a PM-ek élcsapataiban nem ritka az olyan, akinek előéletéből, eredeti képesítéséből egyáltalán nem volna kikövetkeztethető, hogy fényes pályát fut be informatikai projektek vezetésében. Márpedig nem ritka, hogy nyelvtanári vagy esetleg művészeti diplomával rendelkezik, aki kiemelkedő eredményeket ér el bonyolult és nagyméretű projektek megvalósításában. Nemcsak a projektmenedzsmentre alaposan és a megszokott módon felkészítettek, hanem a pályájukat módosítók is rendelkezhetnek olyan képességekkel, amelyekre a legnagyobb szükség van, amikor embereket kell rávenni a gyors, hatékony és pontos munkára, együttműködésre, és tartani kell bennük a lelket, amikor a projekt egén sűrű sötét felhők tornyosulnak. A lényeg, hogy a PM elsősorban csapatban tevékenykedik, s hiába erénye a képesség a többfeladatos működésre, ha nem ért szót azokkal, akikkel együtt dolgozik, ha nincs megáldva, felerősítve a megkívánt soft skillekkel, sokra nem megy.
Azelőtt, hogy belemelegednék az ideális PM fő jellemzőinek taglalásába, fordítok egyet a témán: arra inteném azon olvasóimat, akiknek van fülük a hallásra, hogy mielőtt egy projekt élére állnak, tekintsenek magukba, és gondolják végig, alkalmasnak tartják-e magukat arra, hogy ilyen pozíció betöltésére vállalkozzanak. Segítségképpen összefoglalom itt, melyek azok a főbb körülmények, amelyek fennállása esetén semmiképpen se döntsenek úgy, hogy felcsapnak PM-nek.
Nyelvi nehézségek. Kezdjen el gyanakodni, ha furcsa tekintettel, értetlenül néznek önre azok, akikhez beszél. Megesik az ilyen, amikor az ember elhagyja szakmai komfortzónáját, és egy másik szakma képviselőivel kell szót értenie. Ha ez megtörténik, lehet, hogy a projektek irányítását nem önnek találták ki, mert abban a konstellációban alapvető fontosságú, hogy legalább az egyik fél beszélje a másik nyelvét. A fogadó oldalon támadt zavar észleléséhez szükség van némely szintén fontos képességekre.
Az empátia hiánya. A másikra figyelés, a másik értésének és megértésének képessége nem adatott meg mindenkinek. Úgy tapasztalom, hogy a szürke hétköznapokban gyengül a hajlam, hogy az egyik meghallgassa a másikat, beleérezzen a másik helyzetébe, és átgondolja, mit is kellene neki változtatnia ahhoz, hogy a kettejük viszonya jó irányba forduljon. Ha végül felismerjük, hogy mi nem járunk élen mások megértésében, kétszer is gondoljuk meg, hogy PM-nek állunk-e.
A vezetői képességek hiánya. Ha önt azzal verte meg a Teremtő, hogy semennyit sem adott önnek az igazi vezetőknek kellő képességekből, ne csupán arról mondjon le, hogy vállalkozást irányítson, emberek csoportjának munkáját felügyelje, és sorsokról döntsön, hanem hagyjon fel azzal a szándékával is, ha van ilyenje, hogy vállalja bárminemű projektszerű tevékenység vezetését.
Önteltség. Mi van akkor, ha egészen jól megy a cég irányítása önnek, mint elsőszámú vezetőnek, és magabiztosan kormányozza a vállalkozását a siker felé? Tapasztalataim szerint ilyenkor nagy a kísértés arra, hogy a vezető olykor projektvezetést is felvállaljon. A tanácsom: önmaga és környezete megkímélése érdekében ezt gyorsan verje ki a fejéből. Hamar rá fog döbbenni, hogy projektet vezetni egészen más dolog, mint céget. PM-ből egyenesebb az út az első vezető székébe, mint fordítva. Ha nem lesz sikeres a projektben, akkor mint vezető és mint PM egyszerre ég szénné. Ha pedig sikerrel zárja a projektet, adódik a kérdés, hogyha ráér PM-kedni, egyáltalán miért is van szükség maguknál elsőszámú vezetőre.